buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egyszemélyes körkép az erdélyi irodalomról


2004.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hogy – ha maga szerkesztette volna kötetbe kritikáinak csaknem két évtizedet átfogó gyûjteményét – Mózes Attila mit hagyott volna ki, mivel bõvítette volna, azt ugyan nem tudhatom, de abban csaknem biztos vagyok, a tartalomjegyzékben – hangulatcímei alatt – jelezte volna a tárgyalt szerzõ nevét, mûvét. (A címek ugyanis a szuverén gondolkodású, de sohasem egyszempontú kritikus mûértelmezésének lényegkiemelõ elõrejelzései: nem hódol be az egymást ostromló- kiszorító elméleti irányzatok valamelyikének. Birtokában van mindezeknek, esszéisztikus alaphangú kritikáiban felismerszenek a korszerû irodalomtudomány, filozófia, esztétika, poétika elvei és fogalmai, de nem nyomulnak elõtérbe, nem fedik el az értelmezett mûvet. Módszertanának egyetlen titka van: az elemzés aktusát, alázattal, az alkotás bensõ, magától kínálkozó törvényszerûségeinek veti alá.

Az esszéisztikus hangvétel itt azt jelenti, hogy a kritikus vállalja a személyes (nem elfogult) vélemény ódiumát, a tévedés kockázatát, az értékrendben történõ eligazítás (elhelyezés?) azonban mindig alapos, racionális, teoretikus apparátussal alátámasztott okfejtés eredménye, mondhatni a klasszikus retorika érveléstechnikájához méltó. Metodológiájának ilyetén, stílusbeli eleganciával összehangolt kristályosodása nem egészen két évtizedes alakulási íven formálódik. (Ti. a könyv legkésõbb íródott darabja 1990-es keltezésû.) És roppant izgalmas feladat betekinteni egy gondolkodó mûhelyébe, nyomon követni azt az útvonalat, melyen az ígéretes kezdéstõl lendületesen formálja egyénivé a mûfajt, alkalmanként már rutinos beidegzõdéseivel toporog, majd felismeri modorosságait, és kinyílik, képes újraértékelni egykori önmagát. Arra utalok, hogy egy kritikagyûjtemény pályakép és szellemi önéletrajz is, de csak akkor, ha a kötet szerkezete ezt a felfogást követi. A szerkesztõ, úgy tûnik, mégis inkább akart irodalomtörténeti segédkönyvet kézbe adni, mint Mózes Attila gondolatvilágának alakulását bemutatni; az írásokat a tárgyalt szerzõk szerint csoportosította.

Ellentmond ez Mózes – több helyen hangoztatott – felfogásának: kötetbe szerkesztett írások együttesen súlyosabbak, mást jelentenek, mint elsõ, magányos megjelenésükkor. Nem derül ki ebben az összeállításban, hogy némely írások különbözõ szerzõk kapcsán (vagy akár ürügyén) egymással párbeszédet folytatva, egymást kiegészítve mondanak valami fontosat a létrõl, ugyanarról a szerzõrõl szóló különbözõ kritikákat viszont olykor csak egy név kapcsol össze, minthogy más idõszakban, más életérzésben, más-más világképben gyökereznek. Az elõbbire, a koncepcionális összefüggésekre példa lehet két, egymástól csaknem kétszáz oldalnyira eltávolított írás, melyek pedig címükben is egyazon gondolatkörben fogantatást sejtetnek. Létparadoxonok. Az ok-okozati viszonyok fölcserélhetõsége címmel Deák Tamás 1980-as novellaciklusát elemzi, egy korábbi Deák Tamás-kritika mellé állítva. Csakhogy a Létparadoxonok…

Deák Tamása és Mózes Attilája is másvalaki, mint akit/akiket az öt évvel korábbi Mózes-írásból megismerhettünk. Ez utóbbi esztétikumnak és erkölcsnek azt az emelkedett összhangját sugallja, amely a párdarab, a Létparadoxonok. Az azonosság tökéletes látszata címû, tanulmány igényû dolgozatból villog szét a kötetben. Különös helyzet áll elõ, sokunkkal elõfordul: a kritika sohasem tehet mássá vagy jobbá egy kész mûvet, a jó alkotás, a remekmû azonban gyakorta befolyásolja a kritikus világképét. És Mózes Attila a kiemelkedõ, a remekmû-gyanús mûvek közegében találja meg – említett – értelmezõi módszerét. A Deákról, Székelyrõl, Csiki Lászlóról, Györffi Kálmánról, Pusztai Jánosról, Szilágyi Istvánról (a sor bõvíthetõ) készült elemzésekben alakítja ki azt a fogalmi nyelvet, mely az irodalmat már nem a világ közepének tekinti (mint hittük ezt valamennyien a hetvenes években), hanem a világ legalkalmasabb kifejezésmódjának tudja. Kulcsfogalmai következésképpen az irodalmi szöveg által megfogalmazható lét, sors és annak paradoxális megnyilatkozásai köré rendezõdnek.

Magyarán: témánk az irodalom és a „sajátos” romániai magyar lét, anélkül, hogy akár egyetlen mûvészeten kívüli, ideológiai megnyilatkozása felvillanna. A kötet szerkezetébõl adódó másik esetre (az egyazon szerzõrõl másféleképpen szóló beszédmódra) – a számtalan adottság közül – a két Györffi Kálmánkritikát említem. 1976-ban egy tehetséges fiatal prózaíró elsõ kötetérõl egy tehetséges fiatal kritikus ír, és mégis egész másként hangzik az a beszédmód, amellyel 1983-ban A nagy kórház szerzõjérõl szól: hét év alatt a fiatalos lendületet a diktatúra – az egész erdélyi kultúrában – a minõségelv kényszerítõ szigorává szelídítette. Azért idézem éppen Györffi nevét, mert a kritikák összessége körképet ad a hetvenes-nyolcvanas évek romániai magyar irodalmáról; figyeli, méltatja a „befutottak” munkásságát, jósolja az induló kortársak, az érkezõ új nemzedékek kibontakozásának távlatait, s mindez ma már kvázi-irodalomtörténet. Györffi Kálmán nevével pedig idestova másfél évtizede alig találkozunk az irodalmi sajtóban, akárcsak a kiforrott költõként indult Adonyi Nagy Máriáéval, Nemess Lászlónak nyoma veszett, Vári Attila egy irányba, Markó Béla másfele térült el, Sütõ István pedig a bibliai Dániel mellõl integet már. Mintha a hetvenes évek közép(korú had)osztálya túlélte volna a fiatalabb nemzedékeket (melynek, most már érzelgõsen bevallhatja, tagja eme gyötrelmes sorok írója is).

Lehetne ez is az irodalomtörténet-írás tárgya. Pedig Mózes Attila ítéleteiben nem téved, nem tévedhet, mert egyetlen sommás ítélete sincs. Ami nem azt jelenti, hogy „óvatos duhajként” kerüli a véleményalkotást: a jó elemzés maga a bírálat és az értékrend kialakítása. „…az értékelõ (legtöbbször intuitív, impresszionista) kritika korát éljük…, ám az értelmezõ kritikának… objektív akadályok miatt a jövõben sincs sok esélye…” – fogalmazta meg 1982-ben, s a van mellé odaállította a kell apodixisét is: „…az értelmezve értékelõ kritika a kell imperatívuszát hordozza, s még sokáig csak igényként fog jelentkezni.” Úgy tûnik, a nyilatkozó mégis megvalósította. De hogy ne keltsem az elfogult nemzedéktárs látszatát, bevallom: egy írást mégis, mégis a kötet módszertanától, gerinces következetességétõl kirívóan elütõnek tartok: a Kocsis Istvánt szétboncoló elemzés már címében is cinikus üzenetet sejtet: Nagy játékosok, kis ügyeskedõk. Egyetlen célzatosnak tûnõ, a kötethez méltatlan szöveg. Az újraértelmezés esélye, persze, él. A könyv ugyan, s általa megtévesztve a recenzens is, valami affélét sugall, mintha lezárt életmûvel ismerkednénk, holott szerzõje alig lépte túl az ötvenet. És mi az a fél évszázad egy író (örök)létében?

Mózes Attila: Céda korok történelme
Vál. szerk.: Markó Enikõ
Mentor Kiadó, Marosvásárhely
392 oldal, 1995 Ft

 
 
 

Szász László

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu