buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Történelem – lecke nélkül


2008.05.31

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Robert Menasse a mai osztrák középgeneráció egyik nemzetközileg is legelismertebb képviselője, olyan neves kollégák mellett alkot igen kritikus, ugyanakkor olvasóbarát életművet, mint Josef Haslinger, Christoph Ransmayr vagy a náluk néhány évvel idősebb Gerhard Roth. Osztrák identitás, kultúra és politika kérdéseiben Menasse jó egy évtizede az ügyeletes megszólaló, számos esszékötetet, cikkgyűjteményt publikált, legismertebb közülük A tulajdonságok nélküli ország, melyben Ausztria 1945 utáni kulturális és politikai fölépítményrendszerét elemzi.

Szépirodalmi művei közül a korábban magyarul is megjelent A regény kora jelentett áttörést, de alapvetően az 1995-ös Schubumkehr (’Csúszásirányváltó’) a hivatkozási pont: Menasse ebben a regényében egy Brazíliából Ausztriába hazatérő osztrák kisember konfrontációját ábrázolja anyjával, hovatartozásával, a látens náci ideológia továbbélésével az osztrák-cseh határvidéken, az 1989-es rendszerváltás évében. A saját identitás tükröztetése az idegenben, a határok és egzisztenciák átkódolhatatlansága, a szellemi tevékenység és az érzéki bizonyosság közötti feszültség minden egyes művének alapmotívuma.

Az idei budapesti könyvfesztivál alkalmából jelent meg a Kiűzetés a pokolból, negyedik regénye, mely nagyságrendjénél, témájánál és formabravúrjánál fogva számos kritikus szerint mindezidáig a legjobb könyve: történeti horizontjait illetően hatalmas kutatómunkát és személyes érdekeltséget egyaránt feltételez. Menasse pszeudo-filozofikus-intellektuális író. Előnye: a könnyen olvasható, cselekményközpontú és szó szerinti dialógusra építő regénydramaturgia. Ami hátránya: néha kifejezetten nagyvonalú a fogalmazása. Lendvay Katalin fordítása azonban kitűnő munka, nem egyszer teszi az eredetihez képest élőbbé, izgalmasabbá és kerekebbé a gyakori stílustörésekkel teli szöveget. (E hatalmas fordítói munkát a kiadó mégsem hálálta meg olvasócsalogató borítóval: az eredeti kiadáson a históriai főszereplő Rembrandt által készített portréja látható. És ugyancsak hiányzik a magyar kiadásból a regényt záró Menasseh ben Israel rabbi sírjának fotója.)

Menasse még az 1995. évi frankfurti könyvvásár megnyitóbeszédében beszélt arról, hogy az emberiség legnagyobb tévedése minden valószínűség szerint a történelem, illetve a történelembe vetett hit. Ugyanis ama európai célelvű és fejlődésközpontú felfogás ellenében, mely utópisztikusan a humánum általános emelkedését, jó sorsra érdemesültségét, szellemiségének elsődlegességét feltételezi, a történelem, mint az emberiség tanulságainak és tapasztalatainak emlékezete rendre kétségbe vonja önnön állapotát. Mindig akad a „történelemben”, ahogy ezek szerint akadni is fog, egy kis pogrom, egy kis népirtás, egy kis ideológiai téboly. És hogy ne legyen olyan egyszerű semmiféle történeti tényállás, ugyanaz, az ismétlődés törvénye szerint, hol tragédiaként, hol komédiaként köszön „vissza”. A Kiűzetés a pokolból ironikus válasz és példaállítás a történelem e vesztett státuszáról: bő lére eresztett elbeszélésfolyam két különböző „történelmi” korszak azonosságáról. Az egyik szál a 17. századi spanyol inkvizíció működését, a portugál zsidók kiűzetését állítja előtérbe paradicsomnak hitt otthonukból, a másik szál a 20. század második felének Ausztriáját mutatja nem kevésbé kellemetlen ideológiai aláfestéssel. A történelem kicsiben vagy nagyban ismétlődik: a katolikus vallás és hit nevében elkövetett népirtás vagy háromszázötven évvel később az árja fajelmélet szolgáltatta holocaust egyazon banális gonosz emberi számításon és tulajdonságon alapszik. Ahogyan kereshetnénk korábbi és későbbi összekötő, a célelvűséget és fejlődésközpontúságot ugyanakkor minden esetben leválasztó „történelmi példát”. Menassénak így sikerül párhuzamosan ábrázolnia a 17. század keresztény-katolikus ideológiai őrületét egy valós, életrajzi tényeken alapuló sorstörténeten keresztül, s egy alapvetően balos, bal-liberális értékrendbe torkolló, azt történészi hivatássá srófoló, 20. század végi karrierpályát.

A 17. századi történet főszereplője Samuel Manasseh ben Israel, Robert Menasse állítólagos őse, a portugál pokolból gyerekként Amszterdamba menekülő híres rabbi, Spinoza tanára. A 20. századi történetben pedig Viktor Abravanel ugyancsak űzött, hontalan életrajzáról értesülünk, aki a huszonötödik érettségi találkozón tanáraik egykori náci párttagkönyvének számával lepi meg az egybegyűlteket. (Az egész regény erre a leleplező aktusra építő, némileg olcsó poénjának megoldását nem áruljuk el!) Valójában ennek az egyetlen éjszakának az eseménysorába futnak bele az emlékezetszálak: Abravanel gyerekkoráról, iskoláiról, történelmi tanulmányairól. Ahogyan az egy cselekményközpontú regénymodellhez illik, fokozatosan, s egyre nagyobb számban mutatkoznak meg a két egymástól időben távoli történetszálon futó események közös motívumai, melyek mégis különböző történetalakzatokat írnak le. Valaki felejteni akar, és nem tud, valaki emlékezni akar, és nem emlékezik. A sors közös: felkészületlenül éri mindkét „főszereplőt” a mások által tudott és ennek megfelelően előírt zsidósághoz tartozás kötelezettsége. Különböző családon belüli és kívüli interakciók gátolják, illetve támogatják a szabad személyiség kialakulásának lehetőségeit. Az egykori Manassehból írástudó, politikus és tanár lesz, a jelen Abravanelje meg ismétlődő figurája Menasse korábbi, alapvetően kijelentésekben létező, tulajdonságnélküli szereplőinek, aki gyávaságból, éretlenségből, vagy egyszerűen csak hülyeségből rendre lemarad az élet nagy dolgairól. Persze Viktor Abravanel véletlenül a nagy Menasse feleségének családnevét viseli, s véletlenül a női figurák is ugyanazon a néven szerepelnek, időtől, helytől függetlenül. Manasseh azon a napon jön a világra, amikor a családnak első alkalommal, Lisszabonból kell menekülnie az inkvizíció elől. Abravanel pontosan a Második Osztrák Köztársaság kikiáltásának a napján születik. Az egyik a poklokon át közlekedik, s minduntalan egy újabb pokolba jut, még a holland Új Jeruzsálem kiérdemesült rabbijaként is pokolként éli meg az új életét.

A másik mögött nem tudott, elhallgatott, de már századnyi poklok sorakoznak. Történészünk, avagy a hozzá nagyon közel álló mindentudó elbeszélő korrespondenciákat teremt, az idő náluk „úgy van többszörösen összehajtva, mint a lepedők”. És azt is pontosan tudják, hogy „kezdet nem létezik”, minden valami előzőnek a folytatása. Ehhez képest ragyogó a regény történetileg messzibb szálának első képe: egy keresztre feszített macska impozáns temetésének lehetünk tanúi, ami a legteljesebb természetességgel csúszik át Manasseh gyerekkori első pogromjává.

A Kiűzetés a pokolból érintőlegesen reflektált történelmi regény rendkívül izgalmas részletekkel. Élvezetes, nagylélegzetű mű, melyben finoman egymásba játszik, egymást egymás ellen kijátszva a tragikus és a komikus hangnem: a kitalált és a valódi életpályák tökéletesen egybeesnek. Lehet, hogy a történelem, Menassénál tévedéssel ér föl, de ez a tévedés egy remek, és nagy valószínűség szerint megismételhetetlen regényt is eredményezett.

Robert Menasse: Kiűzetés a pokolból
ford.: Lendvay Katalin
Ulpius-ház Kiadó, 2008
672 oldal, 3999 Ft

 
 
 

Bombitz Attila

Unikornis Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu