buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Apánk”, a modernizáció kerékkötõje


2004.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az, hogy Pünkösti újságíró s nem történész, nem baj persze – hajdani előszava szerint „olvasókönyvet” akart írni csupán –, még tudását, néholi „beleérző képességét” és jó szándékát sem vitatom, de hogy munkájának tónusa, logikája, a dolgon való kívül- illetve felülállást nagy igyekezettel imitáló törekvése éppen a Rákosi-jelenség földolgozhatatlanságát, pontosabban földolgozatlanságát örökíti át az időben, ezt állítom. A mai – a történteket meg nem élt, vagy különösebb sérelem nélkül átélt – „közolvasó” valószínűleg egy mosoly, egy vállrándítás (esetleg csipetnyi sajnálat, gondoljunk az utolsó két részre), vagy tétova bólogatás kíséretében teszi le a könyvet ugyanis – miközben nem a historikusi teljesítményt ismeri el persze. Mert miről is van szó? Az, hogy – első könyve előszavában – Rákosi Mátyást hol „majdnem tragikus hősnek”, hol csak a korszak szülte „eszköznek és áldozatjelöltnek” nevezi a szerző, stiláris meggondolatlanság (óvatlan „mentegetés”?) csupán, de amikor – később egy kötettel – a kommunizmusról, mint „csírájában gyönyörű, humanista mozgalomról” beszél, s annak magyarhoni „eredményeit” – az egyrészt-másrészt dialektikusan materialista követelményének megfelelve persze – ecseteli hosszan e rövid változatban is, végképp „elárulja” magát.

Nem, nem a diktátort szereti s mentegeti ő, még az ötvenes esztendőket sem, de hogy annak az „örök baloldali” makacs haladáshitnek a foglya Pünkösti Árpád is, aminek kommunista részéről Heller Ágnes vagy Kende Péter (a párizsi!) például mint egy, az egész társadalmat magával ragadó „közös kalandról és közös vállalkozásról” beszélt az elmúlt évtizedben, nos ebben biztos vagyok. Emlegetett látószögének ez a fókusza, ezért szól – minden megbecsülendő „elhatárolódás” ellenére – folytonosan „belülről” a szerző. Figyeljük meg: a kommunista szocializmust, mint valami modernizációs stratégiát emlegeti többször, ami – a maga „dúvad módján” ugyan – mégiscsak „több tekintetben” megújította az országot, csak végzetesen eltorzult, s letagadhatatlan bűntettek melegágyává is lett persze, főként 1949 és 1953 között. Innét nézvést aztán mérhetetlenül fölértékelődik a – valóban jelentős! – Moszkva diktálta „júniusi fordulat”, s Nagy Imre mint az „emberarcú szocializmus pionírja” kerül szóba, aki nélkül az „egyedülvaló magyar modell, a kádári »gulyáskommunizmus« sem jöhetett volna létre”. S így a dolgok a helyükre kerülnek. Eszerint a „forradalmi gondolatok bölcsője” az 1953-as kormányprogram volt (így is láthatja, aki akarja, de tudott, hogy október 23-án este Nagy Imre „útja” már a kutyának sem kellett!), a felkelt nép 1956-ban sem tagadta meg a rendszert (dehogynem, a pokolba kívánta az egészet, minden szimbólumával s támogatójával együtt – legfőbb cél az ávéhától, „ruszkiktól” mentes nemzeti függetlenség volt, a „szocializmus” pedig, amiről álmodott [mert Horthy-rendszert valóban nem akart!], egy bibói, Németh László-i „harmadikutas” elképzelésre hajazott volna a leginkább!), s jöhet a régi-régi öncsalás is aztán: a forradalom miniszterelnökét bitóra küldő Kádár éppen Nagy Imre „emberarcú” céljait valósította meg tulajdonképpen, már amennyire lehetett akkor. Ezért hálás a nép jó része ma is még, a jelenlegi szociálliberális akarat „történelemszemléleti” bázisa is – így vagy úgy – e „fejlődésvonalhoz” igazodik jól kivehetően, s ha igaz a dolog, Rákosi legnagyobb bűne, hogy e végső soron „határoltan modernizációs” folyamat makacs kerékkötője volt.

Éppen a történet igazi természete sikkad el, s a lényeg rejtve marad továbbra is. Ekként Pünkösti Árpád nagy anyagot mozgató könyve is – akarja, nem akarja a szerző – a „megbékítő” (árokbetemető?) felejtést-felejtetést szolgálja végeredményben. A magyarországi pártvezér által (is) elkövetett borzalmak részvéttelen adattömeggé lesznek, arcától megfosztott múlttá mintegy, az pedig, hogy ama „forradalmár magatartás”, amelyet egyetlen szenvedély, az önmagáért való forradalomnak az erkölcsi meggondolásokat végleg felfüggesztő gyilkos szolgálata vezérelt csupán, a kommunista hatalmi-politikai gyakorlat lényegéhez tartozott a kezdetektől (!), szinte teljesen homályban marad. Pedig Lenin eszementen vérgőzös parancsai, vagy Visinszkij állathasonlatokkal megtűzdelt fröcsögései csakúgy e jakobinus gyökerű „megvesztegethetetlenségről” adtak hírt, mint az a mindenkit – többször a vezetőket is! – körülfonó országos rettegés, amely a PB és KV-ülések taglalása, meg Rákosi Mátyás jellemének, szokásainak kedélyeskedő részletezése közepette itt alighanem elveszik. S ezt az „elfedést” szolgálja bizony az előadásmód néholi nyeglesége, s a szöveg stiláris gyarlósága is. Ritka könyvben olvashatunk ennyi csikorgó, nyakatekert mondatot, stílustörően negédeskedő fordulatot ugyanis.

„A kongresszus alatt [az MDP III. kongresszusáról van szó – N. P. J.] egy hajó pártszerűtlenül elsüllyedt a Balatonon”, írja a szerző, Rákosi „igazolvány híján nehézkesen élt a bumáskára épült orosz világban”, mondja másutt. Megesik, hogy két népi szólás összecsúsztatását részletesen magyarázza el nekünk, s még az is, hogy humorizálási szándéka erőltetetten idétlenre sikerül: „pedig a Kötélgyár hálás lehetne neki. Bocsánat – P. Á.” – veti oda zárójelben például. (ti. a Kábel- és Sodronykötélgyár dolgozói Rákosi esetleges felelősségre vonása felől érdeklődtek 1956 júliusa után.) A grammatikai jelen s múlt idő zavaróan ide-oda billeg, pszichologizáló betétek újságírós gondolatfutamokkal váltják egymást, a leírásokat korabeli viccek tucatjai tördelik széjjel, a „hős” olvasottsága vagy példátlan emlékezőtehetsége tán öt-tíz oldalanként kerül szóba, a csicskások (titkárnő, felszolgáló stb.) hálatelt ömlengéseit meg annyit idézi Pünkösti, hogy félek; ezt a elvtársi száműzetésre ítélt, kétkezi munkára szorult, a hófödte Tien-san lábainál a pottyantós orosz budi fölött görnyedező tömeggyilkost a butább olvasó végül még megszereti. Rákosi a múlt, felejtsük el, sugallja a könyv zárlata is, egyáltalán van valami „se íze, se bűze” tónusa az egésznek, miközben a „feledtető múltépítés” emlegetett stratégája a tengernyi adat mögül is áttűnik. Nem csoda ez, hiszen a háromrészes változat meleg hangon és legutolsóul emlegetett baráti tanácsadója az a Gyurkó László volt, aki a fölöttébb szervilis Kádár-életrajz után a „szocialista 1956” mítoszát is legyártotta három tételben tizenöt éven belül, mindig az idő szavához igazítottan persze.

Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa
Európa Könyvkiadó
502 oldal, 2600 Ft

 
 
 

N. Pál József

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu