buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mire való a kés?


2004.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A szerkesztői gondoskodás és figyelem két olyan könyvet adott egyszerre a kezembe, hogy nem lehetek elég hálás érte. Ez a két könyv nem csak különös fényt vetett egymásra, de kölcsönösen segítettek elviselni az általuk okozott katarzist.

Ritka az olyan mű manapság, ami igazi megrendülést tud okozni, ahogy ritka az olyan esemény is. Vagy csak én lettem fásult és cinikus a körülöttem zajló borzalmakat szemlélve?

Amikor legutóbb bejárták a világsajtót a képek a meztelen, csuklyás arcú, kikötözött, vagy egymásra fektetett háborús foglyokról, s mindenki szörnyülködött, na, de ilyet! még az amerikai elnök is, sőt ígéretet tett, hogy többé nem fog előfordulni, nekem a skorpió meséje jutott az eszembe. A skorpió kérleli a teknősbékát, vigye át a folyón, mert ő nem tud úszni. Rendben van, mondja a teknősbéka, átúszom veled, de csak ha megígéred, hogy nem fogsz megcsípni. Megígérem, persze, csak vigyél át. Ülj fel a hátamra. Már majdnem átérnek, a teknős lába a földön, amikor a skorpió belecsíp a teknősbéka nyakába. Meghalok, szól a teknős, miért tetted ezt, amikor megígérted, hogy nem fogsz megcsípni? – kérdezi utolsó leheletévei. Nem tehetek róla. Ilyen a természetem – válaszol a skorpió.

Erről a természetről szól évezredek óta a történelem, és persze jobbára nem a skorpiók ölnek. „Önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.” írta a költő a múlt században, és erről ír ma is.
Borbély Szilárd Háborús bűnök C. versében olvashatjuk: „A haláltáborokban mindig vannak férfiak, / akik kiköttetnek foglyokat, és éjszakánként / úgy látogathassák és erőszakolhassák meg / őket rendszeresen, hogy azok ne lássák / arcukat. Bármennyire borzasztó, ezek / az elátkozottak talán a testetlen szerelemre / vágytak. A bűn, a megbocsátás és a kegyelem / idejétmúlt szavak számukra.”

Haláltáborok mindig vannak – toldom meg, de az öléshez nem kell okvetlen haláltábor. Az a cingár, aljas katona lány, aki pórázon vezeti az iraki foglyot, s más becstelenségeket művel, talán csak egy hard-szadomazo-pornofilm hősének tekinti magát. Azért gondolom, mert az aljasságokat már nem elég elkövetni, meg is kell örökíteni, hogy legyen mit mutogatni majd az unokáknak, különben meg se történtek. A média és a film megsokszorozza, és egy kissé mutatvánnyá silányítja a bűnöket? Milyen bűnös az, aki büszkélkedik bűnével? Hová lesz a bűntudat pokla, és a kárhozat, és hová – ha van – a megbocsátás? Érti e még valaki a Bűn és bűnhődést, a bűn ilyen mértékű tombolása, és elkenése közben?

Ha Isten nincs, akkor nincs szerelem se, és mindent szabad. Jézus születésének ünnepén baltával nekirontani az idős emberpárnak, aztán kivárni, míg megérkezik a felmentő ítélet. Mert nincs bizonyíték. A mi gyilkosaink nem használtak videót. Ja, ez itt még nem Amerika, nem is Irak.
De a bűn, az nem lesz könnyebb.

Persze, más az, ha idegen, sose látott zsoldosok és hazafiak öldösik és kínozgatják egymást, és megint más, ha rólam van szó.

A tűrésküszöb nagyon változó. Amikor a gyerek Rozewicznek azt mondja az édesanyja, hogy: „Elmegyek. Úgy elmegyek, hogy sose láttok többet.”, akkor fél egy kicsit, de jól tudja, a mama ezt nem teheti meg, mondta ezt már máskor is. De amikor pár évtizeddel később a mama igazán menni – meghalni – készül, ezek a szavak elnyerik igazi értelmüket.

Tadeusz Rozewicz Anya elmegy című könyvében verssel, prózával, naplórészletekkel,
fényképekkel felváltva próbálkozik jóvátenni azt a sok-sok „bűnt” amit életében elkövetett a mamával szemben, pótolni a sok mulasztást, például, hogy soha nem vitte el a tengerhez, esedezik, könyörög az anyához, persze hiába. Nem azért, mert az anya nem bocsát meg, egy anya mindig megbocsát, hanem mert a költő nem bocsát meg magának. Hiába zárja azzal a könyvét: „ami nálunk a legdrágább és a legszebb volt, az te vagy Mama.”, mindenki tudja, akinek van vagy volt édesanyja, hogy a tartozást nem lehet törleszteni.

Rozewicz is csak élete vége felé fogja fel, mit mulasztott, s utólag próbál emlékművet állítani a mamának. Szomorú könyv, a lehetetlen kísértése. Miért nem akkor tette, amikor nagyobb szükség volt reá? Mert nem ért rá? Mert a fiatal költő magával volt elfoglalva? Ezért nem mutatta meg neki Krakkót, Zakopánét, a Visztulát sem, és a tengert sem? A közösen átélt pillanatokat pótolhatják-e a bármilyen szépen megírt versek, felér-e egy költemény, amit majd idegenek olvasnak, az anyai szeretettel? Persze hogy nem, és ezt Rozewicz is tudja.

„A költő? megöregedett, ott áll a halál kapujában és még mindig nem érti hogy a kés arra való hogy levágjuk vele az emberek fejét hogy levágjuk vele az orrukat meg a fülüket mire való a kés, hogy levágjuk vele az emberek fejét... valahol arra távol? közel? és még mire való a kés? hogy kivágjuk a nyelvet mely idegen nyelven beszél hogy felvágjuk a terhes anyák hasát hogy levágjuk a szoptatósok mellét hogy lemetsszük a nemi szerveket kivájjuk a szemeket... mi mást lehet látni a televízióban? mit olvasni a lapokban?”

Rozewicz irtózatos dühét aztán elnyomja az emlékezés békéje. Mert a kés arra is való, hogy a mama felvágja vele a maradék krumpliból és lisztből sebtiben sütött lepényt, ha a kenyér már elfogyott.

Tadeusz Rozewicz anya-siratója dokumentum és költészet, képzelet és emlékezés elegyéből áll össze aligha feledhető művé. Borbély Szilárd pedig színtiszta költészetből teremt gyémántkeménységű egységet. Nála a hétköznapi borzalom (a szentestén történt gyilkosság leírása egy megyei hírlap és bírósági jegyzőkönyvek alapján) a könyv hátuljára vonul, két apró betűs jegyzet formájában.

Érdekes-e a „történet” a műélvezet – vagy mondjuk egyszerűbben: az olvasás – szempontjából? Hát persze. A keresztény kultúra alaptörténete, Jézus születése, élete, megfeszíttetése, halála és feltámadása akkor is része életünknek, szinte minden napunknak, ha nem gondolunk rá. Azokénak is, akik soha nem imádkoznak.

Imádságos könyv egy istentelen korban, mondanám elhamarkodottan a könnyen adódó ítéletet Borbély Szilárd könyvéről, pedig a kor önmagában nem lehet istentelen. Mindig az emberek teszik azzá. Az emberek, akik ha templomba mennek, vagy csak otthon imádkoznak, hitükkel naponta „újrateremtik” istent.

Borbély Szilárd profánt és szentet vegyítő nyelve megrendítő költészetet teremtett a Halotti Pompában. Szekvenciák írja a cím alá, s aki nem tudná, érdemes felidézni a szó értelmét: 1. sorozat 2. egy rövid zenei részlet (motívum) ismétlése más-más hangmagasságon 3. a katolikus liturgiában a Halleluját követő ének.

Tulajdonképpen a Halotti Pompa mindhárom értelmezésnek megfelel, miközben rosariumok, zsolozsmák, emblémák és enigmák váltják egymást.

Az Első Könyvet, a Nagyheti szekvenciákat olvasva vallásos énekek monotóniáját és nyugalmát érzem, templomok hűvösét, örökkévalóság illatát. A Második Könyv, alcíme Ámor és Psziché, szekvenciák, s ez közelebb jön a hétköznapokhoz, a vallásos ének a profán költészethez közelít, mégis megmarad a fenséges magasságában.

A költő halotti pompába öltözteti az elviselhetetlent – az ember halálát, magát az ölést, a méltóság meggyalázását, az emberi és állati ember természetét, az emberi állat gyönyörét és bűneit, kéjét a halálban, és halálát a kéjben. A költő olyan magaslatba emeli az egyszeri gyilkosságot – hiszen minden gyilkosság egyszeri –, hogy műve minden erőszakos halállal halt ember (kik közül a legismertebb Jézus) halotti siratója lesz.

Hogy ebben a könyvében Borbély Szilárd a költészet nem akármilyen magaslatára jutott, bizonyságul egy apró részlet: „A pillanatnyi tétovázás este, / az alvás és ébrenlét között, / míg másik program töltődik a testbe, / egy kis gyanú a szívbe költözött. // Már sötét volt az ég nagy képernyője, / aludtak benne minden csillagok. / Felvillanó, apró fények és hőre- / érzékeny másolt, lopott program ok”. Ez az, amit nem lehet magyarázni, és méltatni. Csak idézni lehet.

Tadeusz Rozewicz: Anya elmegy
Ráday Könyvesház
126 oldal, 1500 Ft

Borbély Szilárd: Halotti pompa
Kalligram Kiadó
123 oldal, 2000 Ft

 
 
 

Tóth Erzsébet

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu