buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Nyugat-Magyarország sorsa


2008.07.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az 1918–20 utáni magyar történeti trauma elleni egyetlen sikeres és maradandó területi korrekció Nyugat-Magyarországon zajlott le, ahol Ausztriának kellett volna átadni majd’ 4400 km2-t, de az 1921 nyarán-őszén kibontakozó felkelés és az azt követő soproni népszavazás miatt végül kevesebb mint négyezer km2 került át. Talán ebből is látszik, hogy a siker nem mennyiségi természetű volt (400 km2 maradt összesen ideát), hanem a fegyveres és a politikai revízió reprezentálása volt a lényeges.

Sopron és környéke Magyarországnál maradt, amelynek reménységkeltő és megmaradás-demonstráló hatása fölülírni látszott – ha nem is Erdély és a Felvidék, de – az elveszített nyugati területek fölött érzett fájdalmat. Mindennek nem elhanyagolható érdekessége abban áll, hogy a magyar kormányzat a korban nem volt fogékony a területi revízió ilyen, fegyveres típusú megoldására, főképp, hogy azt éppen saját jobboldali ellenzéke (Prónay Pál és Héjjas Iván, a legitimisták, az ÉME és MOVE) hajtotta végre.

Botlik József nevét a történészek mellett azok ismerhetik jól, akik a trianoni békediktátum során elszakított egykori magyar területek (Erdély, Vajdaság s főképp a Kárpátalja) története iránt érdeklődnek. Botlik mint történész és kisebbségkutató eddig különösen a Kárpátalja iránt érdeklődött, most pedig Nyugat-Magyarország legkritikusabb éveinek történetét írta meg. A szerző bevallottan azok közé tartozik, akik a Károlyi-kormányt a területátadás (1918–19) miatt történelmi bűnben marasztalják el, a nyugat-magyarországi felkelést (1921) pedig olyan „magyar nemzeti érdekből” végrehajtott cselekedetnek tartják, amely egy abszolút igazságtalan, morál és racionális számítás nélkül meghozott határozat – ti. a szintén vesztes Ausztriának való területátadás – ellen lázadt fel. A kötet külön érdeme és érdekessége, hogy a nyugati felkelők legfőbb szerepét minden eddiginél nyíltabban és világosabban abban látja, hogy az általuk visszafoglalt terület és az ott rövid ideig egzisztáló Lajtabánság nevű kisállam volt az a tény, amely a velencei egyezményt megkötő magyar kormány pozícióit megerősítette, amely aztán a soproni népszavazáshoz vezetett. Botlik azonban kitűnő szemmel azt is észrevette, hogy a Bethlen vezette kabinet egyáltalán nem örült a felkelésnek, sőt azt elfojtani, jegelni igyekezett és (jogosan) félt is attól, hogy emiatt belső ellenzéke megerősödik.

Legújabb könyvében Botlik nem csak integrálja az eddig a ’20-as évek eleje óta keletkezett – azaz lassan-lassan 90 éve halmozódó! – szakirodalmat, hanem parlamenti és levéltári dokumentumokkal, visszaemlékezésekkel egészíti ki azokat és végül igazi szintézist hoz létre, amely után nehéz a témában újra megszólalni, de valószínű, hogy nem is kell. A kötet igazi újdonsága, szakirodalmi jelentősége az a szellemiség, amely a munkát áthatja és többször is kimondatja Botlikkal, hogy a nyugat-magyarországi felkelés tette egyáltalán lehetővé a Sopron környéki területi korrekciót.

A kötet szakirodalmi újdonsága minden bizonnyal az, hogy Botlik a nyugat-magyarországi felkelést két részletben tárgyalja, amely már önmagában is jelentős esemény a felkelés recepciójában, hiszen az 1921. augusztus 28-tól október negyedikéig tartó szakaszt a fegyveres harc fokozatos kibontakozásaként és az átadásra szánt teljes terület felkelők részéről történő elfoglalásaként mutatja be, majd külön fejezetben tárgyalja Lajtabánság állam történetét és jelentőségét. Botlik azzal, hogy a kikiáltott Lajtabánságot külön részben dolgozza fel, tudatosan úgy interpretálja azt, mint a felkelés radikalizálódását kísérő minőségi váltást. A fejezet értéke nem csak az, hogy részletekbe menően írja le a Lajtabánság történetét – annál több, amit Botlik ír róla, aligha tehető hozzá –, hanem hogy kimondja: a nyugati felkelés és az ideiglenes állam alapítása követelte ki az év végi népszavazást.

Azzal, hogy a nyugati kérdést tárgyaló szakirodalomban friss szemléletű és bevallottan nem elfogulatlan tudományos munka született, egy újabb, nagy szelettel egészült ki a kérdés még itt-ott foghíjas – bár a ’60-as évek óta íródó – interpretációja. Botlik József tehát, mint mondtuk, integrálta a szakirodalmat, a forrásokat, és olyan új szemponttal gazdagította a feldolgozást, amely eddig kifejtve valóban nem volt. Külön érdeme, hogy eredményeit egyben, rövid idő alatt és eredeti szemszögből publikálta.

Botlik József: Nyugat-Magyarország sorsa, 1918–1921
Magyar Nyugat, 2008
328 oldal, 2380 Ft

 
 
 

Békés Márton

Magyar Nyugat Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu