404 Not Found
404 Not Found
Please forward this error screen to fd.langall.com's WebMaster.

The server can not find the requested page:

  • fd.langall.com/my.txt (port 80)
2019. október 21, hétfo
Orsolya napja





















Évfordulók:
1878: Krúdy Gyula születése (Nyíregyháza)
1940: Megjelent Ernest Hemingway Akikért a harang szól című regénye
1969: Jack Kerouac halála (St. Petersburg)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Másvilág


2004.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Felnôtté válni annyit jelent, mint felejteni. Ez az élet rendje. Szomorú rend, de mit tehetnénk. Szerencsére itt van ez a könyv” – olvasható Károlyiné Baka Gyöngyi: Hengerbucska és hátraszaltó című családi mesekönyve hátsó borítóján. Az elsô két mondat már tulajdonképpen közhely; a harmadik pedig alig szerénykedik. Aztán gyönyörködvén mesékben, rajzokban el kell ismernem: le a kalappal, mert szerencsére csakugyan itt van ez a könyv. Szóval le a kalappal, a vállunk fölött hátradobni, aztán egyet hengerbucskázni, „ami köztudottan bűbáj: bucskázz át a fejeden, és újra kisgyerek leszel”, aztán jöhet a hátraszaltó, ami szintén bűbáj: elvégezve ismét úgy érted, látod, szagolod a világot, ahogyan jó. Kedves szülôk, dobják a sarokba (nem a kalapot, hanem) a nevelési tanácsadókat, és egyéb hűdekomoly felnôtt vacakságot. „Ez a könyv elmondja mindazt, amire szükségük lehet, hogy újra értsék a gyerekeket.” Ennyit újra a reklámról. S

zép külcsínű könyv, belbecse tényleg családi vállalkozás. Az anyuka, Károlyi Baka Györgyi óriási érdeme benne, gondolom az, hogy rajzolásra, mesemondásra motiválta a gyermekeit. Aztán az, hogy az elkészült rajzokat elrakta, a kitalált meséket pedig leírta. Vajon melyik szülô az, aki legalább elhatározza, hogy megteszi ugyanezt, de lega l á b b i s naplót vezet a gyermekérôl, benne a napi történéseken túl (mennyit evett és milyet kakilt a család szeme fénye) lejegyzi a cseperedô kisded elsô szavát, szavait, legjobb benyögéseit, és elteszi emlékbe a rajzait. Aztán van, aki neki is durálja magát, késôbb egyre inkább elunja. Végül, késôn, észreveszi, hogy a napló és a rajzok is eltűntek valahogy, valahol. Akkor aztán lehet sajnálkozni. Mert az ember tényleg mindent elfelejt, az emlékek egyre homályosabbak. Amire pedig kamasszá serdül a gyerek, ô is elfelejt mindent. Naná, amikor beindulnak nála a hormonok... Hála isten Baka Gyöngyi nem hagyta magát. Talán nem is esett a nehezére, ugyanis a gyerekek meséi, rajzai zseniálisak.

A napló a család életének tizenöt évét íveli át 1988-tól 2003-ig. Öt gyerek szellemi fejlôdésének története a kezdeti gügyögéstôl az esôerdôk megmentése szándékáig. Mindez teli humorral, iróniával és öniróniával: biztosra veszem, hogy aki a kezébe veszi és elolvassa ezt a könyvet, remekül szórakozik majd. Talán észre se veszi, mikor hengerbucskázott és hátraszaltózott egyet, változott vissza egy-két órácskára maga is gyerekké – vagyis zseniálissá. Szívbôl jövô ajánlásom után hadd idézzem a könyv elôszavának egy szívetszorító részletét, az „Édesanyám vezet máig”. „Ez az anyaság lényege, szépsége és fájdalma. Megszületnek, vannak, szopnak, nôdögélnek, és mindig távolabb és távolabb kerülnek, és visszanéznek. Érzed a kapcsot is és a távolságot is egyszerre. Hogy mindig mások, hogy ôk már nem te vagy, de te is vagy. Bennük is vagy, meg magadban is, egyedül. Az ô életük is vagy, meg a magad kiürülô élete is vagy. Újra és újra föl kell töltened magad. Ebben segítenek az apró kis figyelmességeik, a ragaszkodásuk, a szeretetük. Amikor úgy érzed, hogy nem is vagy már fontos, egy szó, egy rajz, egy apró gesztus érezteti veled, hogy mennyire beléjük épültél. És ez minden gyerekben annyira más, hiszen mindegyik egy külön kis világ. Szöges ellentéted lehet, de akkor is elfogadod, ragaszkodsz hozzá. Mint a rózsatô: tiéd a virág, az illat, a levél, a nap melege, a harmat, de a tiéd a tüske, a gyökér keserű íze és sötétsége is egyszerre. Egyik sem teljes a másik nélkül.” A könyvet a Magyar Könyvklub adta ki, az anyagot Papp Gyula tördelte nagyon tetszetôsre.

A kiskamaszok világába vezet bennünket G. Szabó Judit: Barbara, ez több a soknál! című pöttyös regénye. Ôk még mindig zseniálisak, de már kezdenek felejteni. (Naná, beindultak már náluk a hormonok). Aregény iskolai történet, egy vakáció, pontosabban egy régész tábor a kerete. Fôhôse a szerzô kedvence (is), Anikó, aki vadregényes, mondhatnám kísérteties körülmények között most Barbara hercegnôt hivatott megmenteni. A Göngyszirti hegy ormán áll egy romos kastély, ahová természetesen tilos csak úgy bemenni, hiszen az épület életveszélyes állapotban van. De még mennyire abban! Ez akkor derül ki, amikor a három jóbarát: Anikó, Szilvi és Rénó még szép, hogy kiszöknek a táborból, és persze hogy beoldalognak a kastélyba. Ahol aztán annak rendje és módja szerint kalamajkába is kerülnek: lecsúsznak, zúgnak, hömpölyödnek valami alagúton. És kivel találkoznak ott: egy halovány kislánnyal, aki ruházata és beszéde alapján legalább százötven éve lehet kísértet.

Ô Barbara. Aki több lesz a soknál. Na jó, megengedem magamnak ezt a viccet: a sokknál. Mert, a kedves olvasó sejtheti, ez még csak a bonyodalom kiindulása. A cselekmény innentôl egyre sokkolóbb iramban fokozódik. Errôl annyit talán elárulhatok, hogy az (sajnos) hamar kiderül, hogy Barbara ugyan herceg, ám nem nemesi származék, hanem Herceg Barbara, aki azért beszéli a reformkori magyar nyelvet, mert Arany János, Petôfi és Vörösmarty könyveibôl tanulta odaát Ditroitban (?), aztán hogy (sajnos) még csak nem is kísértet, hanem egy szegény árva, akit anyukája általküldött Amerikából a falu végében lakó nagymamához, de csak idefelé vett neki repülôjegyet, aztán címét hátra nem hagyva elköltözött, hogy a nagyi viszont nem fogadja be a kislányt, mivelhogy gyűlöli Barbara anyját, amiért az akarata ellen ment férjhez egy parvenü alakhoz. Akirôl kiderül, hogy tényleg elég ócska egy alak, mert ô meg az új feleségnek nem meri bevallani az elsô házasságából való gyermeket. Így kerül szegényke, jobb híján, a kastélyba. És ez azért tényleg több a soknál. És most tessenek megkapaszkodni: ez még mind semmi.

Mert Barbara és újdonsült kis barátai mindennek a tetejébe még belecsöppennek egy kincskeresô gengsztertörténetbe is. Nohát hol másutt kutakodna fémdetektorral két rosszarcú alak vagyont érô ékszerek után, mint egy romos kastélyban? És mindennek a tetejében még itt van Cser Tímea is, az osztály strébere és spiclije, aki ott tart be szegény Anikónak, ahol csak tud. Végül persze minden jóra fordul. Aki a baljós végzetet jóra igazítja, az nem más, mint Anikó nagyija. Mert midôn az unokája elôször viszi fel Barbarát a nagymamához, és „lány szokása szerint így köszönt: – Felséges személ, jöttünk hozzád, mint kismalacok a gazasszonyaikhoz! – Nagymama elképedve bámulta, majd rám nézett, és felhúzta a szemöldökét: – Ez szemtelen, vagy hülye?!” – És kiderül az is, hogy Barbara se nem szemtelen, se nem hülye, csak nagyon árva, intézkedni kezd...

A regény G. Szabó Judit szokásához híven nagyon fordulatos, izgalmas és szellemes. A már említett szereplôkön kívül teli van remek figurákkal, mint például Tétova Margit magyartanárral, vagy Rozmár úrral, aki elôször fônyomozónak látszik, aztán... De hadd ne áruljam el, ki a gyilkos. Ez a könyv egy igazi, klaszszikus pöttyös. Ebbôl adódóan már a pöttyei is üzennek, kinek lehet ajánlani: romantikus lelkületű leányoknak, akik szeretnek olvasni. Biztos van még ilyen. Ha például producer lennék, lehet, hogy rendelnék belôle egy dögös forgatókönyvet. Talán majd Etyeken Andy Wajna...

A kötetet Sajdik Ferenc rajzai teszik szórakoztatóbbá. A Móra adta ki.

Úgy adta a sors (e lap fôszerkesztônôje képében), hogy harmadiknak ismét feljebb mehetünk egy korosztállyal. A már majdnem felnôttek, azaz a tizenhét-tizennyolc évesek világa kimondottan Sohonyai Edit szakterülete. Hadd mondjak megint egy nagyot: ha nagy ember lennék, akkor a szerzô Le a pasikkal! Avagy velem nem stimmel valami? című opuszából is rendelnék egy forgatókönyvet. Mért ne? Üzengetni nekem se kerül semmibe. Sohonyai Edittel már úgyis megesett egyszer ez a kisebb fajta magyar csoda: Tarkabab című művébôl készítettek egy tévéfilmet Csuportkép címmel. Sohonyai Edit fôszereplôi sajnos már alig-alig zseniálisak. (Naná, náluk már viharosan tombolnak a hormonok). E regényben a Le a csajokkal (2002) hôsei térnek vissza.

Mivel a szerzô annyira megszerette ôket, írja a kötet fülszövegében. Van is rajtuk mit szeretni. Baromi jó arcok. Az persze a regény olvasása után felmerült bennem, a mai alig felnôttek csakugyan ilyenek? Ami alatt azt értem, mintha úgy morálisan, mint érzelmileg megemeltebbek lennének az átlagnál. Már ha van olyan, hogy átlag. Mert persze, hogy nincs. Szóval hôseink minden brutális mentális vívódásuk ellenére mindig tisztában vannak azzal, hogy mi a barátság, a becsület, a szeretet, a szerelem, meg efféle néha már ósdinak tűnô értékek. Ha Sohonyai Editnek ez az üzenete, hogy igenis van ilyen, mert lehet ilyen, akkor bravó, szerintem is. És akkor pláne olvassa el minden kamasz ezt a könyvet. Tanul belôle, miközben néha halálra röhögi, néha meg véresre szoronghatja magát. Remek helyzetek tucatját találja majd meg benne.

A történet központi figurája Böbe, aki az identitászavar állatorvosi lovának tipikus esete. Adott itt csonka család, kiadós anyakomplexus, aztán a csonka családba besunnyogó műfater, meg műnôvér, amit a lázadó kamasz persze, hogy nem képes elfogadni. Aztán adott egy apa, aki eltűnt az életébôl. És mindezek szintéziseként adott maga Böbe, aki eszméletlen bányarémnek, azaz csimpánznak látja magát a tükörben, pedig egy kis bombázó. Aztán adott persze az elkerülhetetlen kín, a párválasztási szocializáció, a ki kivel, hogy, mért, mért vele, és mért nem velem kilátástalanul botladozó össztánca. Ebben Böbe nagyszerű partnerei a barátai: Tamás, az óvodás kortól tartó nagy szerelem, aztán Csótány, Tamás barátja, és Kockacukor, a pufi metál lady, Böbe bizalmasa.

A történetbe bekavar egy negyvenes pasi, aki láthatóan úgy ráhajt Böbére, mint Ifa a sündisznóra. Kiderül róla, hogy régen már találkoztak egyszer a Balatonon. Ám ez még nem lenne elég ahhoz, hogy vagyont érô gyűrűt vegyen Böbének, hogy kulcsot adjon a luxus kérójához, nem beszélve a Szipi névre hallgató papagájról, aki egy eszméletlen figura. Minden jel arra mutat, hogy az érzelmileg végképp bekattant Böbe enged a pedofilnak. Szerencsére kiderül, hogy az elsô látásra gengszter forma fazon se az, aminek látszik... A regény drámai tetôpontja az anya betegsége, műtétje, Böbe és az anyja egymásra találása, és az, hogy Böbe végre valahogy azonos lesz önmagával, ezért még műfatert is képes szívbôl szeretni. No most ha a kákán csomót akarnék keresni, akkor a történet két sebbôl vérzik. Az egyik az édesapa figurája, akinek a megjelenése és viselkedése, ahogy mondani szokták mostanában, nem túl életszerű. A másik Lasszó-Laci eltűnése a történetbôl azok után, hogy péppé veri szegény Paranoia Püpü matematikatanár és osztályfônök fejét. De ez tényleg csak kekeckedés, vagy ahogy az óriásplakát mondja: „fikázni könnyű, alkotni nehéz”. Avagy: le a kritikusokkal!

Ezt a könyvet is a Móra jegyzi.

 
 
 

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu