404 Not Found
404 Not Found
Please forward this error screen to fd.langall.com's WebMaster.

The server can not find the requested page:

  • fd.langall.com/my.txt (port 80)
2019. október 21, hétfo
Orsolya napja





















Évfordulók:
1878: Krúdy Gyula születése (Nyíregyháza)
1940: Megjelent Ernest Hemingway Akikért a harang szól című regénye
1969: Jack Kerouac halála (St. Petersburg)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Szellemi önarckép John Lukácstól


2009.07.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

John Lukacs 1990-es, Egy eredendő bűnös vallomásai című önéletrajzát folytatta az elkövetkező két évtizedben is, amelynek alapja 2000-ben elkezdett naplója volt. Az elmúlt húsz év alatt megtett út elsősorban gondolati, érzelmi tartalmú, így a most elkészült kötet is inkább önreflektív ihletésű, amolyan szellemi önarckép, mintsem események leírása, történések évek multával való felidézése. John Lukacs az első memoár eljárásával szemben most az általánostól tart az ezzel összhangban álló személyes emlékek felé.
 

Egy lábjegyzet szerint „2009-ben, egy egész civilizáció végén” írja sorait, mégpedig a lezárult fél évezredes periódus, az újkor (vagy modernitás) végeztével, a polgári korszak lezárultával. Egészen pontosan úgy véli, hogy már nem is egy korszak végén vagyunk, hanem az után, ugyanis nemrég valami más kezdődött el. Vegyes a kép, hiszen az idősödő történész a modernitás veszélyes tendenciáit folytatódni látja, ugyanakkor az ötszáz évvel ezelőtti fékeket korántsem tapasztalja már működni. A klasszikus válságmegfogalmazások – akárcsak a kortárs és hasonló sorsú Molnár Tamás esetében is – mögött felsejlik a technikai haladás ontológiai következményeitől való rémület, a minden alól emancipált ember kozmikus egyedüllétére való rádöbbenés, az erkölcsi és vallási eredőjű normatív korlátok leomlásának sajnálata. Az ehhez hasonló válságkönyvek egyik alaptételével viszont nyíltan szembe menve – számunkra kissé érthetetlenül – Lukacs kifejti, hogy „mély meggyőződésem, hogy a civilizáció fontosabb a kultúránál”. E megállapítás ezzel éppen ellenkezőleg, minden krizeoló-giával foglalkozó szerzőnél – legyen bár külföldi (Huizinga, Husserl, Ortega, Sorokin, Spengler, Toynbee) vagy magyar (Bácskai Bencsik Béla, Halász Gábor, Hamvas Béla, Joó Tibor, Kodolányi János, Németh László, Prohászka Lajos) – következetesen fordítva szokott előfordulni. Lukacsnál e kérdés kapcsán arról van szó, hogy civilizáció alatt a nyugati történelem és művelődés polgári életforma által megteremtett formáját és tartalmát érti. S pontosan ez az, amelynek szétfoszlása és megsemmisülése régóta foglalkoztatja. Ezen belül is az az egyensúlyvesztés érdekli, amely után a valláserkölcsi elvekre épített nyugodt, lassan fejlődő polgári attitűd elveszett és átadta helyét a modernitás során megjelent, s többé semmi által nem korlátozott racionalitásnak, haladáselvűségnek, materializmusnak és relativizmusnak. Így már jobban érthető az is, hogy a kötet hivatkozásai, idézetei között leggyakrabban előforduló szerzők: az „első konzervatív” ír–brit Burke, a holland kultúrtörténész Johan Huizinga, a dán filozófus Kierkegaard, a német katolikus bölcselő Romano Guardini, a francia szabadelvű konzervatív Tocqueville, valamint az amerikai (déli) agrárius, kortárs nonkonformista író–gondolkodó, Wen-dell Berry.

A kötet a Lukacsra jellemző közérthető esszé stíluselemeivel készült, s lépten-nyomon megnyilvánul benne az író és történész kettős kifejezésmódja, következtetési hajlandósága és közlendőjének gondolati-tematikai váltakozása (néha logikusan, néha szeszélyesen). Több nagyobb egységből körvonalazódik a naplójegyzetek lapalji beiktatásával kísért szöveg. Az első rész a karteziánusok objektív–szubjektív részekre osztott ismeretelméletét kritizálja, mégpedig a természettudományos világnézet és a hozzá kapcsolódó észelvű progresszió bírálatával, miközben kibontakozik a szerző Isten-központú s az embert a kozmosz centrumának tartó felfogása. A második nagyobb egységben az 1947 és 1994 között a pennsylvaniai Chestnut Hill College-ban tanító történész felidézi Amerikához kapcsolódó élményeit. Szép és érzékletes képet kapunk itt a vidékies, kertvárosi Amerikáról, ahol a szomszédok még ismerték egymást, a kultúrát pedig áthatotta az angolszász kifinomultság, a társadalmi kapcsolatokat az illem. A lokalitásról és a családról szóló részek esztétikailag és filozófiailag egyaránt nagyon élvezetesek, s itt nem is mindig kerül túlsúlyba az eltűnő ideál melletti jogos demonstrálással szemben a kulturális dohogás és a kesergő moralizálás. A harmadik részben John Lukacs magyarországi látogatásairól kapunk képet, ismételten hangulatokkal, impresszionisztikus részletekkel és tolakodást mellőző bensőségességgel. A kötet záró fejezetei a Churchill iránti történészi érdeklődést dokumentálják, illetve a szerző feleségeinek, szerelmeinek emlékezetét rögzítik.

John Lukacs önmagát reakciósnak nevezi, egy sem jobb-, sem baloldali politikai táborokba nem sorolható szerzőnek, akit sem a modernitás ideológiái (liberalizmus, szocializmus), sem az ezekre válaszul érkező konzervativizmus nem érintett meg. Önmeghatározó „reakcióssága” vélekedésünk szerint egy, az emberi jellemmel szemben szkeptikus, de hívő óliberálist, vagy egy ősrégi szabadelvűt takar, ami mára sok szempontból ultrakonzervatív. Saját „konzervativizmusának” párját találta meg első feleségében, akit így jellemez: „Hagyománytisztelő volt, patrióta, demokrata és szabadelvű. Elborzadt a vietnami háborútól, Nixontól és Kissingertől. Megvetette az amerikai nacionalizmust és szentimentalizmust.”

Azt az „új humanizmust”, amelynek képviseletében Lukacs fellép, a technológiai haladást tovább folytató, újkor utáni korszaknak morális tartást kölcsönző hozzáállásként ajánlja. Mindez a vallásos értékrendet követő, a haladás határait és az ember Isten által megszabott korlátait ismerő, higgadt, mérsékelt attitűdöt jelentene. Hogy ez mennyiben lenne azonban a „poszt-posztmodern” belső mércéje, kénytelenek vagyunk szkepszissel fogadni. Tegyük fel a kérdést, hogy az újkor utáni mi jött? A legújabb kor. S az után mi következik? A legeslegújabb kor? És azután...? Ez az a kérdés, amelyet nem lehet feltenni (csupán) egy letűnt korszak viktoriánus erkölcsei iránti tisztelettel, hanem az „eljövendőt” (Nietzsche) fürkésző tekintet (is) szükséges hozzá.

John Lukacs: Isten velem
Ford.: Barkóczi András
Európa Kiadó, 2009
153 oldal, 3000 Ft

 
 
 

Békés Márton

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu