buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ankét a dekadencia ügyében


2004.06.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Domináns témája a századnak, amely kezdôdik, a dekadencia-kutatás, nemrégen még egy germán specialitás, de ma átterjedô félben van Amerikába: divat lett errôl írni egyetemi körökben, és praktikus politikusok is kezdenek érdeklôdni iránta. Az egzisztenciális korszak után megjelent a strukturalizmus, ezt manapság felváltja a vallás iránti érdeklôdés, és vele együtt, érthetôen, a vallási űr, nyomdokain a világ-aggódás, a dekadencia érzékelése. Franciaország vezet ebben az érdeklôdés- hullámban, a hozzászólók csupán abban különböznek, hogy a napóleoni háborúk vérveszteségeire vezetik vissza az okot, vagy Ernst Renan híres tanulmányára, az értelmiségi és morális krízisre. A legutóbbi ankét sok mindent elárul, nemcsak a franciákat illetôen, egész Európát illetôen is, amint félig-meddig szembeszáll Amerikával és saját sorsának kihívásaival. Mirôl van szó az ankét publikált írásaiban?

Elôször is a résztvevôk (Marcel Gauchet, Francois Bluche, Jean de Viguerie, Max Gallo és egy tucatnyi más) egyetemi szokás szerint felosztják gondolataikat hanyatlásra (declin) és bukásra (decadence), bár a továbbiak során a dupla ankét nem követi a beígért kettôs utat. A „hanyatlás” így a közeli krízist tanulmányozza, a „bukás” csak kiterjesztés tekintetében mutat mást. Nem meglepô, hogy a kérdezett személyek Spenglert követik (kultúra/civilizáció), ugyancsak Max Webert és Thomas Mann varázshegyét is, vagyis általában a német gondolkodási mintákat. A többség a francia történelembôl meríti érveit, és nem hoz sok újdonságot az „okokat” illetôen: Algéria elvesztése (1962), a májusi zavargások 1968-ban, de Gaulle ambivalens szerepe, az amerikai hegemónia. A legeredetibb hozzászólás szerzôje Marcel Gauchet, aki 10–15 éve foglal el díszhelyet a megújuló történelmi iskolák vetélkedésében.

Mint az ifjúkora-béli marxizmust levetkôzô tudós, Marcel Gauchet, a dekadenciát úgy jellemzi, mint a vallás lassú felszívódását a politikai térségben. A vallásosság megmarad, sôt terjed, írja különbözô tanulmányaiban, de a kultúra visszavonul, mint vallási tényezô. Társadalmi keretünket a vallás tagadása jellemzi, de tudatunkat mind jobban itatja át a vallási spekuláció és a vallási érzékelés. Ez ellentmondásnak látszik, bár elôfordult már a római birodalom korában is: a 4-ik, 5-ik században közel-keleti szekták tarkították a nagyvárosok utcáit, de a hivatalos vallás megszűnt befolyással bírni. A kereszténység ebbe az űrbe lépett be, mint birodalmi vallás, tulajdonképpen mint semleges politikai súly. Ezt a látásmódot Gauchet, és már mások is, úgy írják le, mint a kereszténység újabb hozadékát: szerintük a domináns vallás – még mindig a kereszténység – hitelesíti a vallásból való „kilépést”, akárcsak a hivatalos pogányság Róma utolsó évtizedeiben. Ezt látszik bizonyítani az európai alkotmány kereszténységet tagadó állítása, ami ismét a római eljárásra utal. Már Ciceró (Kr. elôtti század) is leírta a pogány papok találkozását a gyülekezô helyeken: „látják egymást és összenevetnek!”

Vagyis nincs már hitük, kiürült a rezerva. Bizonyára van sok történész, aki a kereszténység felszívódásában találja az igazi vallás megjelenését. Le Roy Ladurie például azt válaszolja az ankét kérdésére, hogy ilyesmivel ô nem foglalkozik. Azt jelentené ez, hogy végre megtisztítottuk a (történelem)tudományt attól, ami nem oda való, mégpedig a vallásfilozófiai aláfestéstôl? De ugyanakkor a dekadenciát másképp értelmezi Georges Dumezil, Mircea Eliade, Gilbert Durand és egy sereg keresztény tudós, akik szerint kereszténység és dekadencia inkompatibilis fogalmak: nem szabad, írják, a kollektivitást erkölcsi személynek tartani, csak egyéni bűn lehetséges, nem csoportos. Ez utóbbi egy ideológia szülötte, egy látszat-valóság. Mint elvárható volt, a francia történészek nemzeti keretek között gondolkoznak.

Így megemlíthetjük Tocqueville alakját (kb. 1840), aki a vallás hanyatlásában látta a dekadencia elsô megnyilvánulását, és azt remélte a demokráciától(!), hogy társadalmi békét hoz majd tarsolyában. Már feltűnt tehát az amerikai modell, a klérus visszavonulása a politikai élettôl. Ennek persze ellenkezôjét tapasztaljuk ma a valóságban. Mert tény, hogy egy növekvô, terjedô birodalomnak szüksége van egy centrális gondolatra, így konfliktusra és dialógusra. Megjelenik a dekadencia lidércálma, és megjelennek az erre vonatkozó ankétok. Ez már a küszöb.

 
 
 

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu