buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Komoly világ


2004.06.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

If there was something in the air
If there was something in the wind
If there was something in the trees and bushes
That could be pronounced and once was overheard by animals,
Let this Sacred Knowledge be returned to us again.
Atharvaveda (VII. 66)

Ha volt valami a levegõben
Ha volt valami a szélben
Ha volt valami a fákban és bokrokban
Ami szóban kimondható és amit egykor kifüleltek az állatok,
Hadd térjen ismét vissza hozzánk ez a Megszentelt Tudás.

 

Ha az ember a Times Literary Supplementet olvassa, újra és újra az a megnyugtató érzés keríti hatalmába, hogy a világ vonzó, hogy erre a világra érdemes volt megszületni, hogy ebben a világban jó élni. Úgy értem: a világ komolyan érdekes. Posztmodern ide, posztmodern oda: érdemes komolyan venni. Vegyük például a méheket. Nem oly régóta tudjuk, hogy a méhek a nap állása szerint tájékozódnak, s így találnak vissza a csábos mézlelõhelyrõl a kaptárba, s ott aztán rítustáncot bemutatva igazítják útba társaikat a mézes paradicsom felé. Fölmerül persze a kérdés: mi történik, ha nem süt a nap? Nos, valamilyen titokzatos módon a méhek akkor is angyali biztonsággal tájékozódnak, belülrõl tudják, hogy éppen hol a nap. Van ugyanis egy belsõ órájuk, amelyik eligazítja õket, hozzáméri mozgásukat a nap állásához. Ez akkor derült ki napnál világosabban, amikor Karl von Frisch elkapott egy méhecskét félúton a mézlelõhelytõl a kaptár felé, bezárta egy sötét dobozkába, majd néhány óra múlva szabadon engedte. A rabságából fölszabadult méhecske minden teketória nélkül befordult a helyes irányba és megkönnyebbülten landolt társai között, noha közben a nap jócskán megváltoztatta égi állását.

Ámde a méhecske belsõ órája a bús sötétségben is ketyegett, így hát a lelkes jószág megrázta magát, igazított egyet az irányon és már otthon is termett. Ilyesfajta történetekkel szórakoztatja az olvasót Russel Foster és Leon Kreitzman nemrégiben, a londoni Profile kiadónál megjelent könyve, a Rythms of Life, Az élet ritmusa. Az élet ritmusa valóban lenyûgözõ. Ezt vizsgálják a szerzõk mindenféle teremtményben az egysejtûektõl az emberig, s arra az immár genetikailag is igazolt eredményre jutnak, hogy az óra, méghozzá általában a huszonnégy-órás óra, ott ketyeg mindannyiunkban, legyünk akár tücskök-bogarak, delfinek, lótuszvirágok vagy amõbák. Az emberrõl nem is beszélve. Arra már a tizennyolcadik században rájöttek, hogy ha egy növényt teljes sötétségben tartunk, attól az még pontosan tudni fogja, mikor van nappal, mert akkor mindig kibontja szirmait, szétteríti leveleit, hiába nem jut el hozzá az éltetõ napsugár.

Egy francia csillagász, bizonyos Jean Jacques d’Ortus de Mairan 1729- ben gondolt egy nagyot, fogta kedvenc mimózáját és némi fájdalommal a szívében behelyezte egy sötét szekrénybe. Idõnként azért ellenõrizte a növény állapotát, és legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy – érzékenység ide, érzékenység oda – a mimóza következetesen kibontotta leveleit nappal és összecsukta éjszaka, noha folyamatos sötétségre kárhoztattatott. Órája ugyanis jól járt. Persze, ha sokáig tartják az Úristen teremtményeit sötétzárkában, akkor a legbékésebb jószág is összezavarodik kissé. A belsõ óra ugyanis nem másodpercre pontos. És mivel sok kicsi sokra megy, néhány hónapos sötétzárka után mimóza legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mikor van nappal, és mikor van éjszaka. Szerencsére, általában és többnyire, a lelkes jószágok ritkán szokták egymást huzamos sötétzárkalétre ítélni – kivétel az ember nevû lelkes jószág, akivel ez a kívánatosnál sokkal gyakrabban elõfordul –, így aztán a belsõ óra néhány perces tévedését minduntalan jótékonyan kiigazíthatja a napfény, akárcsak az atomóra az általa vezérelt komputer órákat. Mármost, kérdezték már a tizenkilencedik században, hol is rejtezik ez a belsõ óra? A tudomány egy ideig sötétben tapogatózott, mígnem aztán Curt Richternek sikerült lokalizálnia az agynak azt a picinyke területét, ahol az élet órája ketyeg.

Azoknak a hörcsögöknek, amelyekbõl eltávolították ezt a részt, utána fogalmuk sem volt hányadán állnak, viszont azok, amelyekben benne hagyták a biológiai órát, csupán az idegvégzõdéseit vágták el, továbbra is remek idõérzékrõl tettek tanúbizonyságot. Ami azt jelenti, hogy ez a központi óra nem csupán az idegpályákon keresztül adja tudtára a test összes sejtjének, hogy hány az óra, hanem kémiai vagy hormonális módon is. Michael Menaker és kutatócsoportja további bizonyítékot szolgáltatott erre a tényállásra, amikor olyan mutáns tengerimalac társaságra leltek, akiknek a központi órája húszórás ciklusokra járt. Amikor ezt az eltájolt órát beültették normális tengerimalacokba, hirtelen ezek is áttértek a húszórás ciklusra. Következõ lépésként arra jött rá az ember nevû lelkes jószág, hogy voltaképpen minden egyes sejtnek megvan a maga saját, különbejáratú vekkere, amelyet az agyban székelõ központi óra vezérel. Ezt megerõsítették azok a felfedezések, amelyek kimutatták, hogy az egysejtûeknek is van biológiai órájuk. Innen már csak egy ugrásra voltak a gének, s ma már – hála a genetikai tudományok elõrehaladásának – pontosan tudjuk, hogy hányféle gén, miféle bonyolult összjátéka mûködteti életünk ritmusát agyunk piciny szegletében.

A huszonnégy-órás ciklus tekintetében tehát kellõen tájékozottnak mondhatjuk immár magunkat – nekem sem kell többé meglepõdnöm azon, hogy az ébresztõóra csörgése elõtt tíz másodperccel mindig fölébredek, s örülök, hogy a mimózák is így vannak ezzel –, ámde továbbra is sötét homály fedi a hosszabb ciklusok önszabályozását. Azt ugyan tudjuk, hogy a költözõ madarak vándorlását és az emlõsállatok vedlését a nappalok rövidebbre fordulása szabályozza az õsz beálltával, de azt például már nem, hogy a levéltetvek miként képesek abszolút idõben számlálni a napokat a nyár folyamán, hogy tudják, mikor érkezik el a számukra kedvezõ õszi szaporodási idõszak. Teljes sötétségben tapogatózunk a tekintetben is, hogy vajon honnan tudják a sáskák, hogy nekik az a legjobb, ha minden tizenharmadik vagy tizenhetedik évben bukkannak föl? Érzékelik a telek és a nyarak múlását, de hogyan számolnak tizenháromig, sõt tizenhétig? Amikor néhány ember nevû lelkes jószág jószerivel még kettõig sem tud?

A nemrégiben elhunyt oxfordi biológusnak, Robert MacArthurnak volt erre egy elgondolkoztató válasza: a 13 és a 17 is prím szám, s igen kevéssé valószínû, hogy a sáskákra veszélyes egyéb ragadozók is e szerint a prím-ciklus szerint fejlõdnének, vagyis a sáskák akkor járnak, amikor az ellenfelek már régen kihaltak, vagy meg sem születtek. Hiába, nagy francok ezek a sáskák, ezt már a Bibliából is tudhatjuk. Az Élet ritmusában persze azért az emberrõl is szó esik, megtudhatjuk például, hogy mi a pontos biológiai- genetikai oka annak, hogy hosszú repülõút után akklimatizációs problémáink támadnak, illetve azt is, hogy mely gyógyszert mely napszakban a legjobb bevenni, sejtóránk állása szerint. A fõ terep azonban az életé magáé, amelynek ritmusa dobogtatja valamenynyiünk szívét, amelynek ütemére képzõdnek az erezetek a faleveleken, a gyûrûk a fákban, a barázdák a kagylókon, a pöttyök a katicabogáron, és a földtörténeti rétegek a Grand Canyon meredek falán, ahová csak két napi ivóvízzel tanácsos leereszkedni, ha az ember még utána is tanulmányozni óhajtja az élet ritmusát.

 
 
 

Orosz István

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu