buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Globális irodalom?


2004.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Történelmi megrázkódtatásokat követôen az irodalom maga is nagyarányú változásokon megy keresztül, és az sem elvetendô jelenség, hogy az egyes irodalmi mûvek viszszahatnak a történelem folyására. Így volt ez a napóleoni háborúk után (Fichte, Schelling, az orosz regény), ismét 1918 után, de kevésbé szembeötlôen 1945-öt követôen; a technológiai sokk valósággal összetörte az irodalmi és mûvészeti törekvést. Ez utóbbi felemelte fejét az egzisztencializmussal, megsoványodva a nouveau romannal (az iskola feje, Alain Robbe-Grillet most lett a Francia Akadémia tagja), de ezeknél alig beszélhetünk „tiszta” irodalomról. Ismert Sartre kijelentése, hogy egy polgári (burzsoá) társadalomban nem szabad mûveket alkotni. És néhány évtizeddel ezelôtt Robbe-Grillet kérdésemre azt válaszolta, hogy amit ô ír, éppen olyan „realista anyag és stílus”, mint annak idején Balzac! Kitörhet-e az irodalom ebbôl a posztmodern csôdbôl? A kérdést úgy is meg lehetne fogalmazni, vajon létezik-e szilárdul tartott világnézet, társadalmi struktúra, pszichológián túlmutató én, érvényes történelmi vállalkozás? Ezek elkerülhetetlen velejárói az irodalmi háttérnek, és bár az alkotómûvész vagy irodalmár nem bocsátkozik feltétlenül a háttér taglalásába, ez utóbb megadja a reliefet, a kaland mögött húzódó mesét.

Gondoljunk Tolsztojra és Thomas Mannra, akiknél a háttér döntôen fontos, majd Kafkára és Robbe-Grillet regényeire (?), ahol a háttér muzsikája teljesen hiányzik, sôt megvetôen kezelt. Nincs tehát világ, nincsenek nüanszok, nincs mese, nincsenek hôsök. Legjobb esetben létezik Faulkner, Proust és García Marquez, azonban az absztrakciók náluk is a levegôben lógnak, nem öltenek testet, nem alkotnak láncolatot, nem használnak idôt és teret. Egyszerûen nincs ma olvasói követelmény az olyan mû iránt, amelyben dominálna egy Rastignac, egy Emma Bovary, egy Tom Jones, egy Mark Twain. Az ûr annyira felismerhetô, hogy a Harry Potter sorozatot a gyermek és a felnôtt is falja, mesére kiéhezetten. Mindent elnyel a pszicho-szociológia, a filozófia, a technika – és az útleírások, a riportok, melyek tipikusan valami tudományra vannak építve, és alig érintik az emberi- lelki infrastruktúrát. Kérdés, beléphetünk-e a „globális” irodalomba? Elsôsorban eltûnt a levelezés mûfaja, az episztola. Pliniusz úgy írta leveleit, hogy azokat baráti körben olvashassa fel. Így járt el a humanista szerzô is, és a francia szalonok tagja.

A liaisons dangereuses címû erotikus regény levelekbôl állt, és Rousseau elbeszélése szintén. A rájuk következô század keretekbe foglalta elbeszéléseit: nemzeti, társadalmi, városi; még a szobákat is leírta a regény úgy, hogy pontosan tudtuk, miért és hogyan lett a személyekbôl az, amit elvártunk vagy nem vártunk el (Bildungsroman). Zola a bányafolyosókba és cselédszobába is elmerészkedett, hogy autentikusabb legyen a keret. Azt követelték tôle, hogy igazat mondjon, az utcákat járja (mint elôdje, Balzac, és annak elôdje, Stendhal), megfigyelje tanúként az eseményeket. Azokból vonta ki regényeit, míg azután az eredmény hivatalossá, tudományossá vált. A végszó a tömegesemény és a tömegember, aki levetette egyéni mivoltát, sematizálódott, egy betûvé zsugorodott, mint Camus Meursalt-ja, Kafkánál „K”, a klasszikus neutrum. Nem a szereplô, hanem a megfigyelô, végül a fotográfia és a film szeme. Azt vetettem Robbe-Grillet szemére, hogy nincs más regényeiben, mint a szem, amely nézôpontját váltogatja ugyan, de semmibe sem hatol be. Nincs lélek, csupán látó szem, egy alkatrész. Harminc-negyven évvel ezelôtt az idézett szócsere túl korai volt: a globális keret késôbb árasztott el bennünket. Ott volt azonban az alap, a globális szem.

A globalizmus ma már elfoglalta helyét, mûködik az iraki börtönökben, ahol megannyi anonim „K” várakozik zsurnalisztikai kereteire. Ôk a szerep nélküli szereplôk. Történetüket is anonimok írják, nem tudni kik, nem tudni hol, nem tudni milyen szándékkal. Azt viszont állíthatjuk, hogy ôk az új irodalom alapanyaga, beleillenek a globalizmus „kereteibe”. Még a szex is ide tartozik; láttuk az iraki fotókon. Ez talán az egyetlen emberi vonás. Tegyük hozzá az elôzôekhez, hogy minden induló birodalom a saját képére festi át a világot. Új irodalom is születik, tükrözve az otthoni gondokat, egyéni és kollektív aggodalmakat. Új karrierek ébrednek. Ez annál lehetségesebb Amerikában, mert a külvilágot klisék alapján ismerik, a belsô világ minden reggel utópiák szerint szervezôdik. Nincs tehát háborús irodalom, csupán unalom és kényelem. A kollektív szem nem nyílt ki a külvilág felé. Talán nem is fog.

 
 
 

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu