buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A megtalált hős eposza


2004.06.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kornis Mihály Napkönyvének új kiadása kismértékben módosult szövegváltozata a korábbinak, s ez a rugalmasság mintha még öntörvényûbbé tenné ezt a mûfaji (és egyéb, például nyelvi) korlátokon könnyedén átlépõ – nevezzük így – szövegobjektumot. Mert hát mi is ez a könyv valójában? Leginkább valami elvarázsolt kastély tükörterme. (Nem is könnyû szabadulni belõle, ha valaki betéved.) A Napkönyv belsõ magja egy forró nyár és az elsõ hóesés között eltelõ fél év ideje, amelyet egy nappal és egy éjszaka ciklusváltásának burka ölel körül. Regény íródik ez alatt. Errõl meg egy napló, hol fejben, hol papíron. „Szöveg- gondolatok” és azokról való gondolatok. De mégsem ilyen egyszerû. Mert a regénybeli regény nem tud megszületni, akinek írnia kellene, csak tépelõdik. A Kornis-próza visszatérõ mozzanata ez az írásképtelenség, par excellence az írás képtelensége, csakúgy, mint a létezésé, amely látszólagos terméketlenségbõl aztán elõbb-utóbb persze remekmû lesz.

Mert a Napkönyv nem csupán az önmagát író (posztmodern?) regény egy autentikus típusa, hanem az „önmagát rajzoló ceruza” bravúros szerepjátéka, amely egy vonással történetté meri tenni magát a hõst, s a hõsben önmagát. (Ehhez persze nem kis bátorság kell. Kornisnak szerencsére van.) És „történetünk hõse” (ez egyben a poliszemantikus alcím is) „a bolond Tábor”, ez a „Leopold magyar Bloom” elindul megjárni saját múltjának pesti odüsszeiáját, hogy megírhassa Könyvét (az õsökrõl, róluk, akiknek segítségéért folyamodni már csak a temetõben lehetséges), és végül megtalálja – istenét és önmagát. Kóborlása során sajátos téridõt generál maga körül: magánhelyszínein kószálva hajtogatódik ki lassan, négyzetrõl négyzetre az idõ szövete. Közben a már-már valószínûtlenül fullasztó hõségben körbeveszik az aszfalt fölött délibábosan remegõ emlékek. S mintha a napfény változásával kúszna elõ vagy húzódna vissza mindegyre Tábor árnyéka: önmaga, ez a lerázhatatlannak tûnõ útitárs. Aki pusztán létével is feltételez egy magánál nagyobb princípiumot: a fény forrását. A folyamatos fényviszony-tudósításokban kezdhetjük sejteni Tábor állandóan reflektáló árnyék-énje és a legbelsõ önmaga közötti átjáró nyitját. „Hunyorogva néztem például az eget, amit amúgy is gondosan szemmel tart õ mindenhol, minden idõben; titokzatos, jelentõs kapcsolat. Az ég.” Az önmagát figyelõ ÉN narratív perspektívájának állandó váltakoztatása kétségkívül a regény legsikerültebb technikai megoldása. De ez a grammatikai truváj önmagában még nem nyújthatna garanciát egy saját súlya alatt nyögõ, hiperszenzibilis elbeszélõi szerep megúszásához. A folytonos önreflexiókba rejtett, kíméletlen irónia az, amelynek segítségével Tábor-Kornis bámulatos sebességgel kerülgeti ki a tragikus pátosz csapdáit.

Pedig kikóvályog az önmagával való szembesülés meredélyének legszélére: amikor egy utcai incidens során az orra elõtt kis híján megkéselnek egy nõt, õ erõltetett flegmával lejt tovább. És ettõl a pillanattól válik számára végzetesen kísértetiessé a Nap mindent látó tekintete. Ekkor – valahol regényéletének útjának felén – történik meg találkozása egy csatornaárokban rekedt szerencsétlen kutyával. Most már viharos gyorsasággal kell meghozni azon döntései sorozatát, melynek tétje jóval túlmutat a kutya életben maradásán. A megmentéstõl való megfutamodás kézenfekvõen racionális lehetõsége sokkal vészesebb mélységnek ígérkezik Tábor számára, mint az ebnek a betonkanális. De nem egyértelmû a cselekvés parancsa sem, mert ebben – a háttérben folyton ott hömpölygõ – Budapest-Ninivében nem könnyû csak úgy ripsz-ropsz a kegyelem küldöttjévé válni. S bár mások segítségével sikerül, de mint tudjuk (tudja) „ez mindig sokba kerül”. Mert a megváltás ára alámerülés az éjszakai sötét legmélyére, ahol parányi napfény sincs, csak az árnyéka nélkül kérlelhetetlenül magára maradt Én. S a szembesülés a bettopanó Õ-vel. Hogy az elkerülhetetlen jákobi összecsapás végére megérkezzen a döbbent felismerés: e fogantató isten-találkozás pillanata után végre megszülethet a Könyv, mert az immár kegyelmet nyert Tábor egy csapásra megérti, hogy minden korábbi kétségbeesett hajszolódása a róluk való írás kényszerétõl ûzve meghozta számára a nekik írás vágyának mámorító megváltását. Hiszen ott vannak mellette, mindenben és mindenütt. Ily módon a könyv megírása mint ok és cél együtt lehet megoldása a Napkönyv egyik központi kérdésének: a létezés igazolhatóságának. Úgy az Én napról- napra életének, mint az Isten fellelhetõségének. S ebben a visszavonhatatlan Vagyok-ban találkozik végül történetünk hõse az õ Történetének igazi Hõsével.

Kornis Mihály: Napkönyv
Tericum Kiadó
320 oldal, 2570 Ft

Laik Eszter

Tericum Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu