buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A halál barokk allegóriája
Bán Magda beszélget Péterfy Gergellyel az író Halál Budán címû regényérõl


2009.03.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Eddig megjelent írásai, természetesen a gyerekkönyv kivételével a saját nemzedéke helyzetét és közérzetét fogalmazta meg, meglehetõsen reménytelen képet festve a mai negyvenesek, egykor huszonévesek lehetõségeirõl, mozgásterérõl. Most történelmi regénnyel jelentkezett, amelyrõl egy korábbi interjúban azt mondta, hogy az egyetemi doktori disszertációjának anyaggyûjtése közben talált rá, és a disszertáció megvédése után meg is írja.
 

– Az elsõ kritikák és az imént én is történelminek neveztem, holott bár a 17. században játszódik, nem a történelmi események állnak a regény centrumában, igaz?

Elõször is, bár furcsán hangzik, Bécs volt az elsõ ihletõje ennek a regénynek, ahol hosszabb idõt töltöttem kutatással és csámborgással a városban. Nagyon, mondhatni szenvedélyesen beleszerettem és elkezdtem alaposabban utána nézni történetének. Csodálatos részletekre bukkantam Bécs 1683-as ostromáról, és különös tekintettel Thököly és a kuruc társaságnak ebben való „vitézkedésérõl”, és ez a történet bennem összekapcsolódott egy korábban megtalálttal, amelynek hõse Michele d'Aste. Ha valaki Budán, a Mátyás Templomnál jár, a keleti falán egy márványtábla hirdeti az õ dicsõségét, amelyet persze többen vitatnak, de számos korabeli krónika hírül adja, hogy õ lépett elõször a vár földjére. Ennek a fiatalembernek a történetét mondom el ebben a regényben. Ennek az ifjú embernek a személyisége, kisugárzása már akkor megfogott, amikor a naplójával hét vagy nyolc évvel ezelõtt találkoztam. Természetes módon kapcsolódott bele az én történetembe, hiszen az 1683-as bécsi ostromnál ott volt, többször megsebesült, mert páncéling nélkül egy szál selyemingben indult rendszerint csatába. Megpillantottam egy 30 éves fiatalembert, akit egyetlen dolog foglalkoztat és hajt: hogy minél esztétikusabban haljon meg. Számomra ez a megszállottság túl a barokk szcénán is átüt olyan erõvel, hogy egy huszonegyedik századi regény témája is lehet.

– Kifejtené ezt bõvebben?

Az õ történetében az a megkapó, hogy nem csak mániákusan keresi a halált, nem csak ennek a külsõségei vonzzák, hanem a klasszikus elõképek, Vergilius, Homérosz olvasása miatt keresi a halált. Vagyis nem az életére nem talál megoldást, vagy a kor lendülete viszi, hanem konokul ragaszkodik a saját, mondjuk úgy, hogy sorskönyvéhez, amit õ már egész fiatalon elhatározott. A csaták szünetében az Iliászt olvassa, és tulajdonképpen egy olyan forgatókönyvet visz végig magán, amely a meghalás szépségének kidolgozott formája kétezer év óta. Csatában, lobogó selyem ingben.

– Ennek az esztétikumnak az ellentéte Solari gróf figurája, aki a regény elsõ részének levélírója és akit a második részben egy fiatal angol legény szemével láthatunk, nem túl rokonszenvesnek.

Solari grófot több elbeszélõ történetébõl ismerjük meg. Egyrészt õ ír leveleket d'Aste anyjának, elmesélve fia halálának elõzményeit, kaleidoszkóp-szerûen illesztgetve össze a múlt cserepeit. A második nézõpont a narrátor-szerzõé, és a harmadik az angol fiatalemberé, aki d'Aste mellé szegõdik.

– A történelem, mint mondta, nem fõszereplõje a mûnek, de nem csak kulissza vagy kárpit. Amikor a csatajeleneteket írja le, vagy a hajóutat, olyan aprólékossággal, mintha, mai szóval élve, rá-zoomolna, tehát erõs nagyítással mikrorealisztikus részletességgel számol be a történésekrõl, a tájról, emberekrõl.

Az az igazság, hogy a 17. századról egyetlen tudományos vizsgát sem tudnék letenni. Nem érdekel a múlt, abban az értelemben, ahogy ez a szakembereket érdekli. Két vonzás volt: Michele d'Aste és a halál hatalma. Márpedig a halálról a legtöbbet a 17. századi barokk irodalomból tudtam meg. Másrészt a történelmi regényrõl már nagyon sokat gondolkoztak, hogy mi fán is terem?! Ezeket én becsülettel elolvastam, és úgy gondolom, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Mindenesetre egy ilyen regény megírása olyan, mintha két felhõkarcoló közé kifeszített sodronyon kellene átmenni. Az ember biztosan leesik. Azt hiszem, hogy én ennek a könyvnek mindenegyes lapján leesek. A figyelmes olvasó számára mindenütt ott vannak azok a korhûséghez vagy egyéb szempontokhoz képesti hibák, amelyek igazolják, hogy nem tekintettem célomnak, hogy egy kor fikciójába bújva egy imitációt jelenítsek meg.

– Mégis, néhány a történelemórákon pozitív hõsként tanult figura, mint Thököly Imre nagyon negatív szereplõként tûnik fel ezen a regényszínpadon.

Ez egy nagyon furcsa történet. Rablóvezérekrõl és tömeggyilkosokról ugyanis nem kellene utcát elnevezni, Magyarországon pedig sok ilyen út és utca van. Én ugyan nem vagyok történész, de szerintem Thököly egy cégéres gazember. Bárki, aki Thököly naplóit elolvassa, láthatja, hogy a diplomáciai taktikázásai, osztrákokkal, törökökkel, németekkel, nevetséges, kupeckedés, amely csúfos kudarcot vallott. Mindenki számára hozzáférhetõk az írásai, de ez Magyarországon kényes ügy, mert nagyon rosszízû történet. A regényben Thuróczi György alakjában testesül meg az az érvelés, hogy szittya-hun õseinktõl örökölt magyar hazát meg kell menteni a szabadkõmûvesek, a pápa és a zsidók markából. Thököly nem volt képes az európai realitásokban elhelyezni az ország helyzetét, és képes volt egy tökéletesen haldokló birodalommal szövetséget kötni. Ami fontosabb volt a számomra, mint a történelmi hitelesség, az a vendégszövegek beemelése. Mindig azt a szerzõt vettem elõ, aki az adott témát a legjobban írta meg. Ha téli vadászatról, akkor abban Tolsztoj verhetetlen, ha dühöngõ, féltékeny nõt kell leírni, abban Vergilius a legjobb. Ha az öngyilkosságról kell beszélni, akkor Cioran mûvéhez kell nyúlni, és így tovább. Tehát mindig elõvettem a bajnokot, hogy segítsen. Homéroszra azért volt szükségem, mert azt hiszem, a világon a legjobban elbeszélt történet, az az Iliász. Miért? Millió oka van, az egyik oka, ami itt számomra fontos volt, hogy mindanynyian azt gondoljuk, hogy Akhilleusz meghal az Iliászban, holott mindannyian tudjuk, hogy az Iliászban nincs elbeszélve Akhilleusz halála, csakjóslatban értesülünk róla, mint ahogy Trója pusztulása is csak mint lehetõség hangzik el, mint jóslat, amely persze egy görög narratívában anticipálja a jövõt. Azt gondolom, ez a technika zseniális, mert szerintem végtelenül unalmas, ha tudom, hogy a végén meg fog halni a hõs, de még el is mesélik. A figyelmes olvasó arra is rá fog jönni, hogy a barokk eposzok elején felvonulnak a szereplõk, az én regényemben a végén van ez a nagy seregszemle, amelyhez Schulhof Izsákot hívtam segítségül, aki ott áll fiát, Simeont kézen fogva tekint végig a dicsõséges német császár seregén. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindent, amit szeretek, amitõl jól érzem magam, az európai elbeszélõ hagyományból, azokat itt igyekeztem felhasználni egy olyan történet elmondásához, amely az európai egyesülés elsõ pillanata volt, amikor a Szent Liga létrejön a török ellen. Jöttek a lengyelek, a skót parasztok, spanyolok, angolok, svédek, a franciák, jó buli, sok a zsákmány, ne gondoljunk nemes célokra, pénzért, nõért, hatalomért folyt ez a háború, mint mindig, ámde mégis voltak itt szent idióták is, velük együtt, egy idõben , és ez a színes katyvasz is lenyûgözõ. És jönnek a sportgyilkosok is, akik mindenre lõnek, ami mozog. A törökök, akiket senki nem ismer, a totális idegenséget jelképezi egész Európa számára. És Európa azt teszi, amit az idegenekkel tenni szokott: megöli, megerõszakolja és kirabolja. Ez az ösztönlét, amely a mûvelt Európát elfogja, amikor azt hallja, hogy Budát ostromolják, lehet menni koncra.

– Több szemszögbõl láttatja a történetet, ahogy említette kaleidoszkóp módjára változik a nézõpont.

Az elbeszélõimmel együtt viszem vásárra a bõröm, mert egzisztenciális tét nélkül nem érdemes játszani. Michele d'Aste naplójában szigorú tények olvashatók csupán, a kor szabályai szerint, Solari gróf pedig a Michelével kapcsolatos eseményeket lábjegyzeteli. Ha ezt a romantika korában írták volna, tele lenne érzéssel és a lélek fájdalmával, a testi és lelki integritás megélésével.

– A 17. század még egy olyan kor, amit mi már elfelejtettünk, amelyben az ember a lelkére és saját testére egészen másként tekint. Nekem nagyon nagy kaland volt megismerni ezt az én-képet. Tehát inkább a sorsképlet megélése az érvényes ekkor, mint az individuum kiteljesítésének vágya.

És! Ez az a pillanat, amikor a civilizációk harca elõször megjelenik Európában, a keresztény világban. Naiv módon élik meg önazonosságukat és a másik idegenségét.

– Tehát Európa fontos pillanata az a századvég, amely a halállal jár kézen-fogva.

Bécs ostroma után a kapucinosok a holttestekbõl építenek egy hatalmas menet-oltárt, amelynek õk az írás szerinti értelmezést adnak, amelynek a megfejtését is csak õk tudják, ez a halál allegóriája, a barokk legismertebb mûve. A regény végén én is építgetek egy ilyen oltárt, az én két nagyon kedves halottam, Jékely Zoltán és Áprily Lajos metaforáiból, verssoraiból raktam össze az utolsó részt. Amelyek nem élnek, de nem is haltak meg. És így a könyvem is barokk mánia, kiad egy asszimetriával bolondított szimmetriát.

 
 
 

Bán Magda

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu