buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Az elõadóművész tükör…”


2004.06.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Szvjatoszlav Richter, a huszadik század egyik legnagyobb zongoramûvésze, hosszú élete során csak a zene nyelvén beszélt magáról, az önvallomás minden más formáját elutasította. Halála elõtt három évvel azonban megtört a jég, s több interjút is adott Bruno Monsaingeonnak, a muzsikusokról készített portréfilmjeivel ismertté vált francia rendezõnek. Mintegy két és félórányi felvétel volt kész, amikor a forgatást a Maestro halála félbeszakította. A filmet mégsem érezzük torzónak, s megérdemelten hatalmas sikert aratott a 35. Nemzetközi Televíziós Fesztiválon, ahol Richter: The Enigma (Richter, a rejtély) címen mutatták be. A film szövege hamarosan nyomtatásban is több nyelven megjelent, a Holnap Kiadó jóvoltából immár magyarul is. Ez a könyv több is, kevesebb is, mint a film. A film elõnye, hogy látjuk Richter gesztusait, barátait, halljuk játékát, a könyv viszont bõvebb, mert második részében Richter évtizedeken át vezetett feljegyzései olvashatók hangversenyekrõl, lemezekrõl, muzsikusokról.

A könyv lenyûgözõ, mert lenyûgözõ ember tárulkozik ki benne. Lebilincselõ Richter keresetlen, póztalan egyszerûsége, sõt nyugodtan mondhatjuk: alázata. Ars poeticája is az alázat jegyében született: „Az elõadómûvész tükör, és egy mû elõadása nem abból áll, hogy az ember saját egyéniségével megfertõzze a zenét, hanem, hogy eljátssza a teljes mûvet, sem többet, sem kevesebbet.” Ma, az önkényes interpretációk, aktualizálások, átiratok, újrahangszerelések dömpingjének korában ezek a szavak korántsem magától értetõdõek! A könyv egyik legfõbb érdeme, hogy kiderül belõle, Richter nem csak mûvésznek, hanem jellemnek is óriás volt. Öntörvényûen, mindig a maga útját járta. Megalkuvás nélkül sehol sem könnyû élni, a szovjet diktatúrában pedig szerfölött nehéz volt. Negyvenöt éves koráig nem engedték külföldre, Richter mégsem lépett be a kommunista pártba. A Moszkvai Konzervatórium elsõéves hallgatójaként – 1937-ben! – egy év alatt kétszer is kirúgták, mert nem volt hajlandó tanulni a marxistaleninista ideológiai tárgyakat. Legendás hírû tanára, Heinrich Neuhaus mentette meg csökönyös tanítványát. Ugyanilyen hajlíthatatlan és szigorú volt emberi kapcsolataiban is. Miután Emil Gilelsz nyilvánosan megtagadta Neuhaust, hajdani közös mesterüket, Richter nem köszönt többé a világhírû zongoramûvésznek. A könyv nagy értéke, hogy nem csak Richter életébe pillanthatunk be, hanem a vezetõ orosz értelmiségébe is; olyan nagyságok kerülnek emberközelbe, mint például Rosztropovics, Ojsztrah, Prokofjev, Sosztakovics.

Rendkívüli, a hagyományos orosz lelki értékeket, ha megtépázva is, de a szovjet rendszerben is õrzõ világ ez. Csak Oroszországban magától értetõdõ, hogy a tanítvány (Richter) – mivel nincs lakása – évekig mestere (Neuhaus) otthonában vendégeskedjen, s a zongora alatt háljon. (Csak Moszkvába érkezése után tizenöt évvel, 1952-ben jutott saját lakáshoz!) Amint az is csak Oroszországban fordulhatott elõ, hogy Richter hajnalban is becsöngethetett tanárához, ha nem volt hol aludnia. Nem egyedi jelenségrõl van szó, van ebben valami orosz sajátosság. Elég, ha csupán Dosztojevszkij híres esetére emlékeztetek. Két ismert író, elragadtatva a frissiben elolvasott Szegény emberektõl, hajnali négy órakor kopogtatott be Dosztojevszkij ajtaján. Az író „természetesen” ébren volt, dolgozott, s fogadta õket. Amint az is csak Oroszországban eshetett meg, hogy Richter az ostromlott Leningrádban, betörött ablakú teremben, gyertyafénynél adott koncertet. De nem ellentmondás ez: Richter jellegzetes orosz vonásairól beszélni, amikor õ maga többször is németnek vallotta magát? Nem, mert A vér: a semmi. A Lélek: a Minden. (Richter anyai ági õsei oroszok voltak, apja családja viszont õrizte német anyanyelvét, kultúráját, s Richter is német iskolába járt.)

Megejtõ Richter ragaszkodása az igazsághoz. Kíméletlenül irtotta a saját személyét övezõ hamis mítoszokat, legendákat is, még ha azok õt a valóságosnál elõnyösebben mutatták is be. Egy szó sem igaz belõle, hogy Sztálin temetésén nem volt hajlandó félbeszakítani egy Bach-mûvet. Ki merte volna ezt akkor megtenni? – kérdezi. 1960-ban mehetett elõször Nyugatra, de Richter nem esett hasra a jóléti államok elõtt. Irtózott az amerikai konzum-„kultúrától”, négy turné után minden további meghívást visszautasított. Szívesebben zongorázott kis szibériai falvak, városok egyszerû, õszinte közönsége, mint a Carnegie Hall gazdagjai elõtt. A fordítás gördülékeny, de erõsen érzõdik rajta az orosz-szovjet kulturális közeg ismeretének hiánya, s hogy nem az eredeti oroszból, hanem franciából készült. Köztudomású, hogy Sztálin nem az Oszlopcsarnokban volt felravatalozva, hanem a Szakszervezetek Háza oszloptermében, amely mellesleg híres hangversenyterem is.

A szovjet polgárok nem tanácsi, hanem kommunális lakásokban laktak: közös konyha, közös folyosó, közös WC. Se füle, se farka a franciából ekképpen magyarra ferdített orosz közmondásnak: Ha száz rubeled hiányzik, száz barátod akad. (Ezek szerint, ha egymillió forintunk hiányzik, egymillió barátunk akad?) Szó sincs róla, a Nye imej szto rublej, a imej szto druzej közmondás jelentése: Inkább legyen száz barátod, mint száz rubelod, azaz a barátság értékesebb, mint a pénz. Igor Safarevicsnek, a világhírû matematikusnak, Richter fiatalkori barátjának csak egyszer szerepel helyesen a neve, a többi esetben egy másik személyként bukkan fel a könyvben, s ráadásul „álnevén” még a névmutatóból is kimaradt. Marija Jugyina, a legendás zongoramûvésznõ Richter szóhasználatában – a Richter: The Enigma címû filmben tisztán hallható – nem szent szörnyeteg, hanem bolondos, hóbortos alak (szumaszbrodka). Sajnos, a példákat tovább folytathatnám. Ezek a hibák bosszantóak, de a könyv élvezetét kevéssé befolyásolják, mert Richter varázslatos személyének kisugárzása elfeledteti õket. Kétségtelen, hogy a zenekedvelõk ezután is inkább hallgatni, mint olvasni fogják Richtert, de ahhoz sem fér kétség, hogy a könyvnek a Richter-rajongók polcán, Monsaingeon filmje mellett a helye.

Bruno Monsaingeon: Richter. Írások, beszélgetések
Holnap Kiadó
481 oldal, 3500 Ft

 
 
 

Babus Antal

Holnap Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu