buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Lenin (és a 21. század)


2009.01.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Krausz Tamás a ’80-as évek közepe óta foglalkozik szovjetológiával, a kommunizmussal és a bolsevizmus ideológiájának történetével. Kezdetben Lukács, majd a sztálinizmus – szavai szerint a „szovjet thermidor” – érdekelték, régóta kitartóan írja újabb és újabb könyveit a Szovjetunió történetének kérdéseiről (forradalom, terror, antiszemitizmus, sztálini hatalmi politika, pártviták stb.). Legutóbb, egy éven belül, jelent meg a kommunista birodalomról szóló összefoglalója és Lenin eszmei–politikai életrajza. Vagy, amint a szerző hívja, Lenin politikai gondolatainak „társadalomelméleti rekonstrukciója”.

Az alcímválasztással Krausz célja az volt, hogy a bevezető historiográfiai rész tanúsága szerint a posztmodern narratíva-elméletet alátámasztó dekonstrukciós iskolával szemben állva dolgozza fel Lenin gondolatait. Azaz Lenin marxista alapokon elgondolt politikai és hatalmi eszméit úgy kívánja tisztázni, hogy annak csatlakozási pontjait csupán Lenin saját gondolataihoz és a világméretű (de elsősorban szovjet) kommunista projekthez köti. Míg – így Krausz – a dekonstruáló posztmodern historiográfiai módszert egyaránt átvevő csalódott balosok, valamint liberális és jobboldali kritikusok Lenin nézeteit csupán azért vizsgálják, hogy bebizonyítsák: azok a hatalom vagy a terror intellektuális legitimációját szolgálták és semmi egyebet. Márpedig Krausz szerint „a szocialista forradalmárok […] a kapitalizmussal szemben egy közösségi-humanista alternatíva megalapozásán ügyködtek.” Vagyis Krausz Lenin-monográfiájában a régi pártos Lenin-apologetika, valamint a „tőkés”–polgári szempontból megírt antikommunista nézetű megközelítés helyett egyfajta rekonstrukciót, az „eredeti Leninhez” (Lukácshoz hasonlóan) viszszanyúló könyvet igyekezett létrehozni. A nagyon rövid életrajzból ugyan megtudjuk, hogy Lenin milyen puritán módon étkezett a forradalom idején, de nem kerül sor több kellemetlen kérdés tisztázására. Ezt követően hét tételben mutatja be Krausz óriási elsődleges forrás, szakirodalmi apparátus és értő-elemző módszer segítségével Lenin gondolkodásának fontosabb témáit. Ezek a XIX. század utolsó két évtizedétől a ’20-as évek első harmadáig kronológiai sorrendben előadott tételek lesznek a könyv eszmetörténeti mondanivalóját strukturáló pontok. Az Oroszországban zajló társadalmi-gazdasági folyamatok marxista kategóriák szerinti korai megértése után Lenin úgy vélte, hogy a kapitalizmus és a cári rendszer, valamint ezek és a társadalom közötti „ellentétek csak forradalmi úton szüntethetőek meg”. Ekkor születik meg az eredeti marxista elmélet jelentős módosításával a „gyenge láncszem”-tézis, a permanens forradalom elmélete, az internacionalista világforradalom víziója és a kommunista társadalom lenini képe. Lenin már az 1905-ös első orosz forradalom idején elkészült tehát azzal, amit 1917-től a gyakorlatba fog átültetni. A köztes időben – tudjuk meg – dolgozza ki a forradalom alkalmazásának alrendszereit (párt és „élcsapat”, a „munkásosztály forradalmi osztálytudata”), azaz szüli meg elméjében a bolsevizmust, főként a Mi a teendő? felvetéseivel.

A világháború alatt ehhez társul az internacionalista elkötelezettség elmélyítése és az imperializmus-elmélet, vagyis „a kapitalizmus legvégsőbb fokának” tartott nagyhatalmi terjeszkedés félreértése. Ugyanekkor érlelődik benne az a hit is, hogy a világháborús szenvedéseket forradalmi energiává kell konvertálni. Az Állam és forradalom című nagyhatású írásban összefoglalt „állam elhalás”-tétellel sejlik fel Leninben a permanens forradalom segítségével meghaladott polgári forradalom és a proletárdiktatúrát felváltó kommünisztikus társadalom (rém)képe. A szöveget sokan – amint Krausz is megjegyzi – azzal gyanúsítják, hogy ebből és ez által sarjadt ki a terror és a sztálini totalitarizmus. Ám ez, írja, nem igaz, hiszen Lenin írása csupán „»kísérlet volt egy nagy elméletre«, amely még csak nem is elsősorban Oroszországra készült. Ilyenformán bármely forradalmi gondolat, sőt bármely forradalom felelős a győzelme után bekövetkező, alapjában az ellenforradalmi ellenállásból eredő vérontásért”. Ez a mondat Hitlerre és a Mein Kampf-ra átírva – hogy a gondolatmenet így parafrazált változatát ocsmányul bizarr volta miatt ne is folytassuk – legalább annyira problematikus volna, mint Krausz eredeti kijelentése. Azt nem gondolhatjuk ugyanis komolyan, hogy az eszméknek ne lennének következményei, és hogy a vörös terror a bolsevikok helyett mondjuk a beszolgáltatást megtagadó, éhező ukrán parasztok „ellenforradalmi ellenállásának” számlájára volna írható. Az idézett alapállásnak megfelelően ugyan olvashatjuk Lenin egyik levelét („Ösztönöznünk kell az ellenforradalmárok elleni erélyes tömegterrort”), de a valódi felelősség tisztázására nem kerül sor. Ehelyett azt olvassuk, hogy az értelmiség eltávolítása, az egyház megsemmisítésére irányuló állami akarat, a magántulajdon egyszerű elrablása stb. csupán a forradalom szükségszerű, könnyet sem érdemlő velejárója, vagy maximum taktikai elrettentés volt. A kötet két utolsó fejezete röviden tárgyalja a világforradalmi ábránd kiötlését és a szocializmus lenini képét a késői művek és a ’20-as évek legelejének politikai cselekvése tükrében. Itt ismét rendkívül nyugtalanító, hogy Krausz megelégszik a jóságos Lenin képének felmutatásával, mondván, a mindennapi szovjet valóságot például „kommunista munkáskáderek felemelése útján” próbálta „humanizálni”. Mármint így emberbaráttá tenni az osztályok közötti harcra és a magántulajdon totális megszüntetésére alapított kommu-nizmust…

Krausz könyvének összehasonlító eszmetörténeti és elemző részei igen értékesek. Megtudjuk belőle azt is, hogy ki volt Lenin: a marxi elmélet gyakorlati kidolgozója, az osztálynélküli kommunista társadalom, a proletárforradalom kiagyalója, a tőkés magántulajdon felszámolója, a Szovjetunió megalapítója. Utószavában mindennek aktualitást is igyekszik kölcsönözni, amikor Lenint úgy mutatja be, mint akinek „a globális tőkeuralom” mai formája elleni (osztály?)harcban szerepe van, vagy ha nincs, legyen. Ugyanott írja, hogy a szocializmus az egyedüli „történelmileg és elméletileg is megalapozott alternatíva a fennálló világrenddel szemben”. Ezért a könyvet tulajdonképpen azoknak ajánlja, „akik egy más, humanisztikus világ lehetőségében gondolkodnak”. Lenin azonban nem ebben gondolkodott, mert – ismételjük – a bolsevizmust alapította meg.

Krausz Tamás: Lenin
Napvilág Kiadó, 2008
548 oldal, 4800 Ft

 
 
 

Békés Márton

Napvilág Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu