404 Not Found
404 Not Found
Please forward this error screen to fd.langall.com's WebMaster.

The server can not find the requested page:

  • fd.langall.com/my.txt (port 80)
2019. október 21, hétfo
Orsolya napja





















Évfordulók:
1878: Krúdy Gyula születése (Nyíregyháza)
1940: Megjelent Ernest Hemingway Akikért a harang szól című regénye
1969: Jack Kerouac halála (St. Petersburg)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A mindennapok apró ünnepei


2004.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az idén kétszáz esztendős évfordulót ünnepelnek Nagy-Britanniában, méghozzá egész évben, lankadatlanul. Ünnepli az egész ország, nap mint nap. De hát miféle ünnep lehet az, ami mindennapos? Ünnep- e még egyáltalán? Nem az az ünnep, ami éppenséggel kiemel a mindennapokból, megszakítja azt, áthelyez bennünket a reflexió egyéb szintjeire, hagyja, hogy elhagyjuk a rutin gyakorlatát, ritkán kultivált viselkedésre ösztönöz, szokatlan örömforrásokból merít, átrendezi az emberi kapcsolatokat? Lehetnek-e nekünk ünnepeink a mindennapokban, rutinszerűen?

Az angolok nyilvánvalóan úgy gondolják: persze hogy lehetnek, mi több, az ilyen napi ünnepek nélkül nem élet az élet, legalábbis nem embernek való. Ezt a funkciót tölti be náluk például a rituális teázás, délután négy-öt óra körül; magam ennek dél-nyugat angliai, devoni változatával kerültem intim kapcsolatba, a cream-tea-vel. Nem tejszínes teáról van szó, hanem teáról, amelyet nagy, pogácsa alakú, enyhén sós, frissen gőzölgő süteménnyel, a scone-nal szolgálnak föl és jamet meg tejszínt tesznek mellé. A terítésnek is megadják a módját, gyönyörű porcelán kancsókban, csuprokban, tégelyekben, tányérkákon és teáskannákban pompázik a cream-tea, a devoni angolok mindennapi betevő falatja. Hozzá jóízű beszélgetés díszes szalvéták, finom anyagból készült asztalkendők mellett, garantáltan dohányzás mentes környezetben. A rítus a pogácsa kettévágásával veszi kezdetét. Ezt követően két táborra szakad a cream-tea kedvelők hada, mégpedig abban a döntő kérdésben, hogy melyik szubsztanciát helyes először a pogácsára kenni: a tejszínt vagy a jamet?

A pro és kontra érvek könyvtárnyi szakirodalmának idézésétől most eltekintenék, magam mindkét eljárást kipróbáltam, s nekem a jamre tejszínt változat tetszett jobban, ebben egyszerűen ügyesebbnek bizonyultam, míg amikor a tejszínre jamet megoldással kísérleteztem, néhány pillanat múltán már minden james lett, csak a pogácsa nem. Fél órácska, nap mint nap, a cream-tea jegyében. Apró fölfüggesztés, apró kikapcsolódás, apró élvezetek, létfontosságúak. Akárcsak a double-decker fedélzete által kínált mindennapos enyhe kiemelkedés a mindennapokból. De nem a cream-tea és nem a double-decker kétszáz éves évfordulóját ünneplik ebben az esztendőben Nagy-Britannia-szerte, hanem a Royal Horticultural Society, a Királyi Kertművelő Társaság megalakulásáét. Az angolok, amióta világ a világ, napi rendszerességgel művelik kertjeiket.

Amikor Tom, a magas, szikár, nyugdíjas matematikatanár először meghívott magához vacsorára a háromszáz lelket is alig számláló dél-nyugat angliai falucskába, Ide-be, idestova lassan két évtizede, csöndes ámulattal figyeltem aprólékos ténykedését a pázsiton. Első látásra magam semmi ténykednivalót nem észleltem a gyepen, olyan makulátlan simasággal borultak össze Tom kertjének közepén a fűszálak. Tom viszont négykézláb mászta a füvet kertésznadrágjában, szemüvege a homlokára tolva, s nagy-nagy megelégedéssel húzott ki egy-egy még megbúvó gyomot a füvek közül. A legapróbbat is. Gyomnak nincs helye. Angliában. Parlagfű? Ugyan már. Tegnap hallottam a Tv-ben, hogy Magyarország parlagfűvel a leginkább szennyezett ország Európában. Miért is? Nem csak a jótékonykodás kezdődik otthon, hanem a hazaszeretet is. Ennek a napi örömöt okozó, tevékeny hazaszeretetnek szentelte most kiállítótermeit a Tate képtár, ahol augusztus 30-ig A kert művészete címmel volt látható kiállítás Londonban, s ugyanebből az alkalomból megjelent az Art of the Garden című pompás album is, amely 1800-tól követi nyomon a kert ihlető szerepét a brit képzőművészetben.

Ezt az albumot cream-tea mellett ajánlatos lapozgatni, s akkor rájövünk, hogy az angolok is tudnak ínyencek lenni, nem csak a franciák. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg a helyes sorrendről: először a tejet töltsük a csészébe és csak utána a teát, így biztosítható ugyanis a csersav legkellemesebb föloldódása, utána jöhet a scone fölvágása, majd a cream és a jam, ízlés szerinti sorrendben. Az első ínycsiklandó harapások és kortyok után üssük föl a kert művészetének albumát, hogy fokozzuk mindennapi örömeinket. Az igazi ínyencek mindezt összeköthetik némi, semmiképpen sem túlságosan megerőltető kerti foglalatoskodással; ajánlott öltözet a kertésznadrág és a gumicsizma.

A kiállítás logikáját követő album öt szempontból vizsgálja a kertművelés hatását a brit képzőművészetre: a kert mint küszöb, mint nézőpont; a titkos zugok a kertben, mint a szellem, a nőiség, a gyermeki ártatlanság lelőhelyei; az intellektuális kert; festészet és kertészkedés mint kísérletezés a színekkel; és ’ábrázolás és beavatkozás’, amely a mai modern képzőművészet némely irányzatát villantja föl. A kiállítás nem egyszerűen csak végigköveti a kert és a kert által ihletett művészet történetét, hanem a kertalkotás illetve a műalkotás közötti rendkívül izgalmas átmeneteket tárja elénk. Némelyek számára ez a kettő voltaképpen mindig is ugyanazt jelentette. Amikor például Gertrude Jekyll festői ambícióit romló látása kezdte korlátozni, Jekyll egyre szívesebben nevezte magát ’festő-kertésznek’, aki ’kertképeket’ készít és élő növényekkel fest.

Alfred Parson, a Királyi Képzőművészeti Akadémia elismert tagja élete második felében egyre inkább a kertművészet vonzáskörébe került, s először önmaga, majd pedig mások számára is kerteket kezdett tervezni, amelyeket azután megörökített festményein. A festő, Cedric Morris az íriszek elismert nemesítője lett a múlt század harmincas éveiben. De ugyanígy, a maga megismételhetetlen, egyedi módján műalkotássá vált Derek Jarman kertje Dungeness-ben, Ian Hamilton Finchley szoborkertje Little Sparta-ban, illetve Ivan és Heather Morison sziklakertje Edgbaston- ban. Művészi ambíciók rejlenek mindannyiunkban, s kibontakoztatásukhoz a kert kiváló terepet biztosít, igény és pénztárca szerint. Lehet csapongani, szeszélyeskedni, viccelődni, titokzatoskodni, elmélyülni, vagy csak leheveredni a gyepre és hallgatni, hogy nő a fű. Az angol kertből üdítően hiányzik a ráció uralma. Nem a szabályos geometriai formák, nem a formára nyesett bokrok, nem a merőlegesek, párhuzamosok ’elvágólagos’ uralma, hanem szerves öszszevisszaság, a tobzódó bujaság, a kacifántos ösvények, titkos labirintusok, rejtekhelyek, amelyek fölött nem a ráció, hanem a lélek rendje uralkodik. A kertészkedő angol jó viszonyban van a transzcendenciával.

Meglehet, templomban utoljára unokanővére esküvőjén járt, viszont kertjében nap mint nap egyszerű áldozatokat mutat be az angolok istenének. Ebből merít erőt és nyugalmat. Nem annyira materiális, mint inkább spirituális szükségleteit elégíti ki, miközben nem szűnik meg gyönyörködni a természet lenyűgöző változatosságain, apró meglepetésein, újfajta variációin. Akárha istentiszteletet hallgatna, szavak nélkül. A növények nyelvén. A kertkultúra a lélek kultúrája, művelni mindennapos szükség. Ezért sem számíthatott sikerre a hatvanas években Nagy-Britanniát is elért házgyár-őrület; a lakótelep a kerttől fosztja meg az embert, mint lakóhelye természetes, szerves részétől. Az ember kertben lakozik, háza is a kert része, nem pedig fordítva, nem a kert függvénye a háznak. Ha az angol háza az ő vára, akkor kertje az ő lelke. És ebben sok gyönyörködnivalót talál az idegen, ha arra téved, és ha van szeme a mindennapok apró ünnepeire.

 
 
 

Orosz István

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu