buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Megváltók


2009.03.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

– Elegem van – mondta a telefonba, miközben beszállt a liftbe. Megnyomta a hatos gombot, s az ajtó hangosan zörögve bezárult.
– Mi a gond. – A krákogó hang a telefonból túlharsogta a lift lomha zörejét.
– Minden, érted?! A bûzük fõleg. Hogy mindenhonnan bûzlenek, de rohadtul. A szájuk, a hajuk, a kezük. Mintha ganéban hemperegnének éjjel-nappal.
– Na és. Mióta vagy ilyen finnyás?
– Te ezt nem érted. – Bal kezébe vette át a telefont, s a jobbal kigombolta finom szövetû fekete zakóját. – Felzabál engem az a bûz, már nem bírok menekülni elõle, úgy érzem, hogy mindenhol követ. Meg ez a lyuk is itt… ráadásul a hatodikon…
– Jobb lenne az utcán?
– Na és akkor ki lenne a prófétád? – kérdezte a kölyök egy pillanatnyi habozás múltán. – Kinek van még ilyen megnyerõ tekintete? Ilyen mély és tiszta szeme? He?
– Tetszettél nekik, mi?
– Zokogtak mind.
– Ne feledd el, amit magyaráztam. A düh fontos, de az alázat még fontosabb. A dühödet majd szabadjára engeded, amikor eljön az ideje…

Fáradtan zöttyent a lift, nyílt az ajtó.
– Most megyek. Majd még hívlak. – Zakója zsebébe csúsztatta a készüléket, és kutatni kezdett a belsõ zsebében a kulcscsomója után.

Odabent sûrû, nehéz bûz fogadta, káromkodva vágta a konyhaasztalon felejtett, félig elfogyasztott virslicsonkot a szemétkosárba. Aztán megigazította a zakóját, mintha nem is megérkezett volna, hanem épp indulni készülne. A roskatag, sajgó hangon búgó hûtõ tetején álló, berámázott arckép elõtt megállt, és szertartásszerûen meghajolt. „Dicsértessél”, motyogta a hatvanas, szakállas, szájában cigarettát tartó férfi fotója felé, megbánó arccal.

A konyhaasztalon két papírlap hevert, felkapta õket, mindkettõ a Jelenések könyvébõl volt kitépve, a két utolsó lap. Bevágta õket a szemétkosárba, a virslimaradék fölé, aztán nagyot sóhajtott. Az arcát tapogatta, azt az undok kis pattanást, amelyet a liftben vett észre.

Egyenesen a tükör közepébe spriccelt a genny, ahogy kinyomta. Csendesen káromkodott, majd megint sóhajtott egy nehézkeset, hozzátéve, segíts, atyám. Ekkor hallotta meg, hogy valaki odalent üvöltözik, mintha neki kiabálna, ide fel, ebbe a nyomorult, vigasztalan lakásba.

Valami odavonzotta az ablakhoz. Érdes hangon, kétségbeesett erõfeszítéssel nyerített valaki, akárha a bõrét nyúznák, egyenesen az ablak alatt, fel a nyolcemeletes bérház magasára. Hiába volt csukva az ablak, a rikoltozás átszivárgott rajta, a kölyök nem is tettethette tovább, hogy nem hallja, legfeljebb, hogy nem érti.

Tulajdonképpen csakugyan alig lehetett érteni. Halandzsának tûnhetett eleinte, de amikor már vagy huszadszor ismételte meg ugyanolyan fülsiketítõ hangon, felrémlett az értelme. Angolul kiáltozott, vagy legalábbis valami angolhoz hasonló nyelven.

Áj em dö god.

Csak ezt a négy szót, fáradhatatlanul, mintha utolsó erejét tette volna fel rá. Hangja egyre inkább megnyúlt, elviselhetetlen sípolássá vékonyult.

A kölyköt álmos nyugalmából egészen hirtelen rántotta ki valamiféle baromi erõ. Elõször a fejéhez kapott, beletúrt ritkás szõke hajába, majd a szemét kezdte dörzsölni egészen eszelõsen. Kirántotta az ablak mindkét szárnyát, majd hirtelen hátrafordult, és egy villámgyors mozdulattal megragadta a hûtõ tetején lévõ képet. Teljes erejébõl kihajította az ablakon, torkaszakadtából üvöltve közben, hogy „menj a büdös picsába”. Nem nézte, hova érkezett a kép; nem lehetett hallani, leérkezett-e egyáltalán.

Egy pillanatra mintha feltûnt volna egy tántorgó, mocskos rongybábú odalent, vagy talán inkább csak egy kósza árny.

A kölyök leroskadt az ablak alá, remegõ kezét füléhez tapasztotta, és megüvegesedett szemmel bámult maga elé. Odalentrõl még egyszer, csendesebben, rekedtes hangon elhangzott, áj em dö god, majd szétömlött mindenen a béna csend.

Szalay Zoltán (1985) író
Dunaszerdahelyen született, a csallóközi Vajkán él.
A pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karának végzõs hallgatója.
2003 óta publikál szlovákiai és magyarországi lapokban.
Elsõ kötete, az Ártatlanság (elbeszélések) 2006-ban jelent meg.

Legutóbbi kötete:
Nyelvjárás. Regény
Madách Kiadó
Pozsony, 2007

 
 
 

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu