buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Másvilág


2004.06.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nyár van. Még szép. Hogy esik. Úgyhogy direkt jólesik a kezembe venni Tóth László legújabb mesekönyvét, Aboszorkány porszívóját. A borító elôlapján egy kétarcú, gyanús mosolyú hölgy néz ki ránk, mi meg egyszerre profilból és szembôl látjuk. Tettamanti Béla rajzától nem csak mi, leendô olvasók hökkenünk meg, hanem a borító bal sarkán, szám szerint, öt krampusz is. Felül, félkörben árnyképek. Közöttük a regény két fôszereplôje táncol, Kiskata és Julijul. Nohát, ez a szereposztás. Tóth László meseregénye vándorlás történet. Idôben valahová a nyolcvanas évek közelmúltjába vezet bennünket, a hely pedig egy lakótelep. Elsô nekifutásra kietlenebb milliôt már nagy kunszt lenne kitalálni. Mert ha azt mondanám, mért nem játszódik egy történet mondjuk a Hold túloldalán, az szintén kietlen ugyan, ám ennek lenne valami vernei, vagy wellsi romantikája. Node egy lakótelep...? Haladni kell a korral. Ugyebár.

Mért ne történhetnének csodák egy lakótelepen? Nem a hely és az idô teszi, hogy a csodát meglássuk, mivelhogy elképzeltük azt. Tudja ezt a mese-lavina megindítója is, Dörzsi-Mörzsi, aki hivatására nézve jó boszorkány, szakmáját tekintve pedig tévé-sztár, egy rajzfilm sorozat hôse. Na jó, ismertsége még nem ér fel Süsüvel, a Kisvakonddal vagy éppen a Vizipókkal (ha a nyolcvanas évek ünnepelt hôseihez hasonlítjuk), ám Dörzsi-Mörzsi mentségére azt meg kell állapítani, hogy Tóth László csak mostanában fedezte fel ônagyságát, ami legalábbis súlyos hendikep. Most viszont már ismerjük. Hölgyeim és uraim, már csak nosztalgiából is lehetne róla egy rajzfilm sorozatot készíteni. Gondolom, a szerzô nem tiltakozna miatta sikoltozva... Szóval haladni kell a korral. Dörzsi-Mörzsi úrhölgy is lecseréli a klasszikus kivitelezésű seprűjét egy szuperszónikus porszívóra. Nem annyira kivagyiságból, hanem inkább kellemes kényszerbôl, mivel a már akkor is preglobalizálódó világunkban a seprű lassú jármű. Sietni kell a boszorkányoknak is. A jóknak azért, hogy jó sok jót tegyenek, a rosszaknak meg, hogy rengeteg sok gonoszat.

Végül is de szép lenne, ha legalább a jó boszorkányok az év egy napján felfednék magukat! És azon a napon nosztalgia seprűn átlebegést szerveznének a Lánchídon, mint ahogy teszik azt a bogaras VW-bogarasok, az amerikai országúti cirkáló tulajdonosok, avagy a töretlen jobb, illetve baloldali aktivisták köpködôben, rendszerint választások elôtt. Mért? Ha van már Nagyon Hülye Gyerekek Világnapja, akkor miért ne lehetne a Jó Boszorkányok Napja is, mondjuk május 35- én? Vagy az a nap már foglalt? Sebaj. Szóval a történet ott kezdôdik, hogy Dörzsi-Mörzsi rajzfim- sztár a műfaj írott és íratlan szabályait áthágva egyszer csak kiszól a képernyôbôl. Muszáj neki. Az a méltánytalanság, mi több, gazság esett meg vele, hogy ellopták a porszívóját! No most mit ér egy boszorkány a légi járműve nélkül? Hogy tegyen így szerte az Földön jót egy jóboszorkány?

Mégse utazhat charter-járatokon. Dörzsi-Mörzsi tehát kiszól, mi több, megszólítja a mese két fôhôsét, Kiskatát és a húgát, Julijult. Segítsenek neki, mert csak ôk tudnak a sürgetô bajban valamit tenni, hogy a porszívót a gonosz Hanga tündértôl visszaszerezze. Mert különben a rossznak jóra fordulása, mint forrását vesztett búvópatak, elapad, és ezzel szemben a jónak rosszra fordulása, mint vihar utáni piszkos ár tör rá szotyorgó hétköznapjainkra. Mivel akinél a porszívó, annál a tett. És ha Hangánál a kezdeményezés, tisztelt olvasó, kezdhetsz siránkozni balsorsodon. Így aztán mit is válaszolhattak volna a leányok Dörzsi-Mörzsi kérésére. Persze, hogy segítenek. Hogy mért pont ôk? Csak. Mert bennük van az erô, mint Dart Vaderben a sötétség. És a vödör. Tehát Kiskata és Julijul szeretnének segíteni. De hogy? Nem probléma. Megnyílik a csodák ajtaja, ami avatatlan szemlélô számára csak egy ruhásszekrénynek látszik. Pedig a szekrénybôl egy végtelen csigalépcsô vezet le a mesék világába, a csodák birodalmába. Vergilius, a turista vezetô szerepét egy karcos modorú porszem alakítja. No persze nem kell pszchiáternek lenni ahhoz, hogy a Porszem lelkét megértsük. De azért jó srác ám, a Porszemtôl nem kell félnetek. Meseországban már várja a kislányokat Dörzsi- Mörzsi, aki arról kapta a nevét, hogy a legnagyobb gyönyör számára az, ha az orrát megdörzsölik. Ô tudja. Még tiszta mázli, hogy nem vasorra van neki...

Dehát nem lehet vasorra, mivelhogy jó boszorkány, ugye. „Mutasd meg az orrod, megmondom, ki vagy” – boszorkányokkal kapcsolatban ez lehetne akár szállóige... Dörzsi-Mörzsi alapkiképzésben részesíti a gyerekeket, aztán vándorútjukra engedi ôket. Hogy hol lelik a gonosz tündért? Hát ez az. Hogy mire készül Hanga? Hát ez itt a még fontosabb kérdés. Kiskata és Julijul tehát elindulnak, hogy aztán elszakadhassanak, és újra összetalálkozhassanak, miközben egyre másra gyôzik le az elébük orcátlankodó akadályokat. Meseország is halad ám a korral. A régi jó, meghitt segítôk és gonoszok is megváltoztak. Noha azért még rájuk lehet ismerni. Itt van mindjárt a hét ördög, akik a nevüket a hét törpérôl kapták. Ennek oka az, hogy ördögpapa és ördögmama imádták a Hófehérke történetét. Na most azért súlyos kitolás, ha egy ördögfiókának Vidor, Morgó, Hapci vagy Szundi néven kell bemutatkoznia. Ki vesz egy ilyet komolyan? Többek között további szereplôk még: a muzsikáló szék, az álnok sün, a háromfogú-háromfejű sárkány (avagy a még élô anakronizmus, aki már annyira öreg és szenilis, hogy már gonosz se tud lenni, ami minimum elvárható lenne tôle), az ámokfutó tükör (ô jó rendesen gonosz), a korcsolyázó hóember, a tűzokádó vaskályha, és végül a bosszúálló hi-fi torony, aki kevés híján nyerôbe viszi Hanga ármánykodását, de aztán mégse. Az utolsó pillanatban ugyanis a lányok segítségére siet... de ezt már csak azért se árulom el.

Mivelhogy gonosz vagyok. Amit a könyv hátlapján olvashatunk: „Tóth László sziporkázó nyelvi lelményekben bôvelkedô, jóízű humorral megírt, lebilincselô meseregénye” A boszorkány porszívója. Tettamanti Béla illusztrációja ugyanígy méltatható. Szóval jó könyv. Vegyék meg! A művet a Kalligram adta ki. Vándorlás történet a Feketefülű fehér Bim is, Gavril Trojepolszkij tollából. Idôben tovább megyünk vissza, a hatvanas évek Szovjetuniójába, egy kisvárosba. Na most, ha egy lakótelep mesei szempontból kietlen környezet... A történetrôl elôször annyit, tisztelt olvasó, ha önnek volt, van vagy lesz kutyája, vagy bármely más szempontból ön kutya ügyben pozitíve elkötelezett, egy százas csomag papírzsebkendô nélkül bele ne kezdjen a regény olvasásába! Ha viszont gyülôli ezeket a szolgalelkű talpnyalókat, akik a gazdinak, vagyis a fônöknek elvtelenül hízelkednek, lefelé viszont acsarkodnak, morognak, mi több, harapnak, akkor önnek ez a könyv végre valami elégtételt nyújthat: így jár minden bolhafészek. Szegény Bim. Öreg gazdája mellett négy évig remek jó sora volt. Nagy séták, remek vadászatok. Aztán a gazdi megbetegszik. Még a világháborúban sebesült meg, egy bomba szilánkja csapódott a szíve közelébe, ami aztán szintén rendez magának egy gonosz vándorlás történetet, hogy eljusson a gazdi szívéig.

A gazdi kórházba kerül, a nem fajtiszta gordon szetter pedig magára marad. És ebbe, mint minden valamire való eb, belebetegszik. Várja a gazdát, keresi, várja, keresi, nem eszik, csak várja és keresi. Közben egyre szörnyűbb helyzetekbe kerül. Meg kell tanulnia, hogy a világban nem csak jóemberek vannak. Hanem rosszak is. Igaz, a jók vannak többségben (Naná, majd a Szovjetunióban ne lennének?!), viszont a roszszak sokkal aktívabbak. Mivelhogy, a szerzô elmélkedése szerint a jók attól jók, hogy tehetetlenek, a rossz viszont cselekvô karakter... Trojepolszkij ifjúsági regénye a szocialista realizmus égisze alatt született. Ettôl azonban, hála isten, nem kell megijedni. Noha a szerzô szinte védekezôen írja, hogy műve nem mindig tudja kikerülni a szatírikus felhangokat, én majdnem bizonyosan állíthatom, hogy ez a regény elejétôl végéig szatíra. Fájdalmasan az. Mert miközben a szívünk megszakad Bimért, a fogunkat csikorogtatva vigyoroghatunk a történet realista valósága miatt. És mivel realizmusról, mi több, szatíráról van szó, a szerzô nem engedhet meg magának holmi imperialista happy endet, mert egy felelôsen gondolkodó, tehát morális író nem Lessiezhet, kérem szépen, példának okáért. Bimnek el kell pusztulnia, hogy tragikus hôssé emelkedhessen egy kicsinyes és gonosz világban. Ez a regény alapmű. Film is készült róla. Az is jó volt.

A Feketefülű fehér Bimet a Móra adta ki. Ez a regény harmadik, felújított kiadása. Balla Gyula fordította, Szecskó Péter illusztrálta. Vándorlás történetünk tovább folytatódik. Még távolabb az idôben, a 18. századba utazunk. Ekkor írta ugyanis egy Emanuel Schikaneder nevű színigazgató varázsoperáját, amit egy, szintén az anyagi csôd szélén álló muzsikussal zenésíttetett meg, bizonyos Wolfgang Amadeus Mozarttal. Noná, muszáj volt valami nagyot dobni, külöben bezárhatott volna a színház, azt’ mind a ketten mehettek volna az adósok börtönébe, avagy koldulni. Ami azért mégis csak ciki. Néha zsenit szül a kényszer, a zseni viszont nem szül kényszert egyenlôtlenségi alapon született meg tehát A varázsfuvola. Ami, mit ad isten, megint csak egy vándorlás történet. A Papirusz Duola Kiadó egy rendkívül szimpatikus, mi több, talán ígéretes vállalkozásba kezdett ezzel a könyvvel. A Mesék a zene birodalmából sorozattal. Népszerű operák meséit szeretnék kiadni. Ám nem a szövegkönyvet, hanem igazi, gyerekeknek és felnôtteknek írt, átírt meséket. A Varázsfuvolát Lázár Zsófia tolmácsolta magyarról mesés magyarra. Véleményem szerint eléggé tehetségesen.

Ez a könyv is olyan, ahol az illusztrátor munkája legalábbis egyenértékű az olvasandó szöveg szépségével. A kötetet tehát rajzolta Szalma Edit. Szintén nagyon tehetségesen. Ebbôl adódóan szép ez a könyv. Jól mutatna a gyerek könyvespolcán. És most eljött a plusz ingyenreklám helye. Olvasó, légy résen! Elôkészületben van ugyanis a Szöktetés a szerájból, A bűvös vadász és a Don Giovanni is. Úgy tűnik, a sorozat szerkesztôje (Webert leszámítva) szegény Wolfgang Amadeust óhajtja elôször kipipálni. No most azért szegény, mert neki ebbôl már nem jár jogdíj. Úgy kell neki, minek böszmélkedett annyit azzal a gonosz Salierivel. Bár már azt a pletykát is hallottam, hogy akkor nem is halt meg, csak névtelenségbe menekült az adóságai elöl. Sôt, olyat is hallottam, hogy meg se halt, mivel szabadkôműves lévén nem mérget ivott, hanem az örök élet vizébôl vedelt egy nagyot. Ha Elvis él, élhet Mozart is... Na most, ha ez igaz, és a mester jelentkezik a kiadónál, akkor bizony fizeni kell ám jogdíjat, hölgyeim! Vagy még így is megéri? Kellemes nyaralást, mindegy, kinek!

 
 
 

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu