buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Vágni az íróból, az igazságból...


2004.06.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az alábbi levélrészletet Gorkijnak írta Lenin arról, hogy milyen szerepet kap az értelmiség az új rendszerben: „A munkások és parasztok szellemi ereje egyre növekszik a harcban, amelyet a burzsoázia és annak cselédei ellen vívnak, azok ellen a másodrangú entellektüelek és a kapitalizmus lakájai ellen, akik a nemzet agyának képzelik magukat. Nem a nemzet agya õk, hanem a nemzet szara.” Ezt körülbelül tudni lehetett. Sztálin is gyûlölte az entellektüeleket, de õt izgatta a szépirodalom, érzéke is volt hozzá. Híres és sokat gúnyolt megjegyzése, miszerint „az írók a lélek mérnökei”, nem egyszerû ostobaság, hanem a terv pontos megfogalmazása, mi legyen az író uralma alatt. Nem fogta fel, a tehetséges író nem képes szembeszegülni a tehetségével, nem képes mérnök lenni. A tehetséges író írni tud.

Nagyon kellemes állapot tehetségtelen írónak lenni a Szovjetunióban, és kellemetlen tehetségesnek. (Ezek némileg átszabott Amisrészletek.) Íróbarátom szokta volt mondani, amikor a környezetben nagyon kommunistáznak, hogy ötvenvalahány éve alatt mindösszesen egy azaz 1 darab kommunistát ismert meg. Szerencsés ember. Én többnyire leálltam a titkárnõnél (hehe), így aztán a múltból kimaradt az az egy is. Verhetem fejem a falba. Erre most itten elõttem egy szalonbalos angol regényíró (a kedves papa is szalonbalos regényíró, õk fejtörés nélkül kommunistázták magukat, napersz’ könnyû az angol regényíróknak, ha a személyzet mindig idõre szervírozza a teát a süteménnyel) szép vastag könyve a Kreml kommunizmusáról. Nem arról a rendszerrõl beszél, amit mi ismertünk, nem arról, amit õ, hanem amit hihetetlen munkával összeböngészett a megnyílt levéltárak memoárjaiból, tanulmányaiból. Ehhez a dokumentummennyiséghez emeli a maga meglehetõsen kifinomult dramaturgiai érzékét – és a könyv nem ül le egy pillanatra sem. Pedig ha valaki azt mondja, hogy a kommunizmus kicsöngetése után tizenöt évvel még mindig a kommunista vadak és egyéb állatfajták tömeggyilkosságait olvasom (és nézem), ráadásul perverzül ízes összefoglalóit, a fickó máris a blokkolt feladók listáján találja magát.

Mert annyira mazochista nem vagyok, és mert háromnegyed életem letagadhatatlanul visszalóg az ortopédba, ami éppen elégnek tûnik hirtelen. Azt hiszem persze, vörösök tekintetében férfiú lehet némelyest mazochista, de az a vörös aligha férfi, biztosan nem Dzsugasvili, nem Koba, fõként nem Sztálin, az Acélember. És mégis. Igaz. Ebbe némi vörös segedelem is bejátszik a maga vérnõszõ specialitásaival. Férfi is, vörös is, maga az emlékezetes Szamuely elvtárs, aki mára kikopott a delikátból. A könyv történik, ahogy történik, ám egyszer csak betéved a Szamuely, a hentes és mészáros. Amis azt állítja nem apja, a „nagybácsi”. Nem állom meg, hogy utána ne nézzek. (A névmutató- kedvelõk figyelmébe: kiváló névmutató a kötet végén több száz tétellel.) Illetlen volna a saját kedvcsináló õszirózsás fazonommal megtölteni a recenziót, de minthogy Nógrádban Szamuelynek nem múló legendája él a mai napig, azonnal a Szamuely-fiúra gondolok, kényszerbõl, mert Amis jól megkavar. Lehetséges, hogy egy kommunistának soha nincs egy darab megbízható életrajza?

„1950-ben letartóztatták. Kiszabadulása után Mo-ra jött. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészettudományi karán az újkori egyetemes történeti tanszék egy-i tanáraként dolgozott; az ELTE rektorhelyettese volt. Leváltották, mert balos demagógiájával támadta az MSZMP konszolidációs politikáját. [A forradalomban részt vett – vagy csupán azzal vádolt – egyetemi oktatók és hallgatók elleni politikai boszszúhadjárat fõszereplõi közül különösen háromnak a portréja rajzolódik ki erõs vonásokkal és sötét színekkel: Szamuely Tibor rektorhelyettes-pártvezetõé [...] - Forradalom a bölcsészkaron c. könyv.] 1969-ben családjával együtt kiküldetésbe ment Ghanába fõtanácsadónak, majd Angliába disszidálása után politikai tanácsadóként a Reading Universityn mûködött. (Magyar Életrajzi lex. 1990.) Amis ezt a következõképpen adja elõ, nála SZU-ról van szó, nem Magyarországról „Tibor egy sor csodálatos csel és véletlen folytán [...] feleségével és két gyerekével és (ami már igazán különlegesség) hatalmas és pótolhatatlan könyvtárával együtt szökött meg.” A Szovjetunióból két gyerekkel, könyvtárral. Vicces. Ebbõl következik, hogy ha Szamuely-szerû adatközlõkkel dolgozik az író, az Mo-n kétségeket ébreszt. És ebbõl következett, hogy nem egyszerû könyv, rámegy az ellenõrzésekre két hetem. Meg kell állni néha, lenyelni, de legalábbis megkísérelni lenyelni. De mindegy. Könyv ez a javából. Dráma, rémdráma a javából. Novellák (nem novellák!), novellaszerû képzõdmények az emberrõl, az államról és mindezek felett álló terrorszemélyzetrõl. És persze az örvény középpontjáról, a bajszos Sztálinról. Ékkövek és ékkövecskék. Az olvasó bármennyire is kifelé igyekszik (neki egy angol fickó a cilinder alól, legyen olyan drága, ne adja elõ a terrort), letaglózó a struktúra tudatossága, és ahogyan Amis elõvezeti.

A Zoja Koszmogyenszkaja- kultusz novellája a háború nyitányaként, a Gorkij-elbeszélés, a grúz-, az ukrán-novellák és a többi, és a többi. Létezett egy nyolclemezes gramofonfelvétel Sztálin leghosszabb beszédérõl, mondja Amis. Hét oldal, a nyolcadikon taps. Az ehhez fûzött írói megjegyzés jellemzi legpontosabban Amis írói-szerkesztõi technikáját: „Most egy pillanatra csukják be ezt a könyvet, és képzeljék el, hogy ott ülnek Moszkvában, éjszaka, 1937-ben, és a nyolcadik oldalt hallgatják. Olyan lehetett, mint a közelgõ iszonyat, mint a pszichózis zenéje, mint az állam tombolása.” Amis zsanér-analógiával jelzi a háború egyik tudatmódosító pillanatát: „Sztálin szellemi útja 1943-ra ellentétes irányba haladt, mint Hitleré. Az egyik közeledett a valóság felé; a másik távolodott tõle. Sztálingrádnál találkoztak össze.” „Hasonlóképpen egy másik kimerült zsarnokhoz, Macbethhez, Sztálin élete is olyan lett, mint az õszi avar. [...] ...utolsó vonaglásaival is a tökéletes történelmi szégyen felé sikerült evickélnie.” Közeledve a vég felé: Koba varázslókat keres, akik megígérik neki, hogy legkevesebb százötven évet él - utolsó öt évében Raszputyin-jellegû figurák veszik körül. De mert a zsidó orvosoktól képtelen kicsikarni a százötven körüli kort, és mert éppen szüksége volt egy új ellenségre (Hitler a példakép ebben is), õk a zsidók. Nem mintha kimaradtak volna korábban, de nem voltak speciális célpont. Az ilyesféle „regényre”, gyilkolásszakdolgozatra, állati mélybúvárkodásra, amely ekkora energiákat összpontosít, hogy az igazságot megkörnyékezze azt mondjuk, összefoglaló.

De hát van, amit nem lehet, és nincs értelme összefoglalni. „Úristen! vajon melyik csatorna mélyére süllyesszük ez ezt a múltat??” – jajdul fel Szolzsenyicin a Gulagban. Búcsúzóul szemérmesen fûzném ehhez a nagy munkához: olyan szerencsés vagyok, hogy stoppos vándor koromból ismerhetem néhány szlovákiai magyar kisváros, és a lengyel Cestochowa fogdáit, viszonyait, de a salgótarjáni és a rétsági fogdát is ismerhettem belülrõl, és ha nem is Szuhanovka, nekem éppen elég volt. Mint ahogyan vélhetõleg az irakiaknak is éppen elég visszagondolni az Abu Graib fogdafolyosójára, hogy eltûnõdjenek a jogrend sokszínûségérõl, és hogy ráébredjenek, nincs hová menekülni. Íróbarátom (az egykommunistás) szokta volt mondani, „van az író, és van az igazság, és ezek nem mindig négyzetesek”. Rutinból válaszolom: „vágni kell vagy az íróból, vagy az igazságból.” De csak azért, mert akkor még nem ismertem a következõ Amis-részletet: „Genrih Jagoda után (akit 1938-ban agyonlõttek) Nyikolaj Jezsov lett a CSEKA fõnöke (akit 1940-ben agyonlõttek), majd õutána Lavrentyij Berija (akit 1953-ban agyonlõttek);” „Iszaak Babelt (akit 1940-ben agyonlõttek), Oszip Mandelstamot, aki megõrült 1938-ban, úton Kolima felé.”

Martin Amis: Koba,a rettenetes
Ford.: M. Nagy Miklós
Európa Könyvkiadó
362 oldal, 2300 Ft

 
 
 

Onagy Zoltán

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu