buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
466/64


2008.07.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy a sok-sok országban okkal bálványozott Nelson Mandelának – aki több évtizedes raboskodás után egyenes derékkal, töretlen lélekkel szabadult, s aztán meghatározó szerepe volt a békés dél-afrikai rendszerváltásában – végre magyarul is megjelent a memoárja. Ezért köszönet illeti a kiadókat. Csalódást érzek viszont azért, mert a – kiadástól függően – 6-700 oldalas angol eredeti egy karcsú, kis könyvecskévé zsugorodott. Meglepetésemet fokozta, hogy a zanzásítás tényéről se a fülszövegben se a viszonylag hosszú utószóban egyetlen szó sem esik. Az utószóban a fordító Frida Balázs – aki Mandelát mint „a világ leghíresebb márkajelzését” a Coca-Cola ismertségéhez hasonlítja – megerősíti az illúziónkat, hogy az autentikus szöveget tartjuk a kezünkben: a Time magazin cikkét idézi, amelyben „vékony könyvecskéről” van szó. (Nyilván az amerikai újságíró nem vette a fáradságot, hogy elolvassa a vaskos eredetit, talán nem is hallott a létezéséről. Megjegyzem: nem tudok arról – lehet, hogy tévedek –, hogy amerikai pop-sztárok vagy ex-elnökök, mondjuk Bill Clinton illetve a neje emlékiratait megkurtították volna, hogy azokból is készült volna ilyen „olvasóbarát” változat. )

Az angolul tudó, gyakorlott impreszszum-olvasó hamar kiderítheti az igazságot. Eszerint a fordítás Mandela memoárjának rövidített, kivonatolt kiadása („Abridged Edition”) alapján készült. A nyilván racionális okokkal is indokolható barbár csonkítás mindenesetre behatárolja a recenzens feladatát, lehetőségeit. A szabadság útján többnyire inkább csak intelligens kivonat, vázlat marad –, bár azt így is meg lehet állapítani, hogy nem irodalmi remeklés. Igaz, a memoárokat általában nem is az esztétikai élményért szoktuk olvasni, sokkal inkább annak reményében, hogy a híresség az életéről, pályájáról őszinte mérleget készít, esetleg intimitásokat árul el. Mandela memoárjából, akármennyire is meg van rövidítve, azért sok érdekes, jellemző dolgot megtudhatunk.

Születésekor apjától a fanyűvő, bajkeverő jelentésű Rolihlahla nevet kapja, amit Mandela a „később általa okozott bonyodalmak” ismeretében találónak tart. Kiskorában az iskola mellett szántóvetőként, aratóként, rakodóként, lovasként, madárvadászként dolgozik, s sportol is: hosszútávfut, focizik, s bokszol (utóbbival hosszabb időre eljegyzi magát.) Előkelő klánba születik, ennek, s tehetségének köszönhetően továbbtanulhat, bár egyetemistaként, s aztán pályája első éveiben sokat nyomorog. Öt évig hordja például egyetlen öltönyét, amíg fehér főnöke át nem adja neki egyik saját, kevésbé használt ruhadarabját.

1952-ben nyitja meg önálló ügyvédi irodáját egy társával – ez az első, amelyet feketék vezetnek Johannesburgban. A politika egyre inkább kitölti az életét, az ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) egyik, majd elsőszámú vezetője lesz, többször letartóztatják, s rövidebb-hosszabb időre bebörtönzik. A hatvanas évek elején illegalitásba vonul. 1961-ben az ANC ötvenévi erőszakmentesség után az apartheid rendszer ellen a fegyveres harcot választja. Mandela a párt katonai szárnyát szervezi, noha hangsúlyozza, hogy soha nem volt katona. „Soha nem vettem részt semmilyen csatában, és soha nem sütöttem el egyetlen fegyvert sem.” (Ezért is megdöbbentő, hogy – mint az utószóból kiderül –, a Nobel-békedíjas politikus csak az idén került le az USA terrorista-gyanús személyeinek listájáról.)

1964. június 11-én több társával együtt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik, végül 27 évet raboskodik, amiből 18-at egy börtönszigeten tölt. A 466/64. számú rab 1990 elején szabadul, 71 éves korában.

Jó ideig iszonyúan kemény fizikai munkát kell végeznie (követ tör), körülményei csak 1977-től javulnak, akkortól jogászkodhat is, s mellette kertészkedik. Húsz évet kell várnia, hogy megérinthesse, átölelhesse a feleségét, Winnie-t, addig csak félévente, üvegfal mögül láthatja őt. Arról hallgat – vagy a teljes változatban nem? –, hogy Winnie-vel a szabadulása után konfliktusai lettek volna, mert az asszony a fehérekkel szemben inkább az erőszak és bosszúállás híve volt. Az agg politikus meglehetősen diplomatikusan nyilatkozik válásuk okáról: „nem tudtuk kezelni és mederben tartani a kapcsolatunkat” (163. oldal). Azt sem említi, hogy feleségét korrupcióval vádolták, mint ahogy azt sem, hogy, az asszony, már jóval válásuk után, csalás-, és lopássorozatba keveredett.

Kár, hogy Mandela memoárjából a java, így a börtönben töltött tízezer nap krónikája, a hétköznapok apró, részletes rajza kimarad. Egy helyen (95. oldal) például azt írja: „napjaink tébolyító unalomban teltek.” Ennek mibenlétéről, mélységeiről, a bezártság, az időtlenség okozta szenvedésről a teljes – meglehet nem olyan könnyen fogyasztható – változat nyilván több információval szolgál. Kételyeiről is csak egyetlen egyszer ad számot: „Felmerült bennem a kérdés, hogy megérte-e ekkora áldozatot hozni a szabadságért.”

A szövegnek nem csak a kivonatolása (s így kontextusból való kiszakítása), de a helyenkénti fordítói pontatlanság sem tett jót. Én már a Long Walk to Freedom cím magyarítását sem tartom túl szerencsésnek és pontosnak (az útján szócskáról meg akaratlanul is Kádár ugrik be). Azt meg nehéz elképzelni, hogy az ANC-nek – akár egy részvénytársaságnak – igazgatótanácsa legyen, hogy Mandela a párt katonai szárnyát, mint főkapitány vezesse. Egy kis gondossággal az ilyenfajta mondatokat is ki lehetetett volna szűrni: „Az őrök hó végén gyakran szűkében volt az a fizetésüknek, amit mi kihasználhattunk” (103. old.).

Akárhogy is: a könyv e csonka formában is jó szolgálatot tehet. Megismertet Mandela személyiségével, példájával. Emberi nagysága, tisztessége szerénysége ellenére is átsüt a könyv sorain. A világ néhány nap múlva ünnepli 90. születésnapját.

Nelson Mandela: A szabadság útján
ford.: Frida Balázs
Anthropolis Egyesület – Nyitott Könyvműhely, 2008
191 oldal, 2980 Ft

 
 
 

Gervai András

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu