buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Tengerre, magyar!


2004.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Nekem a tenger a Balaton, / a kerek égbolt a kalapom” – énekeltük a Petőfi reminiszcencia gyanús slágert valamikor, talán a hetvenesnyolcvanas években. Egy kicsit ugyan megzökkent az első sor, de hát a sláger már csak ilyen, nekünk a mi tengerünk a Balaton és kész. Adynak még Párizs volt a Bakonya, nekünk az is fordítva jutott akkoriban. Igazi tenger nekünk? Ki gondolt volna rá, amikor minden valamirevaló pszichológus meg mortalitási szakember a tenger hiányával magyarázta az öngyilkossági világrekordot a magyar népesség ‘viszonylatában’. Nekünk a Mátra, a Mecsek, a Bakony a hegy, s nem a Hargita vagy a Tátra, a Balaton a tenger, a kikötő pedig Keszthely, Balatonfüred, körülbelül, s még véletlenül sem – mondjuk – Fiume.

Pedig még az új népdalainkban is benne van, például ebben az I. világháborús katonanótában így: „Fiumei kikötőben áll egy hadihajó”, meg előtte a fájdalmas emlékű, szégyenteljes kivándorlást megéneklő dalokban: „Fiumében ültem föl a hajóra / visszanéztem széles Magyarországra / áldott legyen Magyarország örökre / a sok magyar boldog lehessen benne”. A szocialista internacionalista ideológia meg pedagógia úgy söpörte ki az emlékezetünkből Fiumét, mintha sosem lett volna köze hozzá a magyar társadalomnak közel másfélszáz esztendeig. Némiképp okkal a feledés, ugyanis Fiume (ma: Rijeka, Horvátország) 1771 és 1918 között is csak separatum coronae adnexum corpusként, azaz a Koronához csatol külön testként tartozott (ekkor sem megszakítás nélkül) Magyarországhoz, magyar népessége elenyésző volt, többségben olaszok illetve horvátok lakták a II. világháborúig, amikor Tito marsall hadseregének igen erélyes fellépése következtében az ekkor éppen Olaszországhoz tartozó város szinte teljes olasz lakossága elmenekült, összesen mintegy huszonötezer ember, egyes vélekedések szerint a lakosság 95%-a, (olaszok és horvát származásúak egyaránt).

Egy csapásra megszűnt, kilúgozódott az a multikulturális talaj, amire Közép-Európa népei egyébként okkal voltak büszkék. Korábban Fiume lakói olaszul, horvátul, németül, magyarul, angolul, franciául beszéltek, a város hivatalos nyelve az olasz volt, de az alközségeké a horvát, a kormányzó és tengerészeti hivatalé pedig a magyar. Ez a nagy nyelvi kavalkád mindazonáltal olyannyira természetes volt, olyannyira a város lényegéből adódott, hogy semmi szükség nem volt a tolerancia szüntelen hangoztatására, a népek enélkül is békében elvoltak egymással, mindannyian otthon érezték magukat a saját városukban. „Tengerre, magyar!” – Kossuth némileg módosított szállóigéjéből is ismerős az a refomkori elképzelés, mely szerint az igazi gazdasági fejlődés nem nélkülözheti a tengeri kikötőt. Széchenyinek is merész tervei voltak a várossal, „világkikötőnek” álmodta meg, de erre csak később kerülhetett sor. A Monarchia éveiben viszont nagyszabású építkezések kezdődtek, a gazdaság progresszív éveiben Budapest után Fiume a legdinamikusabban fejlődő városunk. Vasút, kikötő épült Baross Gábor vezetésével, iparvállalatok, kereskedelmi és hajózási társaságok telepedtek le. Aztán persze előbb a felső, majd pedig a középosztály is felfedezte ezt a kellemes, mediterrán klímájú tájat – szállodák, szanatóriumok épületek, s lassacskán egyik fő nyaralási, üdülési centrummá vált Fiume és a mellette fekvő Abbázia (ma: Opatija, Horvátország) meg Cirkvenica.

Hogy ki mindenki megfordult ott, s milyen eleven, nyüzsgő élet folyt, mindarról, és persze a város magyar vonatkozású történetéről Fried Ilona italianista kitűnő kalauzában olvashatunk. (Ajánlott olvasmány!) Széchenyi, Deák Ferenc, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Kánya Emília, Füst Milán, Herczeg Ferenc, József Attila, Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc írásainak szemelvényeiből, s mellettük kevésbé ismert és ismeretlen publicisták, újságírók beszámolóiból, tudósításaiból is bőséggel válogatva varázsolja elénk a számunkra elfeledett Várost. Megmosolyogtam az imént a slágert, pedig hát nekünk tényleg mindig a Balaton volt a tenger. Nem véletlen, hogy Kossuth is, kicsit ügyetlenül, a Balatonhoz hasonlítgatva próbálja elmagyarázgatni szárazföldi atyjafiainak, miféle az: „Lakom igen nagyszerűen gyönyörű. Ha Tinnyére gondolok, szinte nevethetném a contrast felett... A fiumei öböl még nem nagy tenger, mivelhogy öböl, mely a föld közzé mélyen benyulik. Sokat hasonlít a Balatonhoz, csakhogy vagy tízszer olyan nagyocska, közepén a nagy és kis torkolat (Bocca grande e piccola) közt benyulnak Veglia Chersos és Castelmuccio szigetei, mint Tihany a Balatonba... Balra Istria partja nyulik el (mint a Balatonnál Zala hegysora) a Monte Maggiore felhőkig nyuló szirtjeivel, honnan szép időben, jó látcsővel meg lehet látni a velencei Szent Márk tornyait.”

Fried Ilona: Fiume
Magyarok nyomában külföldön sorozat
Enciklopédia Kiadó
199 oldal, 2000 Ft

 
 
 

Paál Bence

Enciklopédia Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu