404 Not Found
404 Not Found
Please forward this error screen to fd.langall.com's WebMaster.

The server can not find the requested page:

  • fd.langall.com/my.txt (port 80)
2019. október 21, hétfo
Orsolya napja





















Évfordulók:
1878: Krúdy Gyula születése (Nyíregyháza)
1940: Megjelent Ernest Hemingway Akikért a harang szól című regénye
1969: Jack Kerouac halála (St. Petersburg)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A szent és a profán
Balogh Robert két új kötete


2004.09.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az idei könyvhétre két izgalmas kötettel jelentkezett Balogh Robert, egy szenttel és egy profánnal. Az első, a Schvab evangelium folytatásának is tekinthető Schvab legendariom, melynek alcíme álmoskönyv. A műfaji megjelölés egyszerre az olvasási horizont kijelölése is. A legendárium, legendák gyűjteménye, melyeket vallásilag fontos tárgyuk miatt különítünk el a többi irodalmi műfajtól. A szentek életével foglalkozó műfaj elsősorban a példamutatást, a vallási-épülést szolgálja, mindezt a hitelesség igénye nélkül. Így a műfaji megjelöléssel a kötet azt is jelzi, hogy a történetek nagyon fontosak, de jelentőségük nem a referencializálható valóságban van. A legenda keletkezését mindig egy meghatározott vallási közösség keretein belül kell keresni, mely közösség a történetet nem empirikus, a valóságból táplálkozó tudásával szemléli, hanem a vallási áhítata által feltétlenül elfogadja, és csodálata révén hitelesíti azt.

Balogh Robert elbeszélései a címadás gesztussal kijelentik fiktív természetüket és a fikció okát is: a történeteknek egy, a valóságleképezésnél magasabb szintre való emelését. A legenda szó eredeti jelentése egyébként ‘olvasandó, olvasásra szánt’. A meghatározott közösség egy Schvab falu, ennek a falunak a ‘legendáit’ beszéli el a kötet, több, egymástól független (vagy részben független) narrátor nézőpontján keresztül. Az elbeszélésekről azonban csak a címben megjelölt műfaji kategória miatt tudjuk, hogy ‘szent’ történeteket mondanak el. A cím, mintegy kijelöli, hogy ezeket az egyébként ‘világi’ természetűnek tűnő történeteket ‘szent’ történetekként kell kezelni. A címadás és az olvasás aktusa által történik meg a legendává, a ‘szenté’ való avatás. Hiszen a ‘legendák’ olyan történeteket dolgoznak fel, mint például a nagypapáé, aki elvesztette az ötvenegyes méretű cipőjét egy buja hajnalon, amit nem a nagymamával töltött. Reggel nem kap cipőt, mert ekkora méret nincs, közben kiderül, hogy valamikor hogyan vesztette el két lábujját, és az is kiderül, hogy ez a hatalmas férfi semmitől sem fél, csak a nagymamától, mert nagyon szereti őt. A történet nyomaiban felfedezhetők a szentség motívumai, mint egy öregember szeretete, bűnbánata és bátorsága, azonban mindez világi környezetbe van ágyazva.

Balogh Robert elbeszélései a világi kontextusokból, élethelyzetekből emelik ki a szentség motívumait, és azt felmutatva avatják a történeteket legendává. Az elbeszélések olyan mítoszteremtő struktúrákkal dolgoznak, mint a népi hiedelmek beemelése az elbeszélésbe. A babonák és ráolvasások, reflexió nélkül épülnek be a történetmondásba, de a szellemvilág vagy a boszorkányok is a hétköznapi valóság természetes részeként szerepelnek. A mítoszi elemekkel gyakran konvergál az elbeszélő figurája, így a gyermek vagy az öregember alakja. A narrátori szólam ezzel az autentikus beszéd helyett inkább a mítoszteremtő beszédmódhoz közelít. Ugyanakkor a kötet mintha mégis tenne bizonyos próbálkozásokat a hitelesség megteremtésére, az oldalak szélein fényképek vannak elhelyezve, melyeknek nem egyszerű díszítő funkciója van. Az elbeszélések ezzel a mitizáló történeteket akarják hitelesíteni. Például az öregember története mellett, aki egy padláson él, ott van a fotográfiája is, mintegy rámutató funkcióként, hogy igen, ő az az ember. Ezt is a legendaképzés egy eszközének nevezhetjük, a történet így nem veszik el teljesen a fiktív szintben, mert fennmarad a valóságosra való lehetőség.

A másik kötet a profán beszédmódot képviseli, a Savó szabású mézgácska című kötet, pár kiváló diotima vers után, egy új ciklussal folytatódik, Erdőszéli Amoroso címmel. A ciklus egy Freudhoz címzett levéllel kezdődik. A professzornak egy volt betege küld pár verset és naplórészletet, hogy azok esetleges vizsgálatával elősegítse az orvostudomány fejlődését. A hölgy Lisa Erdmann-nak nevezi magát. A fiktív narrátori figura, illetőleg lírai én azon hölgyek valamelyikére utal, akiket Freud valóban kezelt, és akikről publikációt is készített Tanulmányok a hisztériáról címen.

A levél alapján valószínű, hogy Lisa Erdmann fiktív figurája több hölgyből kreálódott, az éneklés és az asztmás rohamok Rosalina H.-ra utalnak, a versírás Cecile M.-re, a bibliográfiai adatokból pedig pár helyütt Elisabeth V.R. kisasszonyra lehet következtetni. Akárhogy is van, a levél nyíltan felhívja a figyelmet a pszichoanalitikus olvasat lehetőségére. Az utolsó diotima vers záró sorai, akár a ciklus mottójaként is szerepelhetnének: „Akár a csupasz part képe a folyóvízben, / Cicoma nélkül úszik előttem a világ”. Freud szerint a hisztériára olyan nyelvhasználat jellemző, mely a szavak eredeti értelmét állítja helyre, vagyis a beteg az egyébként retorikus nyelvhasználatot szó szerint érti. Az egyébként is fiktív lírai én (Lisa Erdmann) különböző, hol férfi, hol női alakok mögé bújik.

A szövegek erősen erotikus tartalmúak. A pszichologikus lírai én maszkjára azért van szükség, hogy a nyugati keresztény kultúrában tabuként kezelt szexualitás elbeszélhetővé váljon. A pejoratív nyelvhasználatból a versek, szépirodalmi, gyönyörűen retorizált szintre emelik a ‘pornográfiát’. A nyelvi határátlépést erősíti az is, hogy a megszólalás módja gyakran, finoman archaizáló jellegű. A versek után egy naplórészlet következik, melyet szintén Lisa Erdmann küldött Freud professzornak. A szöveg álomrészleteket tartalmaz, de a többi szöveghely is sok helyütt erősen metaforikus. A címzett (olvasó – Freud professzor) feladata, hogy megfejtse a naplórészletek ‘valódi jelentését’, vagyis a narrátor konkrétan kijelöli az olvasási módot, mellyel a szövegekhez kell közelíteni.

A versekhez hasonlóan a naplórészlet is a szexualitás problémakörét boncolgatja, de mivel ezt prózában, így másfajta poétikával. A kötet tehát különböző nyelvhasználatokkal közelít ugyanahhoz a témához, alternatívákat mutat fel egyazon dolog elmondására. A naplórészletet még két, az elbeszélő által is jelzett fiktív levél követi (Nem megyek magához, Kékszakállú, Tisztelt Verdi úr!), a ciklust végül egy szintén levélformában megírt prózai alkotás zárja ( Mozart: 31 éves masszőr!). Természetesen ezek a levelek is – szintén másfajta beszédmódban – az erotikát problematizálják. A zenei motívumok beemelése a ciklusba, utal a címében szereplő amoroso szóra, mely a zenében az érzelmesen, bensőségesen előadandó témát jelenti. A bemutatott cikluson kívül a kötetben még egy másik versciklus is található, Szegényország címen, valamint egy pásztorjáték, a Szélerdei Ámorozó. Ezek szintén nem mellőzik az erotikus tartalmakat. Így, a kötet egészében véve egy nyelvi bravúrnak tűnik, különböző irodalmi beszédmódok próbatétele, egyazon anyagon.

 
 
 

Szigeti Kovács Viktor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu