buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A lét és a semmi


2008.07.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Valamikor még boldog kutyakölyökkorú íróként (ld. Joyce, meg Dylan Thomas művei, utóbbiból pár verset fordítottam, indulva ily pályámon), bizony, Ottlik, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes polcain megcsodáltam a friss-régi párizsi küldeményeket, effélékkel próbálták a boldogabb akkori-oly nyugatról fenntartani a tájékozottság valami pisla szellemét. Gyűjtemények aztán nekem is érkeztek, más műveim rovására messze túlértékelt, két nem csúcsom kötetem után („Hamlet”, „Sárga könyv”), de hogy Sartre híres műve nekem valamikor is meglegyen „egészben” – egy álom.

Az éber szellemű, sajátosan kitűnő Almási Miklós hívta fel figyelmemet személytelenül a L’Harmattan kiadványára, kritikájával. Ismertetés volt az is, magam sem ígérek többet.

Sartre és az egzisztencializmus. Õ és más egzisztenciálfilozófusok. Hei-degger, az oroszok (Sesztov stb., nem leninisták). Esetleg a szépíró Camus. De Husserl, nála inkább Karl Jaspers, Gabriel Marcel. Ezerszer elhangzik ma is, „mi az az egzisztencializmus”. Főleg a fenomenológia, ontológia… és az olvasót én sem elriasztani akarom.

Az egzisztencializmus lényege több felfogást tűr. A legegyszerűbb – már Sartre dolgánál tartunk –, íme: a létezés, meglét, az itt-lét, a világban-lét mögött az igazi lét, a megnevezhetetlen; tehát J. A. téved, nem a lét dadog, a törvény is az itt-létben „van”, a létezésben, németül pl. Dasein, angolul a self [magam] a hordozója… de Nemes Nagytól, Ottliktól megtanultam, magyar filozófia nyelv olyan friss forrás-felfakadással, mezei virág-tarkasággal nincs. Rút az. No, a „hátul lévő”, megnevezhetetlen lét Sartre szerint nem egészen olyasmi, aminek én érzem: hogy alapvető érzületemet határozza meg, azonos lévén azzal. Magány, szépség, kerekdedség, szervesség vágyó érzülete… vagy esetleg a keleti zen-t idéző megnevezhetetlen hajlam valamire. De nem zsugoriságra, kalandra, ilyen-oly nemi irányra etc. A lét az a lét, olyan, mint a szerelemhez nem kell szépség, ész, csak szerelem kell, és kész. Egzisztenc sláger a múltból.

Ez a lét nyilvánul meg – sokak szerint a létezésben, az egyediségben. Sartre az egyediséget, a valós létezést lehetőségek üres terepének tartja. Mi döntünk egzisztenciánk felöl. Ez azonban nem elvek összessége, nem nyelvi képződmény, nem ideologikus, nem fomállogikus…. Hanem cselekvés. Nagyon népszerű, a nehéz mondatok ellenére jól megközelíthető filozófia a Sartre-é. Szerepe van benne a testnek, a „másik”-nak, (még jó jelentésben) a másságnak, az „ugyanaz”-nak, mely optimális esetben a léttel magával azonos jól-rosszul.

A transzcendenciáról sokat szól Sartre, vagyis a földi valóságot meghaladó érzetek, érzületek, képzetek világáról – ezek az élet rejtelmes hátterére utaló elemei –, de a jelenlét képezi fő tárgyát. Viszonyunk… a másikhoz, önmagunkhoz, a testhez, test viszonya a testhez stb. Szó esik a viszonyok konkrétságáról: a szeretésről, sőt, a szerető-ről… nagy fejezet!

Lenni és tenni (csinálni): ez a szabadság. Tehát nincs afféle eleve-meghatározottság a hátsó, „színfalak” mögötti lét által. Igen érdekes – itt kapcsolódom be magam is –, mi a szabadság. Alapvető „hajlamaink” követése, avagy éppen meghaladása? Részei-e alapvető hajlandóságaink, benső, lét-általi meghatározottságaink a rendnek (establishment), lázadónak kell lennünk? Camus (Mészöly tisztelt kedvence) írt erről eleget. A franciák sokkal aktualizálóbbak, bár ők sem adnak könnyebb olvasmányt, mint pl. a tudományos fogalmakban tobzódó Heidegger. Általában arra figyelmeztethetem az ily könyvek olvasóját, hogy esetleg meg kell elégednie végül is aztán két-három kedvelt, felfogott fejezettel, tétellel-kitétellel… nem szabad a nehézségek okán a szerző ellen fordulnia.

Máskülönben is: az amatőr filozófiaolvasó mindig önigazolást keres. A halál abszurditása iránt érdeklődők remek matériát találnak itt. Véletlen és törvényszerűség. Cselekvés és birtoklás. (Van-e ez utóbbi, cél lehet-e?) De van-e esélyünk egyáltalán arra, hogy alapvető („léti”) meghatározottságunkból csak kicsit is kitörjünk? Nem árulom el Sartre válaszát, a hátlapszöveg keveset mond, az összefoglalás a könyv végén ugyancsak főbb vonalaknál marad meg. A sartre-i mű nagy erénye, hogy író filozofál itt, nem könyvtártudós-egyetemkatedrás szuperspecialista (Heidegger). A példák érzékletesek, jól lehet nagyokat lapozni a könyvben, jön az újabb színes betét, mintegy „illusztráció” (szöveges).

Az Almási által is magas mód megdicsért nagyérdemű fordító, Seregi Tamás beszámol munkájáról a kötet végén, hasznos azzal kezdeni az ismerkedést, hogy ezt elolvassuk.

Olvasómat nem akarom fárasztani az önmagáért-való és az önmagában-való különbségeivel. Holott ezek alapkérdések, és ha értésükhöz csak kicsit is eljut valaki, már nem olvasott itt hiába.
Előjönnek az erkölcs, az érdek, a helyzet stb. fogalmai. De a gyakorlati életből vett példákkal. A filozófiai írások két rossz véglete: az egyik a laikusnak (nekem is) emészthetetlen fogalmiság túlzása, a másik a mese-meskete, vagyis a kedélyes ismer-tetősdi, s ebbe tartoznak a tantételes irodalmi művek is. Kivétel Kafka. A napi élet példái is lehetnek hajszálrepedésesek, szőrszálhasogatók az amatőr számára, pl. mi adja a csésze létét? A minősége? Rögtön a porcelánra, agyagra gondolunk, de másról van szó. Sartre nem megy el ilyenkor a „hát egy csésze tea?” szinte komikus irányába.

Hogy mit jelent a metafizika, menynyiben különbözik a transzcendenciától? Ilyen kérdések is előjönnek, és a cogito vonatkozásai. Rázósnak mondható nyilván a vallásosabb érzület számára Sartre Krisztussal és Istennel kapcsolatos filozófiája, holott igen pozitív. És emberközpontú. Itt József Attila mintha kórusban szólna vele, az Isten-alkotásról. Ez mind cselekvés-lényegű, tehát Sartre, ha összefoglalhatom: önmagunk kivetítését félig gyakorlati jegyben végzi el, nem marad meg az elmélkedésnél; továbbá társadalmi cselekvést javasol, „követel”, ami fából vaskarika lehet ugyan, de érdemdúsan bíztató. Bár J. A. erre mondta, hogy nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet, s erre a jámbor borjúszáj bíztatná a szegényeket stb., Sartre pedig inkább az elit írója, nem vidékies, mezőgazdasági kötődésű lélek; az úgynevezett „forradalmár”, akit Kosztolányi némi borzadállyal nézett (erőszakos és véres sikereiben csakúgy, mint szintén véres bukásában, erő által), Sartre eszményi embertípusainak egyike, a nagypolgárságtól az élboly értelmiségig megvonható pályavonalat ír le, fegyvere aligha katonai, bűnözői, hanem… de ehhez már a könyvet kell olvasni, mely nagy részletességgel halad példáról példára, s a kiváló stiliszta írót úgy 100 oldalból legföljebb 10 oldalon követjük nehezen, a mű bő 740 oldala, íme, kínál szórakozást is bőven, de nem a strandra, nem bajok közepette, inkább ha lelki tehetésünk van rá.

Jean Paul Sartre: A lét és a semmi
L’Harmattan Kiadó, 2006
Rezonőr-sorozat

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu