buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy emberöltő után…


2009.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Első irodalmi-közéleti élményem alighanem a „fiatal írók” lakiteleki találkozója volt. Nem voltam jelen ugyan, de 1979 szeptemberében Czine Mihály szakszemináriumán a kecskeméti Forrás ugyanezen havi – a vita anyagát közlő – száma lett tán az első egyetemi olvasnivalóm. A felszólalók igen nagy részének a nevét sem ismertem persze, de hogy valami fontos – s nem kevésbé „titokzatos” – dologról folyhatott a szó alig négy hónappal elébb, e szeminárium során lett világossá, s emlékezni vélek arra is, hogy a „feladott lecke” meg annak az önmagán túlmutató, jelenre vonatkozó tétje ekkortájt érhetett végleg össze bennem. Igaz, Sütő András könyveinek, s Illyés Gyula Válasz Herdernek és Adynak című – 1977–78 fordulóján a Magyar Nemzetben megjelent – esszéjének sokszoros olvasója voltam már, ám az írások sugallta etikai s történelmi gond e szócserék során lett számomra elevenné, noha egy folyamat állomásaként – avagy virtuális „nyitányaként” – beszélni e találkozóról, nemcsak nekem, a zöldfülűnek volt lehetetlen akkor.

Mindennek harminc esztendeje, s a lényegi tendenciák láthatóak ma már. E Tóth Erzsébet és Agócs Sándor szerkesztette kötet több szerzője – huszonnyolcan vannak összesen – az összejövetelt, mint egy később kiteljesedett folyamat lehetséges – az érzelmi, morális s cselekvő együttlét élményét-tudatát megadott – kezdőpontját emlegeti, s e gesztusban aligha az időközben tovatűnt, ám akkor még a létezésnek értelmet adott reményekkel is teljes fiatalság iránt való, többnyire kivédhetetlen nosztalgia munkál csupán. Nosztalgiát mondok, amit a múló idő kihordta veszteségtudat hív elő általában, s kár lenne tagadni, hogy e könyvben gyakran kerül szóba ez utóbbi is. Pete György kötetet záró emlékezésében a leginkább megrendítően talán. Még nemzedéke legismertebb slágerének legismertebb fordulatát („miért hagytuk, hogy így legyen”) is emlegeti ő, a rendszerváltás kisiklását, a haza, a nemzet tönkremenetelét – s a mindezekért való, részint nemzedéki felelősséget persze –, amelynek során az 1979 és 1989 közötti hitek s szándékok igen nagy része is odalett. Az 1979 májusi találkozó innét nézvést a hazugságban felnőni s eszmélni kényszerült nemzedék morális igénybejelentése, a tisztázó beszéd első nyilvánosabb lehetősége volt (Tóth Erzsébet ír erről), ahol a nemzet érzelmi-tudati összetartozásának átélése és kifejezése – mint „első lépés” – a nyilvánosság s a demokrácia „szélesítésénél” is fontosabb volt talán (erről meg Márkus Béla beszél). Ekként a népi-nemzeti ellenzék szerveződésének fontos állomása – s az 1987-es, „MDF-alapító” lakiteleki találkozó szerves előzménye – is persze, ha maga az összejövetel „népfrontosra” sikerülhetett csupán, akkor is. Hisz nemcsak a hatalom (Huszár Tibor, Agárdi Péter vagy Dobozy Imre), de (Alexa Károly használja a szót) a „nemzetszkeptikus” álláspont is hangsúlyosan megjelent – Szilágyi Ákos előadásában leginkább, amiről Révész Sándor, mint a találkozó egyetlen „maradandó teoretikus hozadékáról” beszélt a maga Aczél-könyvében később –, ám a találkozót kiötlők s tető alá hozni segítők (a házigazda Lezsák Sándortól Bíró Zoltánon át az – igencsak szűk hatáskörrel bíró – miniszter Pozsgay Imréig) célja s szándéka egyértelmű volt.

Õk a nemzeti önismeretről – s nem a szocialista önismeretről, mint Dobozy Imre, az írószövetség elnöke javasolta volna –, a nemzettudat állapotáról való beszédet gondolták fontosnak akkor, azt tehát, aminek a lábra kapásától nemcsak a forradalom emlékétől folyvást rettegő hatalom, de a már rendszerkritikus húrokat pengető „nemzetszkeptikus” szemlélet is riadozott, s e „témát” inkább semlegesíteni igyekezett. S ha már az összejövetelt (1978 után másodszor is) betiltani – Illyés Gyula személyes részvétele miatt sem – volt ajánlatos, némely előadó e „leszerelési” igyekezetet volt hivatott szolgálni egyértelműen, ám a gondot nemlétezőnek tekinteni már nemigen lehetett. Ama sokat hivatkozott „közmegegyezés” – avagy a szellemi élet nagyjaival kötött „alku” – a hetvenes esztendők végére megbomlani látszott, meglódultak az árak, drágább lett a kenyér, recsegni kezdtek az eresztékek, s előszivárogtak az elföldeltnek hitt gondolatok is. A folyamat, amely tán az Anyám könnyű álmot ígér című könyvvel kezdődött, lassan országossá lett, Sütő András egy-egy estje vagy drámájának bemutatása szinte csendes tüntetés-számba ment (Görömbei András emlékezik erre), Csoóri esszéi – 1978-ban jelent meg a Nomád napló –, vagy az Illyés-kötet (Szellem és erőszak, 1978) betiltásának híre pedig a magyar történelem elhazudott tényeire emlékeztetett. S bár tétovaságok, félelmek, óvatoskodások is bénították még a szót (Pete Györgyön kívül Alföldy Jenő ír erről), a szemforgatósan „fiatalnak” – tudniillik kialakulatlannak, problémásnak, szóval „kezelendőnek” – nevezett írók jó része épp e hazugsággal fordult szembe akkor (Tóth Erzsébet esztendő múltán, Szentendrén, a legfőbb tabut, 1956-ot is „megsértette” már), s a találkozó eme szembefordulás szándékának a nem is annyira lappangó demonstrációja volt.

Rá emlékezve nem az összejövetel „teoretikus” hozadékát, hanem az eszméltető együttlét s a közös gondolkodás morális felhajtóerejét vélem a fontosabbnak, viszszatekintve is. Az első lakiteleki tanácskozás igazi jelentősége magában a találkozó megtörténtségében, lelkeket emelő erejében mutatkozott meg talán, hisz ami ott „felszabadult”, eltüntetni többé már nem lehetett. Ezeknek az írásoknak a hol elégikus, hol nosztalgikus, hol meg fájdalmas tónusa mintha e régi-régi emóciókat mozgósítaná, no meg a veszteségtudat hol keserű lírával (Serfőző Simon), hol karcosabb indulattal (Pálfy G. István, Szentmihályi Szabó Péter) előadott ama tapasztalatát, amely szintén közös történetünkké lett visszavonhatatlanul. Ez utóbbi felől nézvést az 1979-es Lakitelek nemcsak emlékezet, de – így, vagy úgy – az újabb számvetésre szólítás lehetséges alkalma is. Szilágyi Ákos írása (Saját Magyarország) a példa erre, ami lényegében az akkor megpendített gondolat (az anti-nacionalista szándékkal kreált „értékközpontú nemzettudat” primátusáról szólt) lehetséges folytatását adja elő. Nem a széthullást, hanem annak „erőszakkal, naftalinszagú anakronisztikus eszmékkel” való megakadályozását, a „magasabb szintű integráció kialakulásának” hátráltatását kárhoztatja, nyilvánvalóvá téve, hogy épp azt az emocionális tudattartalmat véli három évtized után is veszélyesnek s nyomasztóan jelenvalónak ő, amelynek érdekében – többek között – Lakitelek is szót emelt. Vagy ott van Kulin Ferenc dolgozata (Szempontok egy nemzetpolitikai stratégiához), amely történelmi csapdahelyzetünk ama – jó két évszázados – folytonosságáról beszél Bibó Istvánra emlékeztető higgadt elemzéssel szinte, amelynek kísérőjeként e csapdahelyzet, s az ellentétek feloldását – miként Szilágyi Ákos is teszi! – a saját „igazságok” akár intellektuális, akár hatalmi erőszakkal való érvényesítésétől (s a másik „igazság” végleges eltűntétől!) remélik kitartóan egyesek, nemcsak a „magasabb szintű integráció” haladáshitébe kergült „örök baloldalon”, hanem a szemben álló „térfélen” is olykor. E találkozó, meg az utána következő emberöltő históriájához ez a tanulság is hozzátartozik.

Fiatal Írók Találkozója
Lakitelek 1979–2009
Szerk.: Tóth Erzsébet, Agócs Sándor
Antológia Kiadó, 2009
300 oldal, 2600 Ft

 
 
 

N. Pál József

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu