buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
e nagyszerű egyszerűség…e nagyszerű egyszerűség


2004.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mert első könyvemnek egyáltalán nem a bizonytalankodó és ha hozó Hamletet kellett volna címével megjelenítenie, hanem az {tilt volna ott az élen, hogy EGYETLEN, azóta is mindegyre tartozom egy s más magyarázattal; már ha kedves Olvasóm történetesen engem olvas, és ha történetesen el is olvas engem, és nem csak úgy tájékozódik, meg satöbbi, ki ez az illető, aki beszél. Most, hogy a csudás nevű Park Kiadó SIMENON-sorozatáról, a Magyar Könyvklub Graham Greene-vállalkozásáról (mindkettő: na végre!) és Jovánovics György életmű-albumáról (egyik zászlóshajónk Ő!) ide, e lapba írhatok, ám lássuk megint. Bár egy öregember írja mindezt, aki valamennyi napjának, anyagcseréje újrakezdéséhez szükséges kávétól elemien undorodik, Totyi madarának életéért, egyetlen ily cérnaszáláért átitatódva retteg), azért ez az illető (Önöm!) nem háklis és nem habókos, és azért választja az írás műfaját a személyes találkozásoké helyett, mert az EGYETLEN így valósítható, és rengeteg a pótlandóa. Személyes találkozásnak vedd, Olvasó (már ha érdekellek egyáltalán) az itteni ily sorokat, lévén hogy így pontosan adagolhatom, ami kettőnk együttes összképéből hiányzik, másképp sok lenne a habók és hákli.

GEORGES SIMENON 6 könyvvel van jelen frissen a piacon, éljen! Antikváriumokból mindent több példányban is begyűjtöttem magamnak tőle, holott nem mindig imádtam művészetét magam sem, ahogy vele (mint mindenkivel!) kapcsolatosan máig megoszlanak a vélemények. A legjellemzőbb talán az, hogy nem-bűnügyi könyveire én sem vagyok nagy vevő, tehát Simenonnak szüksége van Maigret felügyelőre, a kis és nagy rejtélyekre, melyek könyvei végén (általában) megoldódnak. Az EGYETLEN-elem ide úgy jön, hogy öregemberként azt szeretem már, ha egyetlenféleképp gondolok mindenre (mindenre másképp, persze), és Simenonról itt azén szólok csak viszonylag röviden, mert (beharangozom!) az amerikai mérföldzabálókat idéző nevű kiadó (bevágtam magam a Parkba! képzeljük csak) az őszön már Újabb hatost dob tőle, s magam összeszedem megannyi, több tucatnyi eddigi Maigret-met, aztán Úgynevezett tanulmányt írok a tárgyról, stip-stop. Vagyis én ma egyetlen módon nézem Simenon bűn Ügyi könyveit: nekem kellenek. Mert hogy Maigret, olvasom, nem „gondolkodik”; ő átitatódik.

Nem kenyerez le Párizsa, az egyszerű élet, átlátok Madame és Monsieur Maigret édes viszonyán, a sör hidegen és habosan ... már jobban megérint ... a felügyelők és a főfelügyelő gyermeki-atyai kapcsolata oly idill, mint bármi hasonló. Nem, félre a tréfát, én Maigret dolgait, mint a bűnügyi irodalom remekeit látom ma. Persze, hogy maradandóak a velük kapcsolatos frázisok: az élet ismerete... a hihetetlen gazdagság ... a finoman, szinte cool-dzsesszesen (vagy pasztellesen, akit az ilyen idegesít) alakított kis eseményfolyam (patak!) ... lehet ezt mind mondani. Hanem a lényeg itt is más.

Kétféle méghozzá. Egyrészt akkor szeretünk bele valamibe életre-másra, ha ott a József Attila által említett elem: halhatatlanul csak halandót lehet szeretni, „beleesni” szerelemmel csak esendőbe lehet. Esendő férfiaknak, nőknek stb. Simenon oly tárházát kaleidoszkópozhatja könyveiben, hogy aki érzékenyen olvas, rendre talál valamit, ami őt szólítja meg. Nekem A HAJLÉKTALAN végmotívuma volt ilyen, valamint A FANTOM egy bizonyos vonatkozása (bár tévedtem). Nem EGYETLEN motívum, hogy régi, már rég nem jár Párizsom is megszólított, magam például (és magam! innen is egy sajgás!/öröm) sokat kacskaringóztam az avenue Junot-n stb. Nem. Akkor „nagy”, akkor „nagyszerű egyszerűség” (Pilinszky versének szava) nekem Simenon-Maigret (brr, az ilyen kifejezéseink!), ha azt mondom: „a fene enné meg ... de így van ... de vártam, hogy ez lesz”. És hogy „kösz, öregem”. Akik nem kedvelik Simenont, talán az ilyesmit tekintik túl kis rejtelemnek és poénnak, és nem is mondom, hogy a maguk szempontjából tévednek. (Hát nyilván nem!)

Bűnügyi könyveknek semmijét elárulni nem szabad. Van, aki AZ IDŐS HÖLGY nagy poénját tekinti kiemelkedőnek. Van, aki a „LANGALÉTA ''-sztorin csámcsog majd, és lesz, aki közelinek érzi magához a (mindig ott a címekben, hogy „Maigret és ... „) KUDARCOT VALL és a MEGHARAGSZIK motívumsorát. Olvasni, mindenesetre, van mit, és a fordítókat is hadd soroljam, érdemük szerint? Vargyas Zoltán, Tótfalusi Ágnes, Takács M. József) (talán ez a legkiemelkedőbb produkció?), N. Kiss Zsuzsa, Pacskovszky Zsolt na és hát Szántó Judit! A szerkesztők sem tétlenkedtek, pár kis kifogásomat leszámítva a szövegek maiak, jók. (Zsámboki Mária, Szentgyörgyi József, v. Detre Zsuzsa, Sárköz) Elga,) (Vagy mégis talán Vargyas-Szentgyörgyi-Hajléktalan triónk a hiper? Nekem. S ez így villódzik,) S akkor Szalay Marianne, Tönkő Vera irányító szerepben ... a pompás borítókért Gerhes Gábor, a műszaki részek további elemeiért Mező Zsuzsa a „felelős” csak így tovább.

Egyik legjelentősebb kiadónk, a Magyal Könyvklub igen jól teszi, hogy GRAHAM GREENE regényeit sorban kiadja. Előttem itt most a korai mű, az első ilyen: a MERÉNYLET. Nagyon aktuális téma, és a tárgyat a maga klasszikus jegyében dolgozza fel. Ahogyan a Illi itteni, nem okvetlenül öngyilkos-elemű felfogásunk szerint a dolog (brr) „működik”.

Bizony., amikor a mostani pazar kiállítást (Papp Zoltán borítója, most elhagyom a további, kitűnő munkatársak sorláncát, s megmondom, később, miért; éljenek! olvasóim, látni fogod), angol sztenderdeknek megfelelő kötet „eredetijét” (szintén a fanyar, méltatlanul mellőzött, néhai bár-mái Birkás Endre fordításában) először olvashattam, zöldes-sárgás, geometrikus-ábrás borítójával, húszéves-forma lehettem, alig több. Micsoda bűvöletek voltak nekünk akkoriban ily könyvek. De (EGYETLEN ide vagy oda) eljött a Greene-megítélésének az a kettőssége, melyre a könyv borítója is rejtelmesen céloz. Pilinszkyvel, Mészöly Miklóssal – mestereimmel tehát – azt „állapítottuk” meg több Graham Greene könyv olvasása után, hogy igen, igen, de nem az igazi, mert túl sok engedményt tesz a nagyvilágiságnak... az olvasók igényeinek ... és a többi. Szórakoztató, lektűr regényeket is írt bőven (és bevallottan!), s ez bele ront igazi nagy könyveinek tisztaságába.

Nem ront bele! Soha jobb regényeket, mint Graham Greene-től legalább tíz! A merénylet és jelesen nyitja a sort. Simenon munkáit nem lehet okvetlenül „klasszikus regény”-kategóriákba gyömöszöl ni. De Graham Greene, s túl azon, hogy például A csendes amerikai máig érvényes tanulságokkal szolgál a világról, hol (Byront idézi ő, könyve élén) annyi az Új találmány, a testet ölni, lelket menteni, s mind csupa tiszta szándék, semmi ármány ... és ott a bizarr The He art of The Mater; a giccses mivolta ellenére is alapvető The End of The Affair (fordíthatók jobban-rosszabbul e címek etc.) mára EGYETLEN a véleményem: ezek ikonszerű művek (ne feledjük a Hatalom és dicsőséget, a jól címére-fordított remeklést sem), ezek kavics-szerű, egyetlenes művek, le lehet menni értük azt uszoda vizébe a mélyre, fel lehet hozni mindet szépen. Megvallom eltántorodásom bűnét (szükségszerű út volt), visszatérek Greene-hez, mohón várom az újabb repríz könyveket. Klasszikus-jegyű munkák ezek, van centrális motívumuk, sok leleményük, még Ottlik is elismerte Úgy 1957 táján, hogy – kedvenceivel, Fitzgeralddal, Waugh-val ellentétben bár, akik mozaikosabbak, rétegesebben rakták az anyagot – Greene nagy; „bár nem magyarázhatja meg ő sem, regényíróként, az emberi lélek és cselekvés anyagát, de hát”, szólt közbe Nemes Nagy, „fiacskám, ez a regény örök nagy kérdése, honnét tudja az író... „És Greene rettentő sokat tud, megszólít engem ugyanúgy, mint Simenon, csak talán tényleg igazi-regényírónak jobb, több, és ami a Merénylet izgalmait illeti, persze, hogy a nagybecsű mai történelem felülmúlhatatlan, de az írók ezért teremtenek regényalakokat, hogy ne csak a napi híradót nézzük, Mbongo M'Muszifa vagy Burnimorne tizedes rémtetteit, meg hogy az egész világ mily szép! Nagyon ajánlom, tessék Újra fölfedezni Graham Greene-t, hű Olvasóm!

JOVÁNOVICS GYÖRGY, akinek Nagy Albumát most a Corvina (rengeteget dicsértem már e műhelyt) kiadta, minden idők legnagyobb magyar képzőművészei közé fog tartozni (akár Keserű Ilona). A legendás Iparterv-kiállítás (1968) óta Jovánovics György ott volt az abszolút esélyesek között ... a világművészeti favoritokra gondolok. És attól fogva „koncept”, relief, fénymű, színes kép, installáció stb. egyre ezt a nagyszerű egyszerűséget igazolta. Amit töretlenül hihettünk róla. Na tessék, Jovánovics művészete maga maradt a NAGY EGYETLEN.

A Géniusz, irányítónk, nála lankadatlan bábjátékosi munkát végzett. Szobrászunk-konceptesünk-festőnk egyszerűen elsöpör, lenyűgöz, megbűvöl minket alkotásainak még a szinte végtelen sorával is. Bámulom, a síknak Játszó felületek hogyan fodrozódnak geometrikusan és ugyanabban a „fehérben”. Hogy milyen flamand-csendéletes, akár ember-madár közti megrendültséget sugároznak a „L.W.” képzelet-képei (ahol J.Gy. pl. sakkozik). Amiképpen Keserű megtalálta „mindenek ellenére” a festés elemi és mai lehetőségét, így Jován ugyanezt „szobrászként”. A reliefek nem is konstruktívak, nem is ábrázolók, a legmegdöbbentőbb módon lesznek tört darabokból városképek ... geometrikus elemekből, mit tudom én, gyűrt lepedők és kacat párnák és jelenetük. Üresen? A végképp-lehatárolt felületeknek megvan az az emberi „izomzat-keménysége”, rugalmassága, de még ennél is több, esendő, már-már esdő
lágysága, puhasága, ami a KÖZELSÉG fogalmával közelíthető meg! Valami itt, csak épp térben, át van itatódva.

Külön fölfedezés számomra a színes képek sora, és meghitt találkozást jelent, látnom, ismét fölfedeznem, amilyen kiváló író is Jovánovics György. És kiválóan dolgoztak, akik róla írtak, s ezért nem sorolnám az imént már „minden munkatárs” nevét. Érdemes megvásárolni ezt a (nyilván nem olcsó) könyvet, mert kiolvashatatlan, kinézhetetlen. De ezt, mondom, Jovánovicsból már 1970 óta „kinéztük”, és az sem hiba, hogy egy művész – írók nincsenek szinte ilyenek ma! persze, a képzőművészet nyelve, épp mostanság, szerencsésebb, az igazi zenéé nem az, az írás középesélyű! –, igen, hogy egy művész még életében világérvénnyel, na ja, európai érvénnyel feltétlenül, megvalósította magát. Ami a konstruktivizmusból nekem hiányzott, Jován most bensőséggel megalkotta. És a nagyszerű egyszerűség, hosszú ü-vel és rövid ű-vel, egyaránt előmutatkozik színeiből, tágasságaiból, töredelmeiből; sosem vallomásos és sosem elzárkózó; egyetemes. Bámulatos Ügy, ritka.

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu