buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„...ahol váltják alakjainkat...”


2004.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A gyakorta megjelenő, számtalan szerkesztési koncepció és hívószó alapján összeállított antológiák mellett szolid kivitelében is figyelemfelkeltő az a – mindeddig előzmény nélküli – válogatáskötet, amely magyar költők utolsó verseit és a róluk készült utolsó képeket (rajzokat avagy fotókat) adja közre. Az Utolsó versek, utolsó képek című összeállítás a szerény terjedelmi keretek közé szorított antológiák egyike, így részben megkerülhető a kényszerű kérdés: miért épp a választott szerzők. Pontosabban: a megkérdőjelezhetetlen nevek (azaz a múlt és a közelmúlt klasszikusai) mellé beválogatott szerzők lennének- e elmaradhatatlanok a kötetből, avagy éppen más költők versei. Az Utolsó versek... szerzőire a jól bevált „érettségi tétel” meghatározás talán azért is alkalmazható célszerűen (még ha a költők névsora bővebb is egy érettségi tételsornál), mert a válogatás ötlete az utószó szerint eredetileg diákoktól származik.

Ez a tény már önmagában elismeréssel nyugtázható. Szerencsés továbbá, hogy az összeállítást és megjelentetést felvállaló IGEN Kiadó – amely eddig leginkább azonos című folyóiratáról volt ismert – érezhetően igyekezett csakis a kötet mondanivalójának spektrumát szélesítő, irodalmi és esztétikai szempontok alapján szerkeszteni. A negyvennégy magyar költő – Janus Pannoniustól Orbán Ottóig – negyvennégy versben szólal meg a horizonton feltűnt, vagy már küszöbön álló halál közelségéből. A versek mellett negyvennégy portré őrzi az utolsóként (vagy egyetlenként) rögzített tekinteteket. A fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből származnak, így, mondhatni, közkézen forgó képi emlékek. Valódi bizonyossággal utolsónak nevezhető portrékhoz az újabb kori hagyatékok esetében nyilván csak hosszasabb kutatás után lehetne jutni. A versek esetében az egyes kötetekben utolsóként datált, illetve gyűjteményes kötetek függelékében közölt, hagyatékban maradt szövegekről beszélhetünk. Talán érdemes lett volna – akár csak jegyzetek erejéig – néhány, az életművek szempontjából sem érdektelen információt is feltüntetni, például a versek megjelenésének (vagy előkerülésének) helyét és körülményeit, illetve ahol lehetséges, elvégezni a dátumok pontosítását hónapra, napra: úgy a versek keltezésénél, mint a halálozási évszámoknál. (Valamint ellenőrizni is azokat: a Petri-évszám például helyesen sajnos egy évvel korábbi.)

Mindamellett, hogy ez az antológia elsősorban nyilván nem filológiai szempontokat próbál érvényre juttatni, sokkal inkább a szövegek egymás mellé rendeléséből teremt koherenciát: a távozás elérkeztének idejét megragadó művek összhangját hallatja. S talán nem csupán definitív kérdés, hogy halálversek vagy búcsúversek- e az utolsó költemények. Egy végletesen magányos természetű műfaj darabjai vagy a búcsú mozzanatánál fogva nagyon is közösségi megszólalások? A halál közvetlen közelében leegyszerűsödő, mélységes csend versei (Áprily Lajos), vagy az öszszegzés vágyának jól megérzett, költészetté formált pillanatai, mint Jónás imája (Babits). Úgy tűnik, ez a kettős sajátosság: a szerep-szerűség maszkja (Füst Milán: Egy hellenista arab költő sírverse), illetve annak végső levetése (Nemes Nagy Ágnes: A távozó) nemcsak a kötet egészére jellemző, de legalább ennyire az egyes versekre is. Az életen át megnyilatkozó benső magába zárkózása és az eltűnést is észrevehetővé, nyomot hagyóvá tenni vágyó költői késztetés kettőssége.

S a közel félszáz vers kronologikus láncolatában kirajzolódik az a közös vonás, amely lényegében mit sem változott Janus Pannonius óta: az „una cum corpore nomen” felfoghatatlansága, a testet és hírnevet egyszerre elemésztő nap hatalma. S hogy ezzel a félelemmel ki, hogyan nézett szembe, számolt le, reszkette világgá vagy űzte-varázsolta távol magától: mind egy-egy megkerülhetetlenül fontos vers születésének esélyét jelentette. Legyen ez az állapot akár a „könyörgéssel beszélem el neked” imája (Balassi: Psalmus L.), akár az „így végzed hát te is” tragédiája (Radnóti: Razglednicák) vagy a „kerékcsere közben félúton [...] de hova is” bizonytalansága (Petri: Vacogok, bár a nyár heve tombol). Mert akármennyire követelt végső elhallgatást a halál küldötte, mégiscsak költőkkel volt dolga: „Mert eszelős remény éltet Halál hol a hatalmad / Ha honap erre száll egy angyal / Elejt egy verssort én meg fölkapom / S írom tovább bőven keringő vértől tiszta aggyal.” (Orbán Ottó: A tigris bajusza)

Utolsó versek, utolsó képek
Szerk.: Tóth Péter Pál
Igen Kiadó
124 oldal, 2500 Ft

 
 
 

Laik Eszter

Igen Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu