buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
néhány szélsõ érték - - - néhány szélsõ érték - - - néhány szélsõ


2006.06.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

I. „Egy ügetôdiadal ürügyén”, s mert ez kimondottan evidenciatörténet volt, e sorok írója: merészkedik. Összehozni almát körtével? Nem. Teljes kört zárni egybe nem illô minôségekbôl? Jaj, mennyiségekbôl csupán. Bródy Sándor az író és drámaíró unokája, Alexander Brody mintegy tíz éve hazatért, s azóta is sokat tett – minimum ott, ahol kötelességét becsülettel érezte, érezhette is, igen, oly írók, mint nagyapja, Bródy Sándor (kirôl itt Krúdy Gyula könyve, A nap lovagja szól, Alexander Brody utószavával, mindenféle hozzájárulásaival), akit a noran már rendesen bemutatott nekünk átfogóan szép programja szerint (Alexander Brody érdeme több Hunyady Sándor kötet is – nagybátyja volt ô, Bródy Sándor fia). Aki a megvásárlásra igencsak érdemes kötetet, melyrôl szólni próbálunk, megveszi, bôséggel kap támpontot további Bródy-Hunyady érdeklôdéshez. Az ügetôdiadal pedig azért volt kimondottan evidenciatörténet, mert mikor Alexander Brody A nap lovagja példányát átadta nekem, kértem, valami lovas dologgal örvendeztessen, erre mi történik? Bemutatkozó ügetôlova, Hajnalfény megnyeri (világos: elsô) versenyét az egy nappal késôbb örökre záró Kerepesi úti pályán, ahol Bródy Sándor fia, Bródy János (nem a kiváló zenemûvész, naná, nem!) igazgató, tenyésztô, megmentô, összetett figura stb. volt rég, rég.

Tehát a Bródy család felfelé ívelô pályát fut az érdeklôdések homlokterében, a noran által kiadott könyv meg Krúdy Gyulának – ha nem is remeklése – sokféle módon, például az anekdotázás mérséklete által, a lélektani hitelesség révén mindig is a „titkos tipp” könyve; s nem csalódtunk. Bródy Sándor, mondom ezt is, még mindig titkos tipp, mivel azonban Kellér Andorra sokban hallgatnunk kell („tanítványa” volt fiatal újságíróként etc., s a mondénul érzékeny, ebben majdnem töredék- zseniális Kellér Andor ritkán téved, alátenni meg sosem szokott érdemleges tárgyakban!), Bródy Sándorból (ezt Alexander Brody sem akarná igazságos szívével, minden családi szeretet és emlékápolás ellenére sem) evidensen és általánosan nagy írót faragni nem lehet, ellenben látnunk kell, hogy „a nap lovagja” (a Nap lovagja? hát…) az elsô modern magyar prózaíró volt (Petôfi az elsô modern magyar költô, na ja, de ez a költészet elônye), születvén 15 évvel hamarább az 1878-as Krúdy Gyulánál. Kérdi az Olvasó, ily régi korok miért érdekelnek bennünket? Hajszál híján semennyire se, hamar így lesz. De addig fontos, épp addig nagyon érdemleges tett a hagyományôrzés. Az ásatás. Jaj, az irodalom borzasztóan avulékony.

Bródy Sándor csodás leveleit, melyeket – az Olvasó elolvassa! – Alexander Brody lelt meg sok Hunyady-emlékkel, mûvekkel is, ha jól értem, egy láda mélyén Honoluluban (lakhelyén! Bizarr út), stílusra „föl” olvasván a tündökletes stilisztikát látjuk, és megismétlem, az életét oly igen tisztességesen és elemien mindig kicsit „túlhangsúlyozó” (túl?) Bródy Sándor épp ezzel a mozzanatával, ha írásaink jegyén nem is, az elsô magyar egzisztencialista volt. Ezt Krúdy, mintegy hazabeszélvén, hangsúlyozza is. Bródy Sándor számára mai korunkat (bocsánat: például a magam életfelfogását) „vadul” jellemzô önhite volt abban, hogy ô pedig az, aki, és nem tud, ezért ôszinteséggel nem is tud másmilyen, más stb. lenni, mint…! Élet és irodalom szoros párhuzama: no persze. De hogy az élet ekkora prioritása?! Olvasóm, hidd meg, magam pár éve érzem és értem. Jelentôs mûvet méltóképp elismerni csak a jelentôs élet elismerésével párban lehet! Nincs az, hogy „mûvészi érték” rendben, de „amirôl szól, idegen”. Persze, hogy látszatra Bródy Sándor élete anekdoták sora, indulatai pedig egy pre-Ady képletbe illeszthetôek. Gondoljuk meg, 22 évvel késôbb születik a mindenre, csak a megújulásra, a továbbfejlôdô modernségre nem jó példa, Kosztolányi Dezsô.

Azután jön (Bródy Sándor után) még csak Szép Ernô, akire nem illenek a kategóriák. Bródy Sándor légûrben született, Jókai és… nem tudom én, Kemény Zsigmond, Jósika… lehet, tévedek… nos, az általuk meghatározott prózaírói korszakban. Az elsô modern magyar író, ismerték el róla Babitsék stb., ehhez tettem hozzá, életének átéltsége, szinte túlfontos-érzettsége okán az elsô egzisztencialista író. (Mondom ezt, ha a magam élet-érzettségem is eltúlzott.) Goethe mondta: „Hogy a költôt megismerjed, költôhonba kell elmenned.” Vagy – aztán! – Ady, ami mára kicsit fanyar érzékleteket kelt: a vers csak cifra szolga volt… Nem! Már-már kafkai veszszôfutás a Bródy Sándor már-már ajkpitytyesztésre is serkentô élettörténete. Krúdy ezeket az eseményeket, az akkori „echtli” bohém-életet, persze, úgy ábrázolja, ahogy kezére jobb matéria, kedvére szebb lehetôség-sor nem is jöhetett volna. Bródy sokkal jobb író annál, mint amilyennek a kiváló Kellér festi. (Miközben Kellérnek is nagy-nagy igazságai vannak.) Krúdy szintén „tanítványa” volt, a kép nem 99%-ig hiteles.

De képzeljük el egy tudományos jellegû Bródy Sándor-életrajz unalmát! Nem, ez a nagy mûvész, s valóban élet-mûvész, aki a magyar prózaírás elsô modernje („egzisztencialistája”, na ja) volt, egyelôre még igen-igen Alexander Brody feltáró munkájára vár. És méltó értékelôre. Tudósira. Jöhet az „unalom”! Még az igazi izgalmak feltárása is hátra van. Az igazi izgalom: Bródy Sándor mûvészi nagysága – megannyi hordalékból elôkotortatván. Lesznek jó örömök, aránnyal.

Kosztolányi Dezsôné Harmos Ilona memoárjai, novellái, portréi (Burokban születtem; noran) méltó, finom figyelmet érdemelnek. A szerzô – ne „szerzônô”, ne, az „írófeleség!” – korábbi megnyilatkozásai is hiánypótlóan érdekesek voltak számos tárgyban… számosban, mondom, mert Kosztolányi Dezsô még a számosnál is számosabb, hát mint a h a l m a z e l m é l e t mondja, „leszámolhatóan végtelen” tárgy. Ronda szóval, ugyanakkor, persze, Virginia Woolf férjének emlékezései is lehetnek a maguk módján ugyanolyan „érdekesek” (az érdeklôdô olvasónak, nem okvetlenül a Jóisten színe elôtt!), mint a nagyon nagy írónô munkái. Harmos Ilona korai, csudásan nemes irányú mûve, ismétlem, a címadó Burokban születtem drága-drága élmény az Olvasónak, portréit részben ismerjük, hûek, a késôbbi Illés Endre-hagyományhoz illôek, azt alapozzák, mondjuk inkább… és a novellák csinosak, „ezüstkorbeliek”. Szintén a korszak írónôi, majd a Nyugat másodlagos középnagyjai közé helyezhetôk.

Nagy primer élmény ez a könyv, fontos, hogy megjelent, s ugyanaz az erénye, ami a gyengéje: korrekt. Itt nem elsôsorban Kosztolányi-pletykák várhatóak (volt-e érdemleges számban?), inkább kiváló írásmûvészet ilyen-olyan gyümölcse. Rendes ember volt Kosztolányiné Harmos Ilona, szépen fogalmazó, érzékeny szellem – azt hiszem, vállalhatóan állíthatom ezt. Tessék megvenni, egyszeri ügy, meg kell lennie a kötetnek a polcon! De ne azt várjuk tôle, amit nem ad.

Természetes, hogy „egy nôíró, két nôíró” alapon sehogyan sem illene ide a Ciceró Könyvmûhely által kiadott – Lucullus sorozat – kriminológiája, Babay Bernadette három mûve. Mint reklámfilmek születnek Mauritiusról, Kelet- India szigetvilágáról, Valenciáról, az ír szigetrôl, írom ezt. Figyeljünk fel az üde lubickolás lehetôségére. Az ilyen finom krimi mindig stilizált, nem nevezném primer szépirodalomnak Agatha Christie mûveit sem, ezért írhatok Bernie Britt (ez az írói álnév!) munkáiról. Teljesen hibátlan ízlés, stílus, simogatóan érdekes (szinglik, facérok történetei), kacérul izgalmas históriák… remekül megteremtett atmoszféra… és sorolhatnám. A könyv címét sorolom inkább: Svindli (Egy facér férfi fortélyai), Villámszerelem, „Keresem Bridzsitjonszt házasság céljából”. Gondolom, a kiadó sorozatlövésezése bizonyítja, írónô és közönsége egymásra talált. De, hadd mondjam, ez egy ízes, finom-fagylalt-forma alkalmazott szórakoztató irodalom.

Természetes, hogy versenynapomon, ha lókifejezéssel élnék, és ír városokra gondolok, vagy Párizs pályáira, Auteil-re, Vincennes-re, Angliára netán, sorolhatnám, a classic fôverseny William Butler Yeatsé (A csontok álmodása; Nagyvilág), Bródy semi-classic, a két írónô könyve – rangos meghatározások ezek is – hendikep, A reclamé, azaz eladóverseny, seller stb. Kellett volna, ugye, mondom Nemes Nagy Ágnes után, fiacskám, lánykám, a Tandori bácsi lókönyveinél figyelni, mi mit jelent. Bocsánat! Ami az írhoninak megmaradt ír szuperklasszikus, a coole-i vadhattyúk költôje, Yeats drámakötetének címében mókásan meglepett (én nem figyeltem jól ezúttal!), a címe. A csontok álmodása. Nem fejlôdnek, nem javulnak, de változgatnak az idôk: kibontva a pakkot, én A csontok elmondását láttam! S ez már a másik írhoninak maradt ír, Seamus Heaney (a további ír Nobel- díjasok egyike) (jól mondom, volt még valaki? Haha!), a költôk tisztaságosan modoros moderátorának, mélyen valahol szintén géniusz-félének a stílja. (Heaney-re értettem ez utóbbiakat. Ma szántunk-aratunk; kaszálunk.)

Még a legjobb ír tôzegszövet sem a mindig régi, Yeats egy-az-egybe vett jeleneés- történelme után Heaney már elmondásra, nem álmodásra érdemesíti (paradox mód!) a csontokat. Wilde, Joyce, Beckett: szigethagyók voltak. Hazai olvasóink kevésbé ismerik a szigethûeket. Yeats valóban a csontok, a (pardon) tôzeg, a tufa, a turf állagából táplálkozik. Drámái, melyeket a kiváló Mesterházi Márton a leginkább verskedvelôknek szán (ah, Eliot útja!), nem mással, a leginkább költôi értékeikkel sodornak el bennünket. De karakterisztikus miv o l t u k - ban nem érik el E l i o t o t (bocsánat a gyors ismétlésért), modorosságuk más, mint a végül már csináltnak ható Becketté, Wilde-hoz semmi közük, Swift iszonyatos emberlétkritikája távol tôlük. Valahogy úgy várjátékok, ünnepi hetek elôadandói ezek a remekmûvek (mert fakó mivoltukban kétségkívûl rendre azok, egyenletesen/elismerôen), és az ír mitológiákhoz vagy épp van kedvünk egy esôs délutánon, vagy nincs, és e sorok íróját jampeckedéssel vagy vádoljuk e megállapításaiért, vagy sem.

Arra a könyvespolcra való könyv, ahol teljességre törekszenek. S mondhatok még valamit: azokra a falakra, ahol a fordítók, „filológusként is a szakma jelesei” (így joggal Mesterházi Márton), miközben költôi rangjuk különféle kategóriákban kikezdhetetlen, tehát, ugye, ahol Ferencz Gyôzô, G. István László, Gergely Ágnes, László Noémi, Lázár Júlia, Mesterházi Mónika, Szabó T. Anna mûvet ôrzi az Olvasó. (Érdekes, mily sok hölgy e csontok- kavalkádján!) Nem hinném, hogy az igen rokonszenves Írország épp e szerzô által kerülne még közelebb szívünkhöz, ám ha filológusként becsületet akarunk szerezni magunk elôtt, meg ha a nagyon szép költészetet élvezzük (csaknem mindegyik darabja igen jól szól magyarul!), hát rajta. Ismétlem, ettôl ez a könyv, a Yeatskötet a classic! Nagy rangban, szinte minden mód. Yeats megrázó költô, alapjelenség.

Krúdy Gyula: Bródy Sándor vagy a Nap Lovagja
Noran Kiadó
230 oldal, 1900 Ft

Kosztolányi Dezsõné Harmos Ilona: Burokban születtem
Noran Kiadó
450 oldal, 2500 Ft

Bernie Britt: Svindli
Ciceró Kiadó
264 oldal, 1900 Ft

William Butler Yeats: Drámák
Nagyvilág Kiadó
239 oldal, 2300 Ft

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu