buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Tudatmódosulások


2009.01.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az 1965-ben íródott A láz című elbeszéléskötet négy szövege (A láz, Martin, Akkor végre békességem lesz és elalhatom, Egy öregkori nap) idén ismét megjelent az Ulpius-ház gondozásában, az eredeti címen. Mind a négy elbeszélés olyan írás, mely publikálásának idején még meglehetősen kísérletinek tűnhetett, és ez a vonása a mai napig nem avult el, noha valószínű, hogy a posztmodernen edződött olvasót már nem rettentik vissza ezek a nehezen olvasható, ugyanakkor poétikai és tartalmi szempontból is igen érdekes szövegek. Közös vonásuk, hogy a fókuszban mindig csak egyetlen szereplő áll, aki valamilyen okból egy időre elveszíti normális érzéklési képességét, s valamiféle hallucináció-szerű, a hétköznapitól, a megszokottól gyökeresen eltérő formában érzékeli az őt körülvevő világot és annak jelenségeit.

Ennek a megváltozott tapasztalásnak a leírásához természetesen a megszokottól eltérő nyelvi megoldások szükségesek, és a szövegek ereje nagyrészt ezekben a megoldásokban rejlik. A napszúrástól, láztól, félelemtől, az álom vagy a halál közelségétől megváltozott tudatú figurák élményei hol egyes szám első, hol egyes szám harmadik személyű elbeszélésként tárulnak elénk, de a narrációkban közös az, hogy mindegyikben az érzékek – a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás – dominánsak a gondolkodással szemben. Az impresszionista képekben gazdag, jelzőkkel, hasonlatokkal és metaforákkal zsúfolt, sokszor repetitív szerkezetű leírások egy igen lírai, poétikus szövegtestet hoznak létre mind a négy elbeszélés esetében: „Roch újra nekiindult, lépkedett tovább a járdán, és amennyire tőle telt, a legapróbb részleteket is szemügyre vette A fadarabkákat is, a kövek szemcséit is, a festések csillámló felhámját is. Az autók szépek voltak, lángoltak a napon, vadul verték vissza a fényhasábokat. Az utca túlsó felén e bazaltszerű tömbök közt a fák ráncos törzse, tömött lombja emelkedett magasba” (A láz). „Az udvarban lilás árnyék terjeszkedett a nappal ellentétes irányban. (…) A kövecskék, kavicsok, kemény kvarcdarabok összevegyültek, áthatoltak egymáson. Olyan volt ez, mint a víz, mint egy kékesen emelkedő, furcsa dagály; áttörte a határokat, és milliméternyi, vasszürke csapással egyszerre csak bezúzta a tárgyak kerületét” (Martin).

A szövegeket olvasva egy egészen furcsa világ nyílik meg előttünk: hétköznapi, megszokott világunk, de egy más, különleges perspektívából. A különös, látomásszerű leírásokban a realitás és a fikció összemosódik, a megszokott szokatlanná válik és megmutatja addig rejtett oldalát. Ezekben a történetekben a vízió, az érzékelés a fontos; nem a történetalakítás, hanem a leírások, a képek a meghatározóak.

Ezek a különleges leírások azonban, minden szépségük ellenére, a valósággal való kapcsolat elvesztését, egy nagyon erőteljes szorongásélményt jelenítenek meg. A nyugati, civilizált nagyvárosokban élő szereplők magányát, elhagyatottságát, a természettől való eltávolodását és az ezzel összefüggő elidegenedés problémáját is igen erősen felveti a könyv. A szisziphoszi modell szerint élő ember egy pillanatra kiesik a szerepéből és kívülről látja életét, annak értelmetlenségét. Az egzisztencializmus hatása egyértelműen jelen van ezekben a szövegekben. A címadó, első elbeszélés, A láz egyes részei például nagyon erősen emlékeztetnek Camus Közöny című kisregényére. A napszúrást kapott, lázas állapotban lévő Le Clézio-figura, Roch, sétája során nem képes megbirkózni az erős fénnyel, a nap óriási erejével. A forróság és a szeme előtt játszó fényfoltok hatására kerül furcsa tudatállapotba, válik önmaga számára is idegen lénnyé, csakúgy mint a Camus-regény hőse, Mersault, aki a tűző napon, önmaga számára is megmagyarázhatatlan okból lövi le az arabot. Közös a két műben, hogy egy átlagos ember környezetétől és önmagától való elidegenedettségét ábrázolja, s az is, hogy a nap központi, szimbolikus szerepet kap. A meleget adó égitest a Le Clézio-szövegben sem feltétlenül csak pozitív konnotációkat hordozó szimbólum, sokkal inkább a hőség, az elviselhetetlen fény, a gyilkos napsütés, mely elől képtelenség menekülni, legfeljebb a tenger hűsítő vize adhat ideig-óráig tartó menedéket: „Roch letette a kerékpárját, és végigment a parton. És bár ez a szem makacsul figyelte, nem kis örömet érzett, amikor didergő és még tüzes testével belemerült a vízbe” (A láz).

Az elbeszéléskötetben többször előkerül a nyelv problematikája is, valamint vallási és filozófiai kérdések. A második, Martin című elbeszélés például egy koravén, zseniális intellektussal megáldott tizenkét éves kis tudósról szól, aki egy újságírókkal folytatott beszélgetésben elég direkt formában fejti ki Istenről, a metafizikáról, a görög és a német filozófiáról alkotott elképzeléseit. A harmadik elbeszélésben az álom és az ébrenlét közti különbségek, a kettőt elválasztó határvonal, a tudat működése a főszereplők, a negyedik, egyben utolsó írás pedig a halál szemszögéből láttatja az életet. A fiatal férfi, Joseph bevásárol egy idős hölgynek, aki egyik nap haldoklani kezd. A folyamat kizökkenti a főhőst megszokott életéből, az idős asszony halálának közelsége vonzza és taszítja is egyszerre. Saját élete is átértékelődik, de érdekes módon a halál felől nézve sem képes pozitív előjelűnek beállítani azt: „De Joseph számára még nem jött el az óra. Az ő számára még hosszú volt az élet; jövőtlen és örömtelen teher, amit valószínűleg jó ötven esztendeig fog cipelni. A végtelen pillanata még nem érett meg számára; még hosszú idő áll előtte, teste még sok mozgást és táplálékot fog kívánni. Jelentéktelen dolgok várták, férfifoglalkozások, hiábavaló szófecsérlések, pénz, nők, mindez, igen, mindez, ez az előtte halmozódó sok, undorító fáradság” (Egy öregkori nap).

A felsoroltakon kívül sok más motívum és ezekhez kapcsolódó probléma is felbukkan, de talán az eddigiekben vázlatosan említett jellemzők is elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy meggyőzzék a leendő olvasót arról, hogy A láz egy kis terjedelmű könyv, nagy kérdésekkel.

J.M.G. Le Clézio: A láz
Ford.: Rónay György
Ulpius-ház Kiadó, 2008
240 oldal, 2999 Ft

 
 
 

Kolozsi Orsolya

Ulpius-Ház Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu