404 Not Found
404 Not Found
Please forward this error screen to fd.langall.com's WebMaster.

The server can not find the requested page:

  • fd.langall.com/my.txt (port 80)
2019. október 21, hétfo
Orsolya napja





















Évfordulók:
1878: Krúdy Gyula születése (Nyíregyháza)
1940: Megjelent Ernest Hemingway Akikért a harang szól című regénye
1969: Jack Kerouac halála (St. Petersburg)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Csalódjunk kellemesen!


2004.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

HÁROM TELITALÁLAT
Meglehetősen fanyalogva egyeztem bele, hogy recenziót írok a Mágus Design Stúdió Gyilkosság című sorozatának első három kötetéről. Még hogy krimi… Gyilkosság… Mit tudnak még írni ebben a műfajban?… Ráadásul a kiadó nem klasszikus írók műveit vette elő, hanem számomra ismeretlen szerzők, új, napjainkban írott könyveit. Igaz, az egyik tíz éve jelent meg, de a másik kettő 2003-ban és 2004- ben… Érdektelen újdonságok lehetnek, sablonos helyzetekkel, előre látható megoldásokkal, unalmas cselekménnyel és rosszul lefordítva… Efféle előítéletek jártak a fejemben, amikor unottan kinyitottam a köteteket. Először meglepődtem: nocsak, nem is olyan rossz… Elmegy…

Hm, hogy is van ez? Majd rászóltam a feleségemre, hogy ne zavarjon, s egyre nagyobb érdeklődéssel forgattam a lapokat. Végül be kellett ismernem, hogy nagyon kellemesen csalódtam. A Mágus Design Stúdió ugyanis három kiváló bűnügyi regény közreadásával indította meg krimisorozatát. Az egyik (A víz alakja) rövid fejezetekből és pergő párbeszédekből áll, leginkább egy tévéfilm forgatókönyvére emlékeztet. Afféle hagyományos zsaru-történet ez, melyben egy politikus gyilkosait kutatva, a nyomozó szemszögéből ismerkedhetünk meg egy mai olasz város piti bűnözőivel, korrupt hivatalnokaival, élvhajhász szépasszonyaival, ravasz ügyvédeivel, jobb sorsra érdemes bevándorlóival és a munkanélküliség gondjaival küszködő kisembereivel. Ez a leghagyományosabb krimi a három közül, s bár helyzetei, jellemei olykor ismerősnek tűnnek, a megoldás igazán meglepő és érdekes. A rövidebb, tradícionális bűnügyi történetek kedvelőinek ajánlható. Az Olaszországban igen népszerű, 79 éves szerző, Andrea Camilleri az első könyvét 53 éves korában, 1978-ban jelentette meg, azóta viszont 32 kötetet adott ki, s immár tizenegy tévéfilm is készült krimijeiből, melyeknek ugyanaz a kemény kezű, ám tisztességes és jószívű nyomozó, Montalbano felügyelő a hőse. Könyveit a világ minden táján nagy példányszámban adják ki, Japántól Új-Zélandig. Hazánkban (az olasz honlapok szerint) eddig négy kötete jelent meg. A második krimi (Gyilkosság szombat reggel) egy Izraelben született, s ma az Egyesült Államokban élő, ötvenhét éves írónő műve. Batya Gur is viszonylag későn, 39 évesen írta meg első regényét, ő is nagy sikert aratott, s könyveit a legtöbb világnyelvre lefordították. Az ő köteteinek is visszatérő főszereplője egy határozott, fáradhatatlan nyomozó, Michael Ohájon.

Ettől eltekintve, a regény szinte mindenben különbözik Camilleri krimijétől: lassabban kibontakozó, elmélyültebb, lélektani és társadalmi sajátosságoknál is el-elidéző történetet olvashatunk. A cselekmény távolról sem pereg olyan gyorsan, mint az olasz szerző regényében, ennek fejében viszont a jellemzések alaposabbak, a társadalomrajz részletesebb, a helyzetek emlékezetesebbek, s az egész történet valahogy életszerűbb, valóságosabb. A megoldandó rejtély ezúttal a jeruzsálemi Pszichoanalitikai Intézetben elkövetett, tökéletesen érthetetlennek tűnő gyilkosság, s a nyomozás során előbb az intézet munkatársaival, orvosaival, nővéreivel és egyéb alkalmazottaival ismerkedhetünk meg, majd az izraeli társadalom legkülönbözőbb szereplőivel is, az arab kertészektől a vezető állású katonatisztekig. Batya Gur kiválóan ismeri ezt a világot, könyve azoknak ajánlható, akik nem csak a gyilkos személyére kíváncsiak, hanem egy-egy mai nagyváros jellegzetes figuráira, társadalmi életére is. A kötet végén több meglepetés is éri az olvasót. A regény ugyanis azon krimik közé tartozik, amelyekben minden szál egy irányba vezet, majd kiderül, hogy éppen a legfontosabb problémát nem sikerült megoldani, s végül egy egészen váratlan fordulat hozza el a megoldást – az utolsó harminc oldalon. A harmadik szerző a legfiatalabb, 1967-ben született Jugoszláviában, s vendégmunkás szülei háromévesen költöztették át Berlinbe.

Zoran Drvenkar ifjúsági műveivel nyert több díjat, s alighanem érdemes volna néhányat lefordítani ezek közül is, mert Halálos ajtó című krimije nem mindennapi fantáziáról tanúskodik. Itt már nem a zsaru-történetek világában járunk, inkább egy olyan tájon, amely némiképpen Stephen King világára emlékeztet. Nem azokra a gyengébb műveire gondolok, melyekben egy-egy vámpír, ördög vagy boszorkány okoz minden problémát, hanem azokra az igényesebb, lélektani regényeire, amelyekben a szörnyűség nem kívülről fenyegeti az egyént, hanem a lelke mélyén leselkedik rá. A Halálos ajtó főszereplője, egy mai, nagyvárosi, hányódó-vetődő, fiatal nő kábítószeres mámorban felfedez egy furcsa világot körülöttünk, melynek lakóit csak ő érzékelheti. Csakhogy e világ lakói minden jel szerint egyáltalán nem örülnek annak, hogy felfedezték őket, és iszonyatos büntetéseket mérnek hősnőnkre, ahányszor csak bepillant köreikbe. A meglepően kevés szereplőt „mozgató” cselekmény igen sok fordulatot tartogat az utolsó oldalakra. Már attól féltem, ez a regény is azzal fog befejeződni, mint oly sok gyenge film és novella: döntse el maga az olvasó, hogy mi a megoldás! Egyesek igen művészi eljárásnak tartják az efféle befejezéseket, én inkább a szerző tehetetlensége beismerésének tekintem. Zoran Drvenkar azonban pontosan tudja, hogy mi történt regényében, s határozottan gondoskodik róla, hogy a megoldás ne kerülje el a figyelmünket.

Talán ez a könyv a legötletesebb mindhárom közül. E kiváló és izgalmas szórakoztató regények megérdemeltek volna egy-egy színesebb, izgalmasabb borítót: a fedőlapon látható szürke és jellegtelen montázsok aligha vonják majd magukra a könyvesboltokban válogató olvasók figyelmét. A fordításokkal meg voltam elégedve, Drvenkar kötetében egyetlen hibát sem találtam. Gur kötetének fordítói is jó munkát végeztek, mindössze arra nem figyeltek fel, hogy a 159. oldalon emlegetett Le Carré regény magyarul más címmel jelent meg. Azon azonban meglepődtem, hogy nem ismerték fel, melyik filmet nézik meg a regény hősei a 162. oldalon. Itt bizony Ridley Scott híres Alien című filmjéről van szó, amelyet ugyan hazánkban sajnos A nyolcadik utas a halál címmel mutattak be, de a regényben mégsem kellett volna egy harmadik címet adni neki (Idegen utas). Ha egy fordítás során nem vagyunk biztosak benne, hogy az emlegetett mű ismert-e hazánkban vagy sem, legjobb, ha nem fordítjuk le az idegen nyelvű címet. A víz alakja fordítói sajnos a szövegben hagytak néhány magyartalan kifejezést: „bepróbálkozott” (26. old.), „átadom az ügyészség felé” (90. old.), „leizzadt” (93. old.). Ezeket én így fordítottam volna: „felkínálkozott”, „átadom az ügyészségnek”, „megizzadt”. A „megfeledkezni” igét pedig nem használhatjuk anélkül, hogy közölnénk, miről feledkezett meg az alany (145. old.).

Gondosabb szerkesztői munkával ezeket az apró szépséghibákat el lehetett volna tüntetni, s Drvenkar és Camilleri kötetében is helyre lehetett volna állítani a bekezdéseket. E könyvekben ugyanis valamennyi sor a bal szélén kezdődik, néhány betűhely kihagyása nélkül, ez pedig nem csak csúnya és szokatlan, de félreértésekhez is vezethet: ha az egy szereplőtől származó szöveg éppen a sor jobb szélén ér véget, akkor (üresen hagyott betűhelyek híján) a következő sorban kezdődő szerzői közlés a szereplő mondanivalója folytatásának tűnhet. Mindezen kifogások dacára is nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom a kiadó új sorozatának első három kötetét a színvonalas krimiket kedvelő és értékelő olvasók figyelmébe.

A Mágus Design Stúdió kötetei:

Zoran Drvenkar: Halálos ajtó
287 oldal, 1980 Ft

Batya Gur: Gyilkosság szombat reggel
306 oldal, 1980 Ft

Andrea Camilleri: A víz alakja
151 oldal, 1780 Ft

TRAINSPOTTING 2.
Irvine Welsh új könyvét a legsilányabb ponyvák és a legócskább erotikus kiadványok társaságában láttam viszont a minap az egyik vásárlóközpont könyvespolcain. Pedig nem oda való. Igaz, a kötet borítója meglehetősen visszataszító, a jórészt párbeszédekből és monológokból álló szöveg egy része pedig szélsőségesen közönséges. Azt pedig sohasem értettem, miért oly vonzó egyesek számára a kötet témája, a pornográfia. Olyan ez, mintha filmre vennénk mások étkezését, majd csorgó nyállal és vágyakozva figyelnénk, ahelyett, hogy magunk is jóízűen megebédelnénk. Irvine Welsh új regényét mindennek ellenére egyszerűen nem tudtam letenni, holott meglehetősen távol áll tőlem az a társadalmi réteg, amelyből főszereplői származnak. Vajon hogy sikerült ennyire izgalmas, szellemes és érdekfeszítő regényt írnia? Csak a „folytatás-effektus” nyűgözne le ennyire? Köztudott, hogy mindenkit érdekel, mi történhetett kedvenc könyveinek hőseivel „később” – vagyis inkább azt kellene mondanunk, hogy szívesen olvasunk el egy-egy új regényt, amelyben korábbi kedvenc olvasmányaink szereplőivel találkozhatunk. E kötetben pedig a szerző angolul 1993-ban, magyarul pedig 1998-ban megjelent könyvének a Trainspotting hőseinek (vagy inkább antihőseinek) az életét mutatja be – tíz évvel később. A Trainspottingból ráadásul 1996-ban Danny Boyle kiváló filmet rendezett, melynek főszereplői azóta híres sztárrá váltak: a Begbie-t alakító Robert Carlyle-t legutóbb Hitler szerepében láthattuk, a Rent szerepében feltűnő Ewan McGregort pedig a Csillagok háborúja-sorozat legújabb filmjeiben. Mindez azonban aligha lett volna elegendő ahhoz, hogy a Pornó ennyire megragadjon, s szinte megszakítás nélkül olvassam végig. Inkább arról lehet szó, hogy Welshnek egyszerűen sikerült jobb könyvet írnia a Trainspottingnál. Előző kötete erényeit – keserű humorát, drámai párbeszédeit, feszes cselekményét – az új regényben is megtalálhatjuk.

A cselekmény azonban jóval egységesebb lett. A Trainspotting egyes fejezeteiben oly sok különböző szereplő belső monológját kellett felismernünk, hogy ezzel a szerkezet széthullott, s a könyv olykor már kifejezetten novella-gyűjteménynek tűnt. A Pornó fejezeteiben mindössze öt főszereplő szemszögéből követhetjük nyomon a cselekményt. Közülük négyet a Trainspotting olvasóinak nem kell bemutatni. Beteg Srác továbbra is „született vérszívó”, ahogy ezt Rent megállapította az előző regény utolsó oldalain. Londonból tér viszsza szülővárosába, egy kocsma büszke tulajdonosa lesz, s pornófilmek készítésével szeretne meggazdagodni. Begbie, akit Rent „őrült állat”-nak nevezett, kiszabadul a börtönből, s agresszivitása egyre nagyobb veszélyt jelent mindenki számára. A társaság legártatlanabb tagja, Spud már férj és apa, de továbbra is az a fő gondja, hogyan szabaduljon meg drogfüggőségétől. Rent Amszterdamban él, mégpedig többé-kevésbé konszolidált módon, de nem hallgat megérzéseire, és visszamerészkedik szülővárosába, ahol Beteg Srác sunyi bosszúvággyal, Begbie pedig gyilkos dühvel várja felbukkanását. A regény ötödik főszereplője az egyetemista szépség, Nikki, aki masszázsszalonban keresi meg a zsebpénzét, és olyannyira vágyódik valamilyen kitörésre unalmas hétköznapjaiból, hogy hajlandó szerencsét próbálni pornósztárként is. Ennek az öt főszereplőnek a szándékai, tervei és törekvései feszülnek egymásnak a cselekmény során, amelyet Welshnek sikerült olyan ügyesen bonyolítania, hogy az olvasó előbb-utóbb elfeledkezik a szerkezet finomságairól, a kiváló jellemzésekről, s egyre inkább csak az foglalkoztatja, hogy „ugyan már, mi lesz mindennek a vége?” Azt hiszem, csak az igazi regények, a legszínvonalasabb epikai művek válthatják ki az emberből ezt a primitív, elemi „olvasói” ösztönt. S bár a megoldást nem árulhatom el, annyit azért el kell mondanom, hogy igen nagy elégedettséggel fejeztem be az olvasást. Valamennyi főszereplő megkapta, amit – legalábbis szerintem – megérdemelt, mégpedig egészen váratlan, meglepő, de mégsem erőltetett módon, éppen úgy, ahogyan annak a helyzetből, a jellemekből, s az ezredforduló világának sajátosságaiból következnie kellett.

Mi mással dicsérhetnénk jobban egy regényt? Ismerjük el, a Pornó egyes jelenetei meglehetősen brutálisak, a 45. fejezethez pedig kifejezetten erős gyomor kell. A történet visszataszító részleteinek azonban megvan a maguk epikai funkciója. Akárcsak a Trainspotting esetében, itt is egy igen egyszerűnek látszó, szinte triviális, de végtelenül fontos üzenetet közvetítenek, amelyet nem árt alaposan az agyába vésni a fiatalabb olvasóknak – mert valljuk be, Welsh regényeit főleg ők olvassák. A szerző előző regényében ez az üzenet valahogy így hangzott: még a legszánalmasabb, kispolgári életforma is többet ér a drogfüggőségben élők „élvezeteinél”. A Pornóban Nikki fogalmazza meg a legfontosabb tanulságot: „…Bármilyen szexuális tevékenység esetében az önkéntesség a legfontosabb. Ha nem önkéntes a dolog, akkor kényszerré vagy erőszakká válik.” (368. old.) Ugye milyen egyszerűen hangzik? De nem árt megjegyezni. A fordítás színvonalas, Pordán Ferenc tiszteletben tartotta, s figyelmesen követte a Trainspotting kiváló fordítóinak, Dragomán Györgynek és Polyák Bélának nyelvi megoldásait. Senki ne hagyja magát megtéveszteni a borítótól: ez nem egy olcsó, pornográf ponyva, hanem egy igen intelligens író társadalmi és lélektani regénye, aki kiválóan ismeri mai világunkat, s nem csak olvasói érdeklődését tudja felkelteni, de meg is tudja nevettetni őket.

Irvine Welsh: Pornó
Ford.: Pordán Ferenc
Konkrét Könyvek
510 oldal, 2980 Ft

 
 
 

Hahner Péter

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu