buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Különvilág


2004.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Hanna keresztbe font karjára fektette a fejét, és sírva fakadt. Bronja a vállára tette a kezét, de Hanna nem nyugodott meg. Siratta Malka levágott haját, Sírt, mert csalódottá és kétségbeesetté tette, hogy a lánya nem érkezett meg. Elvesztette minden reményét.

Szembe kellett néznie azzal, amiről eddig nem akart tudomást venni. Ha minden jól alakul, ha visszakapja is Malkát – ő már nem ugyanaz a kislány lesz, akit Plipiecben hagyott. Nem csak azért, mert elvesztette szőke copfjait. Talán beteg, és soha többé nem lesz egészséges. De ha nincs testi baja, a lelkében akkor is soha be nem gyógyuló seb marad. Olyan tapasztalatokat szerzett, amelyek elcsúfítják a gyermekkorát, rátelepednek a szívére és a lelkére. Soha többé nem lesz olyan szép és jó, mint előtte volt. És ezért ő, Hanna a felelős.

Abbahagyta a sírást, de nem merte felemelni a fejét, mert attól félt, az arcára vannak írva az érzései. Magába kell zárnia a bűnét. Aztán Újabb rémisztő gondolat jutott az eszébe. Talán ez az ára annak, hogy tekintélyre és pozícióra vágyott, melyek őt születése alapján nem illették meg. Ez az ár, amelyet utólag kell megfizetnie a családja elleni harcért. Maga előtt látta az apját, a csupasz arcú férfit, akit csak fényképről ismert. szigorúan néz rá. – Ha rám hallgatsz, mindez nem történik meg. De te mindig a saját fejed után mégy. Most aztán megkaptad.
– Doktornő! – mondta Bronja.
– Szedje össze magát, erősnek kell lennie!” Írja Mirjam Presler Malka Mai című regénye utolsó előtti fejezetében. A zsidó származású német írónő megrázó erejű regénye 1944-be, Lengyelországba vezeti az olvasót, az ukrán határhoz. Mirjam Presler 1966-ban találkozott Malka Maijal Izraelben. Malka ott meséli el neki a történetét. „Pontosabban szólva azt, amire még emlékezett” – olvasható a regény utószavában. Malka édesanyjával és a nővérével a Kárpátok egyik kisvárosában, Lawocznéban élt. A terület ma Ukrajna része. Akkoriban Lengyelországhoz tartozott. Lengyelország pedig német megszállás alatt vergődött. Nem messze Lawocznétól működött egy határátkelő, amely Ukrajna magyarok által megszállta részére vezetett.

Malka tehát valós személy, de a történet, amit olvashatunk, majd nem teljes egészében Mirjam Presler „fikciója”. Hogy miért?

„Ki kellett találnom egy történetet, mert Malka Mai csak a legfontosabb eseményekre emlékezett. túl fiatal volt a bujkálása idején, ráadásul később megpróbált elfeledkezni erről a számára szörnyű időszakról. (. .. ) Napjainkban Malka Tel Aviv külvárosában él. Két gyermeke van és két unokája.”

A regény története röviden. Hanna Mai körorvos asszony, aki maga neveli két leányát, a német pogrom miatt menekülni kényszerül. Magyarországra, ami Horthy Miklós országlása idején a megszállt országok népeinek utolsó mentsvára volt, egészen a kormányzó félreállításáig és a nyilas rémuralomig. Malka lába a rossz szandálban annyira tönkrement, mialatt megmászta a Kárpátokat, hogy az anyjának ott kellett hagynia egy „fejkereskedelemből”, ma így hívjuk: embercsempészetből is élő zsidó családnál azzal, hogyha Malka lába rendbe jön, akkor az anyja és a nővére után viszik Munkácsra. Persze. nem így történik. A fejkereskedő Malkát elviszi a következő faluig, és ott a hét esztendős kislányt magára hagyja. És ezzel elkezdődik a még szörnyebb a szörnyűségben Malka kálváriája. A csendőrök elfogják, vallatják, felpofozzák, aztán a kislányt visszatoloncolják Lengyelországba. Ott egy Sigmund nevű csendőr megmenti, mivel Hanna Mai az orvosuk volt. De hát ő is fél, ő se meri sokáig bújtatni a gyereket. Beviszi a városba, a gettóba, ahol egy család gondjaira bízza. Ám a családot nem sokkal azután deportálják a németek: a kislány végképp, teljesen magára marad. Néha ugyan segít neki valaki, de a félelem miatt néhány napnál tovább senki nem tűrheti. Tél, éhezés, rettegés. Malka kolerát kap, túléli. De többé csakugyan nem az a kis királylány, csodálatos szőke hajjal, aki volt még két-három hónappal azelőtt. A lelke sérült igazán. Anyját nem képes többé még magában se anyának szólítani, csakis mint „a doktornő”, emlegeti.

Közben az anya és a nővér eljutnak Budapestre. Az anya mindent megtesz, hogy a kislányát felkutassa. eredménytelenül. És noha biztosnak látszó menedéke van egy lengyel lágerben, mint keresztény származású orvos, eldönti, hogy visszamegy Lengyelországba. Sigemund, a jólelkű csendőr segítségével meg is találják Malkát a kórházban. Az anyjához viszik, ám Malka nem hajlandó megismerni őt.

A megszállóktól való rettegés az alapvető hangulat ebben a regényben. Aztán a mindent és
mindenkit átható bűntudat, hogy noha tudna, de nem mer a nála elesettebben segíteni. Amely bűntudat néha azért odáig fokozódik, hogy csak adnak egy darab kenyeret, néhány szem gesztenyét, vagy két-három napi szállást a hét esztendős kislánynak. Aztán ott van a doktornő figurája. Az első az öntudatos magabiztossága, hogy őt, mint a környék egyetlen orvosát, a németek se tudnák nélkülözni, noha zsidó. A rádöbbenés, hogy dehogynem. Hiába orvos, mégis csak egy zsidó. A fájdalom és a kétségbeesés, hogy magára hagyta a kislányát. És közben mintha egész sorsuk fölött mintha a végzet munkálkodna, amiben a doktornőnek az a drámai vétsége, hogy nem vándorolt ki a férjét követve Erec Izraelbe, amikor még megtehette volna.

Az, hogy mi történt valójában a közép-európai zsidósággal, meg a zsidó népet magából kivető „gojokkal”, ebből a regényből megrázó élményként lehet mélyebben megérteni. Ajánlom elolvasni mindenkinek, mondjuk tizennégy éves kortól felfelé. Ám nem egy könnyed, nyári mulatság.

A saját hazájában igencsak népszerű írónő 2001-ben gyermekkönyv-díjat kapott Zürichben. Ez az első magyarul megjelent könyve. A fordítást Dóka Péter készítette el. A Móra Könyvkiadó adta ki. A mű legalább annyira filmre való, mint például a „Schindler listája”.

Aki viszont nem arra vágyik nyáron, hogy e keserű történetet olvasván elég mélyen nézzen önmagába: vajon én mit tennék egy ilyen helyzetben, hanem inkább a hasát fogná, ki ne szakadjon valahogy a röhögéstől, annak Philip Ardach: A szörnyű vég című abszurd agymenését ajánlom. Mármint azoknak, akik kedvelik ezt a fajta angol humort. A kamaszok szokták szeretni.

A Szörnyű vég főhőse Eddie Dickens, a most kiadott kötet a tizenegy éves srác kalandjairól szóló trilógia első könyve. A történetet Eddie (meg az író) szemével látjuk. Annyit alaptételül fogadjunk el, Eddien kívül itt minden szereplő minimum sík hülye. Maximum még annál is elképzelhetetlenül sokkal hülyébb.

„Az abszurd angol humor klasszikusa, Roald Dahl és a Monthy Python különleges világa után itt van az Új király, Philip Ardagh” – ajánlja szinte nem is szerényen a kiadó a könyvet a kötet hátsó borítóján. Nos, az Új király csakugyan merít a nagy elődökből, időnként még, gondolom a mély tisztelete jeleként, még csenni se röstell tőlük. No de sebaj, efelett molyoljanak a kritikusok, ha mernek. Ám aki a csakugyan kultfilmmé klasszicizálódó Gyalog galoppot szereti (és akkor már rossz ember igazából nem lehet), imádni fogja Ardagh e szösszenetét is.

Szóval Eddie Dickens egy „boldog” családban nevelkedik, ám onnan el kell jönnie, mert szülei rejtélyes betegségben szenvednek. A szélük, mint a papír, megsárgul, és pöndörödik, miközben átható poshadt víz szagot eregetnek magukból. Orvosuk, dr. Boukhta szerint betegségük hangsúlyozottan ragályos. Gyógymódnak azt eszeli ki, hogy a betegeket csomagoló papírba takarja, a hozzávaló bélyegekkel és melegvizes palackokkal. Később a melegvizes palackokat felcseréli forró vizesre, aminek következtében leég a ház. Ám éppen ez az, amitől a szülők váratlanul meggyógyulnak: többé nem pöndörödnek besárgulva, valamint nem poshadt víz a szaguk. De akkor már hol jár Eddie! Pontosabban, hol nem jár! Mert miután a szegény Dickens fiút a nagybácsira, Lütyő Lujóra bízzák, a világ végképp egy szép, tágas zárt osztályra kezd hasonlítani. Vándorútját Lujó bátyó hintajában kezdi el a megyényi méretű elmegyógyintézetben. Pontosabban kezdené, ha Lujó bátyó nem felejtette volna a wc-ben a lovat. megkerül.

Csakhogy addig Eddienek meg kell ismernie a lütyőnél és lütyőbb Lujza tantival, Lujó, igaz, hogy teljesen flúgos, de ehhez képest legalább gonosz és randa nejével. Meg az ő kedvencével, Malcolmmal, vagyis hogy Edmunddal (ahogy a helyzet hozza), aki nem más, mint egy kitömött görény, és ebben a minőségében egy élet kioltására is alkalmas fegyver. Mármint Lütyő Lujza kezében. A kaland mégis csak elkezdődik. Mivel hogy előkerül a ló a wc-ből. Law Vacaaugh és neje fogadójában megismerkedhetünk a színészkirály Mr. Peeakoopackkal, aki éppen olyan jó az úritök, mint Kína császárnője szerepében. Nos, miért olyan jó? Mert egy igazi színész soha nem esik ki a szerepéből. Például, mi lenne, ha Eddie eljátszaná a szökött árvát? Eddie megesküszik, hogy eljátssza. Vesztére. Ugyanis éppen egy szökött árvát keresnek. Így kerül Eddie a Szent Demencia Háládatos (vagy háládatlan?) Híveinek házába, ahol is Pork O'lab asszonyt és egy patkányt kell ártalmatlanítania ahhoz, hogy egy trójai tehén hasában megmeneküljön ...

„Eddie utálta a cellát az őrszobán. De aztán kirakták onnan, bedobták egy kényelmes barna zsákba, és elszállították árvaházi cellájába. Cellább volt az a cellánál. Szűk volt, még egy macskát se lehetett volna megpörgetni benne. Nem mintha bármiféle macskának eszébe jutott volna betenni ide a lábát. Holtra rémült volna a patkánytól. Nem tévedés, patkány. Igen, igen, csak egy. Egyetlen árva patkány. Vele osztozott Eddie a lakosztályon. Ha rajzfilm patkány lett volna, akkor fél szemét bizonyára kötés fedi és duzzadó izmain tetoválás díszeleg. Még az is lehet, hogy a szája sarkában gyufaszálat rágcsál. De ez igazi patkány volt. Hatalmas és félelmetes: Ismeretes, hogy a patkányoknak a farkasokhoz hasonlóan rossz a sajtójuk. Ha valahol három kismalac házikója összedől, netán pestisjárvány söpör végig Európán, és milliókat pusztít el, rögtön a farkasokat vagy a patkányokat okolják. Pedig ha a patkányokon múlna, valószínűleg kedves, tiszta, barátságos és szeretetre méltó, sőt illatos állatkák lennének, akik fél fizetésüket jótékony célra áldoznák, ha eleget keresnének. Sajnos a mi patkányunk – pontosabban Eddie-é – nem rendelkezett egyik fenti tulajdonsággal sem. Olyasfajta szerzett volt, aki tökéletesen megfelelt a Szent Demencia Háládatos Híveinek Háza jelmondatának.” Dolgozz látástól vakulásig! Légy piszkos! Légy boldogtalan!

Ezt a dolgot Merényi Ágnes fordította, a kötet David Robert a művel egyenértékű illusztrációjával jelent meg. A Móra Könyvkiadó jegyzi ezt is. Mint ahogyan Lackfi János: A buta felnőtt című verseskönyvét is, Kalmár István rajzaival. A szerző ezeket a verseket öt gyermekének és a feleségének ajánlja, mondván a már-már öröknek tartható igazságot: ez a könyv nélkülük nem jött volna létre.

A címadó vers is örök dilemma: mért van az, hogy gyermekeink nagy, kerek szemekkel bennünket kérdeznek, noha biztos, hogy amíg fel nem nőnek, ők sokkal inkább tudják mindenről az igazságot, amíg mi nem győzünk szégyenkezni és szabadkozni, hogy fogalmunk sincs, valójában mi hogyan működik. Vagy netán puffadt gőggel titkolózni: majd ha idősebb leszel, megérted, kicsim. Ennek a dilemmának egy szépszívű versezete:

„Fiam csupa érdekeset / kérdezget tőlem, ámde sajna / a választ sokszor nem tudom, / hisze nem vagyok, csupán az apja. / .. ./ Abban bízom, hogy a fiam / megtudja az összes titkot, / fel- és lemászik mindenhová, / vulkánt, Marsot kopogtat: Kipp-kopp. / Mindent megmér és összeír, / s ha még élek, elhozza hozzám / több koffernyi jegyzeteit, / csak hogy addig se unatkozzam. / Majd egymás mellé leülünk / lábunk ázik a világvégi / tóban, és a fiam nekem / a mindenséget elmeséli.”

A kötet amúgy négy „ciklusra” oszlik. Van benne „aprólék”, van benne hangulat, ha a kezébe veszi, nyilván ki-ki megtalálja a maga külön szülői dejavuját benne, amit mint magáét, felolvashat a gyerekének, ha van olyan és még elég kicsi. Kalmár István rajzai révén maga a könyv is, mint tárgy elég aranyos.

 
 
 

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu