buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Senki sem nyerhet könyvkereskedelemre jogot...”
Dercsényi Szilviával, a Gutenberg Könyvesiskola vezetőjével beszélget Lafferton Kálmán


2009.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A rendszerváltásig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) Oktatási Osztályának volt a feladata a könyvkiadói és könyvkereskedői szakemberképzés. 1991-ben az Egyesülés felmondott az ott dolgozó kollégáknak és megszüntette az osztályt. Ekkor a könyvtár és magyar/történelem szakot végzett tanárok, négyen, és egy adminisztratív dolgozó úgy döntöttek, hogy továbbra is szakképzéssel akarnak foglalkozni, és az MKKE támogatásával megalapították a Hatágú Síp Alapítványt, amely fenntartója és működtetője a magyar könyvszakmai képzést nyújtó Gutenberg János Könyvkereskedelmi Szakközépiskolának.
 

• Hogy emlékszel vissza az indulásra?

Amikor az Egyesülés megszüntette az Oktatási Osztályt hatan voltunk. Egy kolléga új munkahelyet talált, öten pedig megállapodtunk, hogy megpróbáljuk megmenteni, amit szerettünk, fontosnak tartottunk, amit addig megteremtettünk. Az Egyesülés akkori igazgatója, Zöld Ferenc átérezve és ugyancsak fontosnak találva a kezdeményezésünket mellénk állt, letette az alapítvány létrejöttéhez szükséges alapító tőkét és megalapítottuk a Hatágú Síp Alapítványt, amelynek ő volt a névadója.
Azt találtuk ki, hogy úgy alapozzuk meg a jövőnket, hogy a határon túl élő magyar nyelvű könyvesek számára szervezünk könyvszakmai oktatást, addig, amíg a magyarországi szakmai helyzet megerősödik és szükség lesz újra oktatásra. Három évünk azzal telt, hogy nagyon sok támogató segítségével, hét határon túli csoportnak tudtunk tanfolyamot tartani Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről és Kárpátaljáról. Az akkor nálunk végzettek ma már többnyire ismert és fontos szereplői országuk könyvkereskedelmének. Ezzel párhuzamosan elindítottuk egy államilag elismert könyves-iskola létrehozásának szervezését is. Szükségünk volt ugyanis a könyvszakma támogatása mellett az államéra is. 1992 októberében megkaptuk az iskola megalapításának engedélyét és még abban az évben elindítottuk a Gutenberg János Könyvkereskedelemi Szakközépiskola első tanévét.
Emellett, azért, hogy fizetést tudjunk adni magunknak, s ki tudjuk fizetni a rezsi költségeket, könyvkiadási tevékenységbe fogtunk. Két sorozatot indítottunk el, a Reprint ex Hungariát és a Antikvár-tárat. A könyvtárak abban segítettek, hogy megmondták, melyek azok a értékes, kisterjedelmű művek, amelyek hiányoznak a könyvtárakból és szerzői jogdíj megfizetése nélkül kiadhatók, a könyvkereskedők pedig jól látható helyre, kirakatba tették a könyveinket. S végül, 1993-ban útjára indítottuk a Könyves Vándorgyűléseket, idén júniusban Leányfalun tartjuk a tizenhetediket. Természetesen ez is sok munkával és minimális bevétellel járt. Alapvetően a színvonalas szakmai programok és az együttlét fontossága tartja máig életben ezt a rendezvényt. Összegezve, nagyon sokat dolgoztunk, de az eredmények igazolták erőfeszítéseinket.

• Hogy működött a kilencvenes években az iskola?

Nagyon régi, összeszokott munkatársi gárda volt a miénk. Pontosan felosztottuk egymás között a szerepeket. Galli Kati volt az „agytröszt”, ő találta ki, hogy alapítsunk iskolát, harcolta végig a megalakítás adminisztratív és jogi lépéseit, tartotta a kapcsolatot a minisztériumokkal, önkormányzatokkal, ügyvédekkel. De az ő fejéből pattant ki a könyvkiadás ötlete is. Szabóné Székelyi Rózsa a kiadók számára két–három napos előadásokat szervezett, s mindenhová beugrott, mindenkit helyettesített, ha kellett. Várady Márta foglalkozott a mendzser-képzéssel, jómagam pedig az iskola programjának kialakításával, illetve a könyvkereskedői és az antikvár tanfolyam szervezésével foglalkoztam. Emellett persze tanítottunk is.
Az 1992/93-as tanévben idő hiányában nem tudtuk feltölteni a nappali tagozatot az engedélyezett 25 főre, azonban a második évtől 2000 elejéig ez nem okozott gondot, mert mintegy 100 főből választhattuk ki a hallgatókat. A könyvkereskedői képzés tanfolyami formában nehézkesebben szerveződött. A nagy hálózatok közül egyedül a Libri fordított gondot arra, hogy képezze boltos munkatársait, de szerencsére nagyon sok cég – pl. Libro Trade, Írók Boltja, Kiskapu – tartotta még fontosnak, hogy elküldje a dolgozóit hozzánk. Rövid idő alatt kiderült, olyan képzést kapnak nálunk a könyvesbolti eladók, amelyből sokat profitálnak a cégek, ezért hosszú éveken keresztül 18–20 fős csoportokat tudtunk indítani. Az antikváriumi képzésünk 1995-ben indult 14–16 fővel és a kilencvenes évek végéig stabilan meg is maradt ez a létszám. Felfutó ágban voltunk ekkor, a könyvkiadást is felfüggesztettük, mert a szakmai képzés bőven elegendő munkát adott és úgy éreztük, hogy igazán az oktatáshoz értünk.

• Mi változott meg az elmúlt kilenc évben?

1999-ben három kolléganőm is nyugdíjba ment. Úgy gondoltam, hogy a helyükbe nálunk végzett hallgatók közül választok, hiszen az eltelt években sokan szereztek diplomát. Hosszas keresgélés után Orosz Ildikóra esett a választásom, aki 2000. augusztus elsejével lépett be hozzánk. Azóta ketten foglalkozunk az iskola irányításával és a tanfolyamok szervezésével, működtetésével. Természetesen az oktatói munka jelenleg is nagyon sok külsős közreműködővel zajlik.
Ami az iskolai létszám alakulását illeti, a 25 fő helyett most 13 hallgatónk van, és mivel az állami támogatás normatív alapú, a bevételünk is drasztikusan csökkent…

• …mióta nincs meg a 25 fős hallgatói létszám?

Az utolsó néhány évben. Még 2004/2005-ben is 24 fő szerzett bizonyítványt nálunk.

• És a könyvesbolti eladói és az antikváriumi szakeladói tanfolyamotokra hány tanuló jár?

Ott egy picit hullámzóbb a statisztika, volt hogy felment a létszám 20–21 főre, de sajnos az idén csak 14 fővel folyik a képzés. Az antikvárius képzés esetében már azt is nagy pozitívumnak éltem meg, hogy minden évben el tudtunk indulni. Mivel tíz fő alatt nem szervezhetünk vizsgát, ugyanakkor egy-két fő lemorzsolódásával mindig számolnunk kell, ezért minimum tizenkét főt iskolázunk be.

• Készülvén a beszélgetésre „belebotlottam” egy 1772. augusztusában kibocsátott bibliopolis-szal (könyvkereskedéssel) foglalkozó rendeletre, amely az 5. pontjában kimondja: „Senki sem nyerhet könyvkereskedésre jogot, a ki azt előbb annak rendje szerint kellőleg meg nem tanulta s legalább négy évet ily kereskedésben nem szolgált, s egyszersmind a különböző tudományszakokban a szerzők és iratok körül elegendő ismerettel nem bir.” Mária Terézia korában tehát így szabályozták a magyarországi könyvkereskedelmet, hogy szólnak manapság az előírások?

Egy Gazdasági Minisztériumi rendelet – amely a mai napig érvényben van – előírja, hogy könyvesbolti eladó az lehet, aki rendelkezik az Országos Képzési Jegyzékbe bejegyzett könyvesbolti eladói szakmai bizonyítvánnyal, és ugyanez vonatkozik az antikváriumi eladóra is. Mindezt ismereteim szerint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség ellenőrizheti és ellenőrzi is. Az önkormányzatok akkor adhatnak ki egy új üzlet megnyitásához működési engedélyt, ha az illető rendelkezik ezzel a szakmai képzettséggel. Mostanában elég sok telefont kapok, hogy az önkormányzatok kérik a bizonyítványt, mintha kezdene működni a dolog.

• Nem is értem a problémát, nem a könyvesbolt tulajdonosának a legfőbb érdeke, hogy a munkatársai képzettek legyenek?

Magam is így gondolom. Miközben tudom, hogy a tulajdonosnak pénzbe kerül, hogy a dolgozóját képezze, ez hosszú távon biztosan megtérülő beruházás. Ráadásul a cégek által kötelezően fizetendő szakképzési hozzájárulás bizonyos százalékát a munkáltató képzésre fordíthatja. Hogy miért nem élnek ezzel a lehetőséggel a könyvkereskedések, azt nem tudom.
Folyamatosan járom a könyvesboltokat, régieket és újakat egyaránt, és érdeklődőm, hogy kérdeznek-e a vevők. Persze – kapom a választ –, szerzőkről, művekről, témáról, kiadókról, mindenről. Hiába vannak a könyvek kirakva, hiába van számítógépes adatbázis, műveltség és könyves ismeretanyag nélkül nem tudja megválaszolni a kérdéseket. Ha mondjuk Váncsa szakácskönyvét keresi valaki, de már a szerző nevét sem érti az eladó, csak üveges szemekkel néz, hogy fogja megtalálni és eladni a keresett könyvet?
A könyvkereskedelmet mi a kultúra közvetítéseként fogjuk fel. A tanév mozgalmasan zajlik, részt veszünk – vagy közreműködőként, vagy látogatóként – minden könyvszakmai rendezvényen, rendszeresen járunk múzeumokba, kiállításokra, színházba, igyekszünk segítséget adni az értelmiségi szemlélet kialakításához. Szerződéses tanáraink többsége valamelyik felsőoktatási intézményben, könyvkiadónál dolgozik, vagy éppen saját könyves vállalkozását irányítja, így azt gondolom – és a visszajelzések is ezt mutatják – igen színvonalas oktatás és szemléletformálás folyik iskolánkban. Szorosan együttműködünk olyan intézményekkel, mint az OSZK, a PIM, hogy csak néhányat említsek.

• Még szebb napokat látott időkben sem dúskáltatok az anyagiakban, mennyire határozza meg manapság a működéseteket a pénz?

Egyetlen év volt, amikor nyereségesek voltunk. Éppen, hogy mindig kijöttünk a pénzünkből. 2003 óta van egy nagyon fontos támaszunk, a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE). A MASZRE támogatásának köszönhetően megjelentethettük a könyves szakképzés fontos köteteit, melynek segítségével némi bevételre is szert tettünk, így ma már rendelkezésre állnak azok a könyvek, amelyekből hallgatóink tanulhatnak.
2003-ban Bart Istvánnak köszönhetően felvettük a kapcsolatot az Európai Köny-vesiskolák Egyesületével (ABPTOE), ahová felvettek bennünket. A szervezet tagjaként fogalmazódott meg az ötlet: milyen jó lenne, ha diákjaink – mint könyvesbolti eladók – megismerhetnék egy másik ország könyvkereskedelmét. A gondolat megvalósult: a MASZRE támogatásával most már negyedik éve tudunk 2-6 főt küldeni két hetes bécsi könyvesbolti gyakorlatra, ahonnan eddig valamennyien nagyon hasznos tapasztalatokkal tértek haza. Sajnos, az idei évben csak két fő járt Bécsben, mert nagyon lecsökkent a létszámunk. Ebbe belejátszik a demográfiai mélypont, ugyanis kevesebben érettségiznek, illetve a felsőoktatás átalakítása miatt a tovább tanulni akaró diákok 90%-a bejut a felsőoktatásba.

• Hogyan látod a jövőt, a kitörés lehetőségét ebből a körből?

Mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, szeretném elmondani, hogy a kilencvenes évek elejétől az oktatás is piac. Az elmúlt tizennyolc évben nagyon sokan érdeklődtek, hogyan folyik az oktatás nálunk, gondolom, bele akartak kezdeni könyves képzésekbe, de tudomásom szerint a mai napig senki nem szervezett Magyarországon könyvkereskedelmi szakképzést, csak mi. Évtizedek óta ezzel foglalkozunk, ez a mi szellemi termékünk.
Miközben nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, és próbálom magamban a pozitív dolgokat erősíteni, mégis folyamatosan latolgatom, meddig tudjuk fenntartani magunkat. Minden költségünk növekszik, és ha a bevételeink ilyen módon csökkenek tovább, akkor nem fogunk tudni tovább működni. Ami óriási öröm, az elmúlt tizenhat évben a nálunk végzett mintegy négyszáz nappali tagozatos hallgatónak legalább a fele tovább tanult, a másik ötven százalék pedig a könyvszakmában dolgozik. Ha a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon vagy az Ünnepi Könyvhéten végig megyek a pavilonok között, akkor azt látom, hogy szinte minden standon dolgozik egy „gutis”, ahogy magukat hívják a volt és jelenlegi diákjaink.
Ha sikerül a létszámot egy kicsit növelnünk, akkor van remény arra, hogy tovább működjünk.

• És ha nem?

Ez nagyon nehéz kérdés. Ugyanis, ha csak éppen hogy meg van az induló létszámunk, akkor félő, hogy az évközi lemorzsolódás kerékbetöri az évet. Márpedig az intézmény vezetőjeként felelős vagyok azért, ha elkezdünk egy évet, akkor azt be is fejezzük. Nagyon meg kell gondolni, hogy indítsunk-e új osztályt, lesz-e tizennyolcadik évfolyama a Gutenberg Könyvesiskolának.

 
 
 

Lafferton Kálmán

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu