buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Maigret”


2008.05.31

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Maigret”*: egy Simenon-könyv címe. Park Kiadó, s a másik újdonság: „A kiugrott felügyelő” (Vagyis: „Maigret és…”). Mindig oka van, ha csak a főhős (a fő-fő zenész) neve áll az albumon, Miles Davis esetében „Miles” stb. „Maigret” nem egészen ilyesmi. A főfelügyelő rokona bonyolódik bele egy sötét ügybe, a kiugrott felügyelő meg (eredetileg valami Hulla felügyelő, ilyesmi) vidéki történet. Emez újdonságoktól teljesen függetlenül határoztam el magam egy II. összefoglalásra, s meg is mondom, honnan nézem a históriát.

Újabban sokat kell foglalkoznom (szívesen teszem) az egzisztencializmust érintő dolgokkal. A magam életében is (nem szívesen teszem). Ha magamról van szó, azt mondhatom, az egzisztencialistát nem is az különbözteti meg a nem egzisztencialistától, hogy egyfelől van neki a Lét (ez a zen felfogással is rokon), a másikon az esetlegesebb Létezés stb. Majd Sartre-ismertetésemnél legközelebb látni fogjuk, hogyan állnak itt a kérdések, gyarló felfogásomban. De ha már gyarló felfogás, hadd mondom: a különbség az, hogy az egzisztencialista folyton erről is dumál.

Maigret-től hallottam (Simenon feldolgozásában), hogy a sok beszéd jó, mert valami mindig fennakad. (A magyar irodalmat ma úgy ítélem meg, hogy vagyunk páran, kevesen, akik ugyanazt sokszor megírjuk, na, már ha engedek a sértegetésnek, és tényleg ugyanaz az. De 5-10 publikációból valaki tán mégis elolvassa. Akkor még esély, hogy nem figyel oda.) Maigret (Simenon) parlagiasabb, két lábbal áll a talajon. A sok beszéd nála, na, a főfelügyelőnél sítlust jelent. Nem verekedős regények ezek, nem is szeretem, ha „Ali Baba” lesz a műből. Rohangálás, verekedés. A „Maigret”-ben van kis ilyesmi, a „kiugrott”-nál Agatha Christie köszön be kicsit, üdvre, persze.

Tehát Maigret fő-fő jellemzője a beszélgetés, az iszogatás, utazgatás (én azt szeretem, ha ez Párizsban történik elsődleg.) A mintegy 40 ily regény elolvasása után az az érzésem, hogy emberileg (régies kifejezés?) a fő-fő értékű irány a súlyos, nyomasztó történetek sora marad. Ahol a bűn a lélek mélyéről jön, az alkatból adódik, de nem a bűnözői alkatból, hanem az emberi gyengeségből, hitványságból, önámításból, így a végül bűnös szereplők megengedhetetlen elbizakodottságából. S ahogy önsajnálattal gondolják, hogy nekik sok minden jár, ami nem járna. Alapkérdés, Simenon jól fogja meg.

Gyakori a kb. rokonszenves bűnöző is. Maigret szereti ezeket a zsiványokat, közülük néha áldozat is egyik-másik, őt ölik meg. Vagy éppen arról van szó, hogy kényszerhelyzetbe sodródott egy balek illető (Maigret Vichyben), a leglíraibb Simenonok egyike), esetleg családi titok lapult a dolgok mélyén, és ilyenkor gyakran maradnak (az én szememben) a túlzottan összezáró családok-családelemek ellenszenvesek. Maigret is nehezen tud mit kezdeni velük.

Másutt házaspárok, érdekszövetségek hasadnak meg, és alapvető élethazugságokra derül fény. Sok olyan könyvét ismerjük szerzőnknek, ahol Maigret hamar látja, egyenlőtlen esélyekkel küzdött gyilkos (gyilkos páros) és áldozat. Hamis szerelmek, érdekházasságok… egyszerűen a környezetük által „dögölj meg!” jelszóval halálra ítélt öregek (főleg nők)… a vesztesek sokszor sejtik sorsukat, maguk akarnának (nem hiszem el!) gyilkolni… esetleg sejtik, házukban nagy baj történhet (az egyik leggyönyörűbb Maigret-történet ilyen, a Maigret habozik), s ahol az eleinte épp nyomorultnak (torznak, csúnyának láttatott férfi stb.) az, aki túléli az iránta már-már perverz módon irgalmas páros-érzést vállaló nőt (aki gyilkol). Ezek sakkfeladványnak is jó dolgok. Gazdag figurációval; másutt fonalas a nyerés, vagy egyszerűen végjátékról van szó.

A legélvezetesebbek az egymást folytató művek. (Maigret védekezik; Maigret türelmes), ahol ügyek össze is fonódnak, sőt! Az egyik eset vélt nyomozása készteti ostoba lépésre, „elővágásra” a másik ügyben érdekelt tettest, s így bukik le.

Nem lenne szép dolog, ha kedvenceimet sorolnám itt, netán a többi kötet rovására, mégis: Maigret és a becsületes emberek; az egyik legkegyetlenebb, a Maigret és a borkereskedő; egy szuper könyv, elég friss, a Maigret és a csapodár közjegyző, egészen óriási. Egyszerű vonala ellenére csudás a Maigret és a padon üldögélő ember. Belső rokonság köti össze ezeket a sztorikat, úgy értem, a vidéken és a külföldön – nem Párizsban – játszódó történetektől jókora előnyükre különböznek. Világirodalmi rangú alkotás A titokzatos lány regénye; nekem a Maigret halottja, kifogásolható magyar kiadásban Maigret és a kicsi Albert; kár, hogy a Park nem vállalja, bár én megértem, laza szövésű, de bombaerős.

Régi „európás” könyv a Maigret az esküdtszéken. Remek.

A Park minden kötete jól van megcsinálvba, küllemre is. Említendő még választékukból a Maigret dühbe gurul, a Maigret és a fantom, a Maigret és az idős hölgy, kiemelkedő a Maigret és a magányos férfi, akkora Párizs-líra, mintha Apollinaire írt volna regényt pár verse helyett. A Maigret és a törpe se semmi, de gengszterközpontú, engem így nem anynyira érdekel a sztori, csak a megírás nagymesterfoka. Elég az.

Mi a megírás nagymesterfoka? Gyengeségeinket is tükrözi! Bármi rémes, rideg sztorit olvasunk (simenoni terjedelemben, 150-160 oldal), élvezzük a módjával-otthon-lét élményét. Nem Maigret alsó-középpolgári életében vagyunk otthon. Nem a régies lakásokban. Nem a szívszorító palotákban. Nem a Szajna partja és nem Párizs levegője miatt. Persze, ez utóbbi kettő hatalmas plusz itt. Ami Maigret történeteit hasonlíthatatlanul jellemzi, az emberi összeszövődések egy-másrarétegződése. Bűnösöké és áldozatoké; a nyomozóké; az eseményeké. Ezek rétegfényképek! S egyik vonulat, egyik felszínibb, egyik mélyebb világ (réteg, mondom), sem a jó, sem a rossz nem „rangosabb” a másikánál. A Létezés tömérdek változatát mutatja fel Simenon, csak a Lét nem igazán sejlik a dolog mögött. Nem egzisztencialista. Létezésben-ragadó. De ezzel olyan gusztusos, olyan plasztikus, hogy fütyülünk mélyebb értelmükre, misztikumokra, társadalmi igaz-ságokra-gazságok-ra… filozófiákra, élvezzük magát a világot. Maigret maga a világ, amilyen… amilyen különben nem. Ez is esszencia már, a párizsi busz, bisztró, oszlopos ágy, poros tetejű szekrény… tavaszi víz-part… az emberek rétegét nem is említem. Maigret nem a Lét és a Létezés nagy ellentétét bontja ki, ábrázolja, hanem a világot úgy, ahogy van… és ahogy nincs. Maigret a MÉGIS. És oly szép folyamatossággal az.

És oly jó, hogy vér és bűn ellenére itt ez a MÉGIS néha, ritkán… nekünk.

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

Park Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu