buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Mi, nimpholeptusok” avagy az irodalomtörténet diszkrét bája


2004.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Rendkívül rokonszenves ama kutatói attitûd, amelynek kiindulópontja a nimpholeptusi létszemlélet és alapállás. A cím – mint ahogyan ezt az Elõszóban fölfedik a szerzõk a két évszázad elõtti irodalomtörténet rejtelmeiben kevésbé járatos olvasó számára is, Kazinczy Ferenc Himfy-recenziójából való, s azokra vonatkozik – szelíd öniróniával –, akik „az istenné helyett csak felhõt vettek ölbe”. A modern irodalomtudománynak kétségtelenül (még ma is) meg kell küzdenie eme felhõ-effektussal, ám ez termékenyítõen hathat az irodalomtörténet újabb kérdésföltevéseire. A Nimpholeptusok címû kötet szerzõinek legfõbb érdeme talán éppen az, hogy a nálunk szinte „kötelezõ” pozitivista irodalomtörténeti tradícióba úgy képesek beleállni, hogy jottányit sem engednek a posztmodern kor múlt-újraolvasási igényébõl.

Másfelõl az is világosan érzékelhetõ, hogy – bár a szerkesztõk elmondása szerint a kötet lényegében egy konferencia anyagát tartalmazza – a dolgozatok mögött gyakran több éves kutatómunka húzódik meg. Ama konferencián nyilván csak részletek hangozhattak el a tanulmányokból, így a könyvegész nem annak puszta dokumentációja, hanem erõteljes végiggondolása az irodalomtörténet-írásunkban megképezendõ új hagyományok egy részének – olyan új szempontoknak, mint például a gyûjtemény második egységét adó testpolitika. Eme szempontok egyike-másika – s természetesen ilyen a testpolitika is – kánonképzésünkben évszázadokig erõs tabunak, de legalábbis nemlétezõnek számított. A könyv elsõ része mindennek jegyében tesz kísérletet a Kölcsey-oeuvre bizonyos rétegeinek (Parainesis; önéletrajziság) vagy Dayka Gábor Kazinczy-kiadásának újrarecepcionálására. A második nagyfejezet tárgyalja tehát a testpolitikát, a harmadik pedig a folytatódó romantika kérdéseire remél választ (itt találhatjuk a modern romantikakutatásokhoz kapcsolódó párhuzamok megrajzolását, viszonylag rövidebb, de érdekfeszítõ dolgozatokkal), a negyedik pedig a már ismerõsebben-megszokottabban csengõ Nemzet és identitás címet viseli.

„…Rendelhetõ-e, illetõleg hogyan rendelhetõ kulturális kontextus perforálódott epekövekhez” – kérdezi például Milbacher Róbert Arany A csillag-hulláskor címû – a szövegkiadásokból rendszeresen kihagyott vagy részleteiben kipontozott – verse kapcsán („Hasfájásban szenvedek, / Érdemrendet küldenek; / Hej, ha egy jót szarhatnám / Száz ily rendért nem adnám”). Berzsenyi „a temetõkert költõje”-ként jelenik meg sztoicizmus és epikureizmus metszéspontján, Vörösmarty a kettõs metaforizációra, illetve a töredékességre és a narrativitás megközelíthetõségére ad jó példát a szerzõk számára, a Madách-Tragédiát pedig A mûvészet felé címszó alatt találhatjuk meg a harmadik fejezetben, amikor is joggal gondolkodhatunk el a drámai költemény recepciójának „horizontszétcsúszás”-án.

Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem „felhõölelõk” ezek a (nagyrészt) fiatal irodalmárok. Bár több tanulmányban szinte a „túlargumentálás” (ha van ilyen) igénye-vágya érzékelhetõ, összességében mégis az a benyomásunk, hogy nemcsak karakterisztikus irodalomtörténészi portrékat kapunk, hanem módszertani-gondolkodásbeli alapvetéseket is: tárgyválasztásban, fogalomhasználatban, irodalomszemléletben. De nemcsak a szakmai határozottság miatt fontos ennek a könyvnek a végül egybeszervezõdõ világképe: ugyanilyen lényeges a már utaltunk rá önirónia s – a magyar irodalomtörténet-írásban végképp hagyománytalan – a derû és a humor is. Továbbá: ezek a fiatal irodalmárok a legvégsõkig hatoló igényességgel nyúlnak tárgyukhoz, ám mégsem gondolják, hogy a világ ama „másik” (jóval nagyobbik) felének, mellyel õk természetszerûleg nem foglalkoznak, értelme nem volna.

Nimpholeptusok
Szerk. Szûcs Zoltán Gábor és Vaderna Gábor
L’Harmattan Kiadó

 
 
 

Fűzfa Balázs

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu