buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kádár Jánosné Playboyt olvasgat


2004.10.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az Osiris Kiadó Zárt, bizalmas, számozott II. címû könyve ritka izgalmas olvasmány; közel kétszáz dokumentumából a Kádár-korszak irodalom-, sajtó- és tájékoztatáspolitikáját ismerhetjük meg. Míg az elsõ kötet a forradalom leverése és a kádári konszolidáció kezdete közötti idõszak levéltári anyagából nyújtott válogatást, a második kötet a „berendezkedõ és klasszikus” Kádár-korra fókuszál. A nyolcvanas évtized anyagai – mint a szerkesztõi bevezetõbõl kiderül – a forrásanyag kutatási korlátai és az iratanyagokhoz való hozzáférés nehézségei miatt nem kerülhettek be a kötetbe. Azt is sajnálhatjuk, hogy a sajtó-, és irodalompolitika, a külpolitikai propaganda és az emigrációs politika alakításában szerepet játszó Belügyminisztérium különbözõ szerveitõl – így az Állambiztonsági Szolgálatoktól – származó levéltári források egyelõre csak töredékesen és hiányosan állnak a kutatók rendelkezésére. Az írott sajtót, a rádiót és a televíziót, a könyvkiadást, a Magyar Újságírók Szövetsége (MUOSZ) és az Írószövetség munkáját (is) a mindenható Párt irányította és felügyelte. Siklósi Norbert 1964- ben javaslatot nyújt be a MUOSZ és az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának (APO) együttmûködési rendjérõl.

„Ez olyan dolog, amit csak szóban lehet rögzíteni, írásban nem. A párt mindent irányít.” – jegyzi fel az irat aljára az osztályvezetõhelyettes. Az APO valamint a Tájékoztatási Hivatal (TH) rendszeresen tartott értekezletein kapnak eligazítást, aktuális „információkat” a fõszerkesztõk, akiket az értekezletek között a fenti két szerv központi tiltást elrendelõ, úgynevezett pro domókkal irányít. Egy 1964-es pro domo szerint például nem lehet a médiában a terméseredménnyel, termésbecsléssel, felvásárlással, tervszámokkal, az export és import kérdéseivel foglalkozni. „Kérjük a fõszerkesztõ elvtársakat – így egy 1966-os fõszerkesztõi értekezletre készült feljegyzés – hogy a TH által adott híreket, kommunikációt és ismertetõket ne rövidítsék, ne változtassák meg. Ezeket az anyagokat a legmagasabb szinten hagyják jóvá, legtöbbször még a szavakon is sokáig meditálnak, sõt még a névelõket és a kötõszókat is alaposan mérlegelik.

Minden mondatnak, sornak, szónak a leggyakrabban valami jelentõsége van, elhagyása bonyodalmakhoz, nem egy esetben politikai hibához vezethet.” Ha a fõszerkesztõk hibát követnek el, a szerzõkkel együtt különbözõ szankciókkal számolhatnak (kirúgás, prémiummegvonás, rövidebb-hosszabb ideig tartó közlési szilencium). Simó Jenõ mûvelõdési miniszterhelyettes jelentésében (1972) követeli: „Egyes kifogásolt írások közléséért vagy helytelen tendenciák támogatásáért a szerkesztést határozottabban kell felelõsségre vonni. Nem tûrhetõ a szocialista hatalom alapvetõ kérdéseinek és a proletár internacionalizmus ügyének megsértése.” Nem csoda, hogy a folyamatos tiltásokkal, utasításokkal sikerül dresszírozni a szerkesztõségi vezetõket. Aczél György joggal mondhatja egy fõszerkesztõi értekezleten (1969-ben): „A mi cenzoraink Önök.”

Az apparatcsikok (fel)jelentéseinek központi témája, mivel elégedetlen a vezetés, miben, kinél hibádzik a marxista-leninista elkötelezettség. 1963-ban például a TH elnöke a nemkívánatos jelenségek között említi Horgas Béla Alföldben megjelent elbeszélését (Ismerkedés a gyermekkorral) a hortobágyi kitelepítésrõl, vagy – „jobboldali oldalvágásai” miatt – Csoóri Sándor kubai útinaplójának II. részét. A Baranya megyei pártbizottság munkatársa hosszú dolgozatban fejti ki (1964-ben) a Jelenkorral kapcsolatos kifogásait: Mándy Iván egyik elbeszélése dekadens nézeteket tükröz, Mészöly Miklós Ablakmosója az egzisztencializmus hazai mintadarabja, Kassák pedig „a nonfiguratív kifejezési formáig jutott el”. A színes lapok – Új Tükör, Nõk Lapja, Képes Újság, Ország Világ – problémáit vizsgáló 1968-as KB jelentés összeállítói kifogásolják, hogy a táncdalénekesek, színészek túl nagy publicitáshoz jutnak. „Sok helyet kapnak egyedi problémák, extrém esetek, az erõltetett erotika, a modernkedés és indokolatlanul kiszorítják a mi nagy közös dolgainkat.” Köpeczi Béla – akkor (1965) még mint párt osztályvezetõ – azt javasolja az Agit. Prop. Bizottságnak, hogy a Kortárs következõ számában „leplezze le Illyés Gyula mélymagyarkodását és vátesz-elméletét”.

A Képes Újság 220 ezer példányban megjelent évkönyvét a Párt azért tiltja be 1972-ben, mert a kiadvány központjában „a kispolgári ízlés és érdeklõdés kielégítése áll”, s túltengenek benne „a sajtóból kiszorult periférikus témák.” Legendás eset: a Fõvárosi Mozimûsor 1972. novemberi számában – a „szovjet filmek mûsora” rovatban – Elem Klimov szatírájának, a Hurrá, nyaralunk!-nak a címe így jelenik meg: Hurrá, nyalunk. A szerencsétlen nyomdahibából nagy purparlé kerekedik, hullanak a fejek. A rövid pórázra fogott sajtó munkáját nemcsak az ön-, és a pártcenzúra nehezíti, de „a közvéleményt informálni hivatott szervek gyakori elzárkózása, bátortalansága, ami mögött a közvélemény lebecsülése, a nyilvánosságtól való félelem vagy az az illúzió rejlik, hogy amirõl nem beszélünk, nem is létezik.” (Az 1965 július 8-i PB határozat az önkritika ritka megnyilvánulása.) Az egy évtizeden át regnált TH elnök, Naményi Géza 1968- as feljegyzésében arról számol be, „értékes javulás és fejlõdés történt”, de egyes állami szerveknél (csak ott? – kérdezhetnénk) „még nehezen tudnak változtatni a régebben beidegzõdött elzárkózáson.” S meg is említ néhány példát, többek között azt, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium segítségét kellett kérni ahhoz, hogy a zalaegerszegi új RAVILL bolt vezetõje nyilatkozzon a helyi lapnak az üzlet választékáról.

Naményi 1968. augusztusában veti papírra kívánalmait: „Helyes lenne, ha a sajtó színesen, ötletesen, kishírekben, tudósításokban is gyakrabban megmutatná a kapitalizmus lényegét./…./ Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a sajtó állandóan ébren tartsa közvéleményünkben azt a tudatot, hogy nemzetközi méretekben kegyetlen osztályharc dúl /…/ és a szocializmus erõi – így hazánk dolgozói is – még sok kemény, nehéz harc elõtt állnak.” Nyilván e harc indokolja, hogy a TH Kádár Jánosné vezette fõosztálya a külföldrõl hazánkba küldött lapok, szakmai és egyházi kiadványok közül kiválogassa, viszszafordítsa vagy megsemmisítse az ideológiailag veszélyesnek tartottakat. A szûrõn azonban nemcsak politikai tartalmuk miatt akadnak fent lapok, de például a divattal, lakáskultúrával foglalkozók is, mivel a hivatalos meggondolás szerint ezek kielégíthetetlen igényeket ébresztenének az olvasókban. Néhány postahivatalban 12 postás végzi a hatalmas anyag szelektálását: 1966-ban 12.249 féle lap (ebbõl 8894 tõkés), míg 1976-ban már 82.229 (ebbõl 11.533 tõkés) érkezik be az országba.

A végsõ szót a kérdéses esetekben – a lap tartalmának és a címzett személyének mérlegelése után a TH-ban döntik el. (Elképzelem Kádárnét, amint mondjuk azon töpreng, beengedjen-e az országba egy – Marcuse interjúval súlyosbított – Playboy számot.) A könyvkiadás szintén stratégiai területnek számít, s hogy mit tart róla a pártvezetés, sokat elárul errõl Kádár egy 1972-es KB-ülésen tett megjegyzése, miszerint „a könyvkiadás nem szakma.” „Ideológiai és politikai ismeretekre van szükség az irodalomban, az ismeretterjesztésben és csak utána jön a szakma.” (Kádár még viccelõdik: személyi érdekbõl sok könyv, köztük több százoldalasak is megjelennek, amelyeket aztán nem olvas senki sem. „A Bibliát is mindig kiadják, és ki olvassa?”) A „tájékoztatás”-politikára jellemzõ adalék, hogy az MSZMP gondolatrendõrségként fenntartja magának a jogot: az általa különösen fontosnak és mérgezõ szellemiségûnek tartott mûvek csak néhány száz kiválasztott és ideológiailag kellõen érett elvtárshoz jussanak el. (A Kossuth Kiadó zárt és bizalmas, számozott kiadványainak szerzõi között találjuk többek között Kissingert, Brzezinskit, Anthony Edent, Trockijt, Regis Debray-t, Che Guevarát, Milovan Gyilaszt, Marcuset, Ota Sikot, Ernst Fischert, Szolzsenyicint.)

A száraz, hivatali nyelven fogalmazott, mégis izgalmas, gyakran komikus vagy torokszorítóan abszurd dokumentumokból pontos képet kaphatunk a kádári manipuláció természetérõl, egy ördögi logikával berendezett hatalmi gépezet mûködtetésérõl. És persze a pártbürokraták ügybuzgalmáról, gondolkodásmódjáról, arról, magukat mennyire csalhatatlannak, állításaikat és ítéleteiket milyen megfellebbezhetetlennek tartották.

Zárt, bizalmas, számozott II.
Irodalom-, sajtó-, és tájékoztatáspolitika 1962–1979
Szerk.: Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit
Osiris Kiadó
720 oldal, 4500 Ft

 
 
 

Gervai András

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu