buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A kármentő pillantása


2008.07.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aki felfedezi a cím szelíd képzavarát, máris beljebb érezheti magát Frankl Aliona különös, letűnt világában. A kármentő szó, mely maga is e régimódi mesterségekhez hasonlatos tünemény, azokkal együtt a menthetetlen felejtésbe, majd a még biztosabb pusztulásba tartó szó-emlékeztető, eredeti értelmében olyan kisebb, borfejtéshez használatos faedényt jelentett, mellyel a csapnál kicsöpögő folyadékot fölfogták, megmentették. Olyan múltból hoz hírt ez a tárgy, melyben a szakszerű gondosság és az egyszerű hasznosíthatóság az élet minden területén létrehívta a maga különös szabályait, funkcióit – azokat a szabályokat és funkciókat, melyek felülvizsgálatlanul rohanó korunkban már-már történelmi távlatú idegenségnek, egzotikumnak tűnnek. De köztünk élő idegenségnek, hiszen ezek a más ritmust ajánló megfigyelések és foglalkozások még köztünk vannak, még felkereshetők.

Ezekről tud Frankl Aliona, ezekbe a sorsokba és műhelyekbe bejáratos kamerájával, és éppen ezért nevezném mesterségét – mely a könyvben bemutatott kézműves-szakmákkal egyetemben még őriz valamennyit a céh-büszkeség és a művészetbe hajló precizitás össz-európai nagy múltjából – kármentésnek, őt pedig a fölös felejtés és a mindenkori messze-pazarlás ellen dolgozó, ritka szorgalmú és ihletű kármentőnek. Olyan szolidaritás az övé, mely nem csak a képtárgy külsősége felé irányul, de mindig visszafordul önmagához, a választott kép-forma médiumához, és annak sorsszerű, örökölt adottságaiban megpillantja az őket összekötő kölcsönösség leírhatatlan fonadékát. A legtöbb Frankl-kép attól evidens és lényegbelátó, hogy rájövünk, ezek a kismesterek és kereskedők nem azért állnak ott, ahol éppen állnak (a fénykép megszerkesztett értelmi-stiláris középpontjában), mert odaállíttattak, hanem azért mert oda születtek, egyek azzal a hellyel és idővel, mellyel most a fényképező – gazdája érzékeny figyelme révén – maga is osztozni kész.

Bármennyire szerénynek és szinte mellékesnek is tűnik ebben a kötetben Frankl fotóapparátusa, bármennyire is úgy látszik, hogy ’80-as évektől induló Budapest-dokumentációs vállalkozása képről-képre mind letisztultabb, itt meg már néha szinte átengedi a kezdeményezést a kép megválogatott alanyainak, saját szándéka alig látszik; látnunk kell, hogy a fényképész nagy és vállalhatatlan harcot folytat, olyasmire képezte ki tekintetét és azt helyettesítő kameráját, ami voltaképpen a látás természetével összeegyeztethetetlen.

Az emlékezés, a megmaradás, a törődés-mentes túléltség figyelése legfőbb célja, vagyis minden képén az időhöz való nehéz és feldolgozhatatlan viszonyát dramatizálja, s mintegy tárgyakat, nem mellékes jelölőket keres e láthatatlan és anyagtalan kapcsolódás jelzéséhez. Õk pedig Gyenes János könyvkötő, az Ó utcából, ahogyan félregombolt kardigánjában az övéi (gépei, szerszámai) között megmutatkozik, de ugyanígy ezek a „lélektelennek” tetsző masinák is, minden rendbeli tárgyak, melyekről meg Frankl kideríti, hogy ha nem is a hagyományos értelemben, szó szerint, de tényleg lelkük van: mert mi más a pihenő, körbejárható gép, mint tiszta jelentés, egy alapvető cselekvés teljes, részletekre kiterjedő magyarázata, ábrázolása, maga is műalkotás és hasznos kellék között egyensúlyozó ’valami’ (ismerjük Apollinaire híres példáját a kerék elvont-valós jellegéről, par excellence szürreális voltáról). Frankl képein ezeknek a kivénhedt és elegánsan itt-maradt tárgyaknak a szépségéről, a hasznosság helyén megéledő új esztétikumáról beszél, olyasmiről, amire általában nincs szemünk és nincs időnk.

Õneki – a kármentőnek, a jelen szétszóródó, állandóan tovatűnő ajándékait megtartóztató profinak – kell bekeretezni, kiemelni, megmenteni az elmúlásnak ezt a számunkra nem nyilvánvaló különértelmét. Mert ki venné észre Tilly Róbert órásmester Városház utcai műhelyébe lépve a muzeális, magánkiállítást rögtönző óraművek tömkelegében az egyetlent, mely nem hordoz történelmet, különös szépségnek sem örvend, de láthatóan végzi dolgát, és méri az időt, eligazítja az élőket, programot és tervet tartat velük? Frankl természetesen erre a jelenben tartó momentumra figyel fel, a csendes működésben leselkedő törvényre, mely a műhely megállt óráin már régóta uralkodik, és amely csendes hatalomátvételre készül e fehér falak között. Megállt órák dicséretét zengi (nézzünk csak a címlapra), s van-e feleslegesebb, látszólag céltalanabb tárgy egy jelenét-vesztett időmérőnél? Ugyanakkor van-e művészibb, a más világokra, egykor-voltakra közvetlenebbül mutató, mint egy saját idejéből kizökkent óramű? Persze a fénykép kvázi-örökkévalóságában, jövőtlen jelenében minden óra áll, csak lezárult idő létezik: erről is tudnak Frankl bölcs képei, mintegy demonstrálva e művészetnek és a múlás általános természetének egy időtlen nosztalgia képeként megképződő evidens közösségét. Nem annak van itt jelentősége, hogy hol – mely jelentős vagy jelentéktelen pillanatban – állt meg a mutatók körforgása, hanem annak a között-létnek, melyből a könyv termei, arcai és tárgyai előderengenek.

A képek egyszerre mutatják azt, ami idejuttatta ezeket az embereket, munkaformákat s azt is, ami ilyen hosszú időn át fenntartotta őket. A szakszerű és biztos pusztulás egyiránya (a zakatoló óramű kegyetlen élőszava) és a remélt menekülés megannyi apró praktikája jelenik meg a fotókon. A (túlontúl) látható, mindenütt szembeszökő múlás és a megragadhatatlan maradás látnoka Frankl Aliona. Aki fényképezőjével, e megélesített és tökéletesített látószervvel (maga is gép, és az évszázados technikai fejlődés egyik nagy eredménye) csupa nem-látható láttatására törekszik: hogy milyen történeteket, magán-időt rejtegethet egy-egy régi óra; hogy miként foroghat még mindig a világ a rég meglépett fogaskerék-készítő mester nélkül; s végülis, hogy amit még a kármentő sem képes megmenteni, e világból kiragadni, az mind hová hull?

Frankl Aliona: Múltidéző mesterségek/Masters of Their Crafts
Pleno Editio, 2007
88 oldal, ármegjel.nélkül

 
 
 

Tóth Ákos

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu