buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Morozófia avagy a bölcs együgyűség


2009.07.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ha valakiről azt halljuk, hogy az emberi butaságból él, nem kell mindjárt szélhámosságot gyanítani. Matthijs van Boxsel holland irodalomtörténész még tüntetően hivalkodik is azzal, hogy 1995 óta mást se csinál, mint a butaságról tart előadásokat felső fokon. Sőt egy egész könyvet írt a témáról A butaság enciklopédiája címmel. Forgatom a krémszínű, elegánsan tipografált lapokat, nézegetem a különös metszeteket: itt Jacob Cats butaság-allegóriája 1665-ből, amott Lajos Fülöp, a Polgárkirály „körtefeje” egy korabeli gúnyrajzról; odább egy fennkölt klasszicista ábrázolás: a Filozófia felfedi az Igazságot, mely kezében a Társadalmi Szerződés kőtábláját tartja, miközben fél lábbal tiporja a bekötött szemű szamárfejet – a balgaságot. Emitt rajzfilmfigurák sorakoznak, akik mindaddig vígan sétálnak a szakadék felett, míg nem észlelik helyzetük abszurditását. E helyütt a szerző arra figyelmeztet: az intelligencia nem más, mint heterogén próbálkozások sora, hogy zöld ágra vergődjünk saját oktalanságainkkal. Az élet csupa Treppenwitz, utólagos felismerés; „egész kultúránkat hiábavaló próbálkozásainknak köszönhetjük, hogy viszszaszerezzük a paradicsomot” – figyelmeztet a szerző.

Aztán nekiállok, hogy elejétől végigolvassam a könyvet. Az első egyharmadánál, ahol az emberekről megfeledkező Epimétheusszal, a 16. századi De La Boétie tompaelméjű alakjaival – a hatalomnak magát önkéntesen alávető emberrel –, azaz remek beóciánákkal találkozom, majd a kótyagosok genealógiájával ismerkedem Juan Pérez de Moya 16. századi allegorikus Philosophica Secretájából, később Lorenzo Morales 17. századi Morozófiájáról, a kampeni viccekről, Eulenspiegelről, Gorgiász nemlétezőjéről vagy a szent együgyűről, a morozófus Naszreddin hodzsáról, a természetbe a természet javított mását belehelyező Lancelot Brown 18. századi angolparkjairól és föld alá rejtett kerítéseiről, a modern ember bődületes hülyeségrekordjairól, a civilizáció ostobaságairól olvasok meglehetős kuszaságban (pl. a többnyire kerti kivilágításra használt takarékos izzókról), még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez az egész valami entellektüel tréfa-e, netán amolyan művelodéstörténeti kalandozás csupán. Főleg, amikor Boxsel odáig megy, hogy kijelenti: a butaság (stultitia, stupor) valójában nem más, mint az emberi civilizáció alapja. A biztonságérzet, hogy nem tudjuk, mi az, amit nem tudunk. Olyan emberi tulajdonság, mely – szemben az állatvilág önfenntartó ösztönével – önpusztításunkra való hajlamként is megnyilatkozhat: ennek leküzdésére fejlődött ki az intelligencia.

Ám amikor elkezdi szisztematikusan boncolgatni a hatalom mechanizmusát – a társadalmi szerződés ellentmondásait (a szerződés feltételezi azt a társadalmat, amelyet kinyilvánítani hivatott), a demokrácia fiktív voltát (a teljes ésszerűség antidemokratikus szabályokhoz vezet; a tökéletes demokrácia a terror, ezért a demokrácia látszata a demokrácia maga, azaz esztelen próbálkozások sora, hogy zöld ágra vergődjünk a demokráciával...), az alkotmányos uralkodó paradox szerepét (a nép fölött álló alak, státusza feudális eredetű, mely a választások idején, a demokrácia par excellence megnyilatkozásakor szavatolja, hogy az egyenlőségen alapuló demokrácia ne zuhanjon anarchiába; ráadásul az uralkodó „akarata” kinyilvánításával szentesíti a törvényeket, így a végletes szabadságot testesíti meg, de csak akkor, ha nem hús-vér emberként cselekszik!) –, már nem csupán a megelőző fejezetek káoszából kezd „utólagos hatállyal” (azaz morozófikusan) kiemelkedni a gondolatmenet rendszere, de körvonalazódni látszik egy érvényesnek tűnő, koherens világkép is.

Boxsel valami nagyon lényegesre tapint: a semmi kézzelfoghatóságára – a mesebeli császár jelképes ruhájának valódiságára. Egyszóval az emberi gondolkodás legfőbb vonására: szimbolikus jellegére; a szavakból, illúziókból, látszatból, hitből épített valóság létező katedrálisára. A butaság a bennünk élő teremtő káosz, mely nélkül nincs élet, már tudniillik, ha észrevétlen marad.

„Mily talpraesettek a feleletei néha! Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani” – töpreng Polonius Hamlet zavarba ejtő megnyilatkozásain. Arra azért figyeljenek, kedves olvasóim, Boxsel könyvének olvasása közben, hogy amennyiben – Poloniusra hallgatva – kissé odább sétálnának a „légvonatból”, a világ minden kincséért se nézzenek a lábuk alá.

Matthijs van Boxsel: A butaság enciklopédiája
Ford.: Balogh Tamás
Nyitott Könyvmuhely, 2009

 
 
 

Hamvas Levente Péter

Nyitott Könyvműhely Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu