buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com
2017. június 25, vasárnap
Vilmos napja





















Évfordulók:
1887: Karinthy Frigyes születése (Budapest)
1903: George Orwell (er. Eic Arthur Blair) születése (Motihari)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Erős kezdés


2008.12.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Pier Paolo Pasolini a hazai közönség számára elsősorban filmrendezőként ismert, viszonylag kevesen tudják, hogy költőként, prózaíróként, filmteoretikusként, kritikusként, de még nyelvészként is jelentős munkái születtek. Ennél is kevesebben vannak azok, akik ismerik is e más művészeti ágakhoz tartozó munkák valamelyi-két. A Kalligram Kiadó nemrégiben megjelent kötetével ezt a hiányosságot igyekszik pótolni.

A kiadótól megszokott, rendkívül szép kiállítású kötet az Amado mio és a Tisztátalan cselekedetek című befejezetlen kisregényeket tartalmazza és egyben első kötete egy tervezett sorozatnak, mely forgatókönyveket és további regényeket (Utcakölykök, Egy erőszakos élet) ígér az olvasónak.
Pasolini művészetével és magánéletével egyaránt a kultúrtörténet leginkább megosztó, már-már botrányos figurái közé tartozik. Közismert homoszexualitása, filmjeinek merészsége miatt állandó viták kereszttüzében állt, különös, tisztázatlan halála pedig csak fokozta legendáját. A magyarul most először olvasható két kisregény erőteljes biografikussága miatt azzal a reménynyel kecsegtet, hogy segíthet megismerni ezt a különös személyiséget és megérteni egyedülálló életművét. Az 1962-ben íródott, de csak Pasolini halála után megjelent szövegek részben be is teljesítik ezt az elvárást, hiszen igen érzékletesen számolnak be az első regényben Desiderionak, a másodikban pedig Pier Paolonak nevezett írói alteregók lelkében zajló folyamatokról. Az önéletrajz-jelleget rendkívül sok adat erősíti: többek között Pasolini pontos születési dátuma, öccsének tragikus halála, Észak-Itáliai tanítóskodása. Az 1947 és 1950 között történt eseményeknél azonban sokkal fontosabb az ez idő alatt lezajlott lélektani változás, a főhős(ök) (hol elbeszélő, hol omnipotens elbeszélő segítségével ábrázolt figura) öntudatra ébredése, a homoszexualitás, a fiatalabb fiúk iránti vonzalom felismerése és elfogadása. Ennek az igen rögös belső útnak a bejárása teszi a regényt valódi fejlődési regénnyé (ahogyan ezt a kötet fülszövege is felveti), és ezzel szoros összefüggésben lélektani regénnyé, melynek legfontosabb eseményei a szubjektum analízisében bontakoznak ki.

Az Amado mio és a Tisztátalan cselekedetek egyaránt mentesek a filmek esetében megszokott stílusbravúroktól, íróként Pasolini inkább a próza hagyományosabb formáit részesíti előnyben. A kisregények rendkívül sok szentimentalista vonást hordoznak, a szerelmi vágyakozás és az ezzel járó örömök és kínok leírásai miatt párhuzamba állíthatóak akár Az ifjú Werther szenvedéseivel is. A lélek szentimentalista „élveboncolása” során gyakran felbukkan a filmes Pasolini, hiszen a szöveg legerősebb részei a táj- és arcleírások, melyekben a vizualitás, a látvány megragadásának utánozhatatlan képessége tűnik elő: „A mosoly, amely eddig rezzenetlen volt, most átterjedt a szivárványhártya kékjére és önálló életre kelt. Itt, a szempillák árnyékában összpontosult az arc minden szépsége, éppen ott, ahol a legnehezebb volt azt lerajzolni.(…) Különös szemhéja volt, a mandulavágású szem körül, pompás és sima. A mosoly itt időzött a legtovább, mintha nem találna kiutat. Onnan ontotta minden irányba az azúrkéket, amely most kissé tétova és zaklatott volt.” A vidéki emberek, a nyugodt kis falvak idilli leírásai mellett a szövegeken végighúzódik a háború rajza, de ez sohasem válik központi motívummá, inkább csak fenyegető, feszültségkeltő zaja hallatszik a háttérből. Mindezek mellett igen nagy szerephez jut az erotika, a testi vágy, mely – egyes filmekkel ellentétben – sohasem válik pornográfiává.

A kisregények tétje azonban – minden eddigi motívumot egységbe forrasztva – a nemi identitását kereső, homoszexualitásával szembenéző szubjektum belső viaskodása és a szerelmi szenvedély különböző változatainak és fokozatainak pontos leírása. A „másság” felismerése korántsem egyszerű feladat a Pasolini-alteregók számára. A bűntudat, a keresztény felfogással való szembekerülés, az állandó szégyenérzet és az ezeknek szembeszegülő vágy harca végül a sorsra hagyatkozással zárul.

A beilleszkedésre való képtelenség belátása („Ó, ha visszagondolok saját serdülőkori mániáimra, arra a vasárnapi reményre, hogy beleilleszkedjem az élet normál kerékvágásába!”) korántsem lázadó, polgárpukkasztó gesztus, inkább sok szenvedés és önvád után a fátum elfogadása, az állandó tusakodást, belső vívódást lezáró döntés, mely korántsem örömteli. A Tisztátalan cselekedetek utolsó lapjain olvasható sorok jól érzékeltetik ennek a megérkezésnek a sajátságát: „Most nem vagyok más, mint egy minden részletében feltérképezett sivatag, csupa tudat. Nincs már semmi, ami megmenthetne.” Erős kezdés ez a kötet, várjuk a továbbiakat.

Pier Paolo Pasolini: Amado mio; Tisztátalan cselekedetek
ford.: Preszler Ágnes
Kalligram Kiadó, 2008
203 oldal, 2500 Ft

 
 
 

Kolozsi Orsolya

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2017 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu