buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Vagy és vagy


2004.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A dán királynő rettenetes nyelvbotlása volt, ami kor egy kötelező vizit alkalmával ekként tett említést a főművéről a kissé suta filozófusnak aki ugyan nem értett az etiketthez, az etikához azonban annál inkább. Mai dán monográfusa, Joakim Garff sem „vagy-vagy” szemléletű; munkáját „egy életrajznak” nevezi (legalábbis a könyv gerincén ez áll), egy lehetségesnek a sok közül, és az életműre nem húz rá egy meghatározott értést-értelmezést; hagyja a tényeket szabadon beszélni.

Joakim Garff 1960-ban született, ahhoz a generáció· hoz tartozik tehát, amely a strukturalizmuson nevelkedett. Ez a teória a tudományos vizsgálhatóság céljából kipreparálta az irodalmi és filozófiai műveket. Ellenezte az életrajzi olvasatot, s a művet tárgyként kezelve, laboratóriumi körülmények között boncolva jelentősen élettelenítette azt. Vagyis „őt” – hiszen a befogadás bizonyos hőfokán az olvasó rendszerint megéli a műtárgy eleven szellemének megjelenését, és „kettejük” kapcsolatának szubjektivizálódását. Ez az intellektuálisan is inspiratív történés kívül esett a különböző „formalista” elemző iskolák érdeklődési körén.

A Kierkegaard-szakirodalom világszerte gazdag, életrajzban azonban még Dániában is szegény. Joakim Garff, a koppenhágai „Soren Kirkegaard Kutatóközpont” munkatársa ki használta a kínálkozó lehetőségeket, és nem átallotta megírni Kierkegaard szabályos életrajzát, melyben évről évre araszolva követi nyomon a filozófus életét. És ezzel egyúttal az opuszát is – hiszen Kierkegaard élete az írás volt. Garff szakított az „élettelenítés” kutatói erkölcsévei, és a művet visszahelyezte a filozófus személyes biográfiájának, valamint a kornak az ágyásába, és abba városba, ahol Kierkegaard, aki híres sétáló volt, ám rossz utazó, élt és halt: a több mint százezer lakosú, kulturálisan virágzó 19. századi Koppenhágába. Garff módszere pozitivistának mondható; igyekszik a tények macskaköveivel kirakni az életpályát, kerüli a szubjektív értelmezéseket (sajnos), és nem kíván magyarázattal szolgálni a csodálatos Kierkegaard-jelenségre. Ennek a módszernek az előnye a részletek és apróságok bősége, hátránya viszont az, hogy az élet & mű „mélyárama” rejtve marad, rámarad az olvasóra, hogy kifürkéssze, ha akarja.

Garff kutatói erkölcse pont ez, az életrajzi belemagyarázások és a műelemző szofisztika elkerülése, tehát a korrektségre való törekvés, ami a tekintély tiszteletet is mellőzi, és alkalomadtán nem röstelli feltárni a „nagy ember” életének esendőségeit és banális dolgait. (Habár Kierkegaard-nál mi nem banális, mert szinte mindent megírt, és jelentéssel töltött meg.) Ámde mégis kell egy szál, amire a kisebb-nagyobb súlyú tények felfűzhetők, vagy egy alapozás, mely megtartja a képtöredékeket. Ez minden életrajzírás legkényesebb kérdése, amennyiben „rajz”, és nem puszta kronológia. Garff öt számozott részre tagolja, fejezetekre és alfejezetekre osztja a biográfiát. A fejezetcímeket a puszta évszámok alkotják, az első fejezet: 1813-1834, aztán 1835-től 1855-ig esztendőről esztendőre lépeget. Ez a módszer is jelzi a kutatói korrektség et, és kézikönyv-szerűen is használhatóvá teszi a munkát. Ha eztán valamely mű olvasásakor felütjük a monográfiát a megfelelő évszámnál, biztos nem fog ártani a mégoly elmélyült befogadásnak sem. No de ez a lineáris módszer még nem elég az életrajzhoz. Milyen gócpontokat talál Garff Kierkegaardnál? Ezek természetesen a művek, melyek mögött egzisztenciális konfliktusok, válságok mélyednek. Garff konfliktusközpontú krízisbiográfiát írt, ami megfelel Kierkegaard nyugtalan, a Nietzschééhez foghatóan intenzív és nagy sebességű, intellektuálisan és érzelmileg is lobogó életének és szellemének feldolgozásához.

A tényalapú konfliktusokat Garff dokumentálja, a nem egyértelműen dokumentálhatókat pedig nem tárgyalja. Kierkegaard nagy, szenvedélyes, non-stop naplóíró volt, s bár hagyatékának a kezelése kész filológiai katasztrófát okozott, felgyűlt elég anyag az életrajzírónak. És a művei is mind „önéletrajziak”, az álnéven írtakkal együtt; filozófiája alapvetésének megfelelően Kierkegaard mindig a legsajátabb, szubjektív tapasztalatait és gondolatait dolgozta fel. Életének legnagyobb, megrázkódtató élményei Garff láttatásában az apjához, a jegyeséhez, Regine Olsenhez és a korabeli koppenhágai értelmiséghez fűződő viszony. Ebből a pontosságra törekvő és a dokumentál hatóságra alapozó életrajzból minden kétséget kizáróan kiderül, hogy a híres szerelmi történet, amit már annyian interpretáltak, nem puszta mítosz – mint egyes elemzők gyanítják –, hanem tényleg Kierkegaard életének alaptörténete és egyúttal a filozófiáját megalapozó sorsesemény. Nem túlzás a szerelmi drámát „beleolvasni” a szenvedélyes filozófus formabontó műveibe. Miként az is világos, hogy a búskomor, rigid apjához fűződő viszonya is átjárta egész életét, intellektusát és érzelemvilágát. Michael Pedersen Kierkegaard-ról sok mindent kiderített a biográfus, akinek megközelítései pszichoanalitikus iskolázottságról tanúskodnak, bár igyekszik ezt a modern vizúrát nem túlhangsúlyozni, és kerüli a freudizmusokat. Ennek ellenére elmondható, hogy a hozzáállása pszichológiai és pszichoanalitikus, tehát tipikusan mai, és ebből a szempontból korlátolt. Más megközelítéseket, pl. a pneumatikusat, a teológiait, a szellemtörténetit kizárja; nem szellemben, hanem a freudi módra felfogott pszichében gondolkodik. Ebben egész a redukcióig elmegy, pl. amikor pszichoszomatikusan és a szexualitásra célozgatva tárgyalja a „Doktor Eksztatikus” elragadtatásait és írás-orgiáit. Habár az Ödipusz-komplexust nem ejti ki a száján, mégis ezzel az optikával láttatja Kierkegaard szorongásait és egyéb lelki bajait. így persze Kierkegaard Istenhez való viszonyára is mint projekcióra és szublimációra tekint, és így életének ezt a vonulatát, ami pedig talán épp a mélyárama volt, nem képes megragadni, csupán leegyszerűsíteni, elpszichologizálni és a háttérbe szorítani. Egyszóval Kierkegaard-t, a hívőt Joakim Garff mellőzi, mintha ez a téma nem lenne szalonképes egy biográfiában.

A harmadik konfliktusforrás, a korabeli dán értelmiséghez – a „kompániákhoz” –, és az egyházfikhoz fűződő viszonya legjobban dokumentál ható, és a monográfus kimerítően, nagy hozzáértéssel és tiszteletkörök lerovása nélkül, bátran beszél erről a témáról. Nekünk, akik nem ismerjük a „dán aranykort”, több információra, felvezetés re és portréra lenne szükségünk, de így is szemléletessé válik a szellemi miliő, a „a sajátos intellektuális meleg házi légkör”, amelyben Kierkegaard élt és küszködött, a korabeli mentalitás, amelytől elkülönbözött, és amivel harcba szállt. Ugyanez vonatkozik a teológiai és vallási állapotokra is. A társadalomban élő Kierkegaard-ról, az utcai filozófusról, a „koppenhágai Szókratészről”, aki nap mint „emberfürdőt vett”, magyarul eddig nem volt hozzáférhető olvasmány, márpedig ez a kép alapvetően fontos a másságának és a fokozatos radikalizálódásának a megértéséhez. Kierkegaard kijárta „a bántalmazás iskoláját”, és nemcsak a Bibliából tudta, hanem a saját bőrén is megérezte, milyen a kivetettség. 1846 után a társadalom szempontjából halott ember. Mindez végül az ötvenes években a fennálló kategorikus elutasításához és a rendszerellenes ámokfutáshoz vezette, amibe bele is halt. 43 éves volt.

Műelemzéseket ne várjunk az életrajztól. A művek bemutatása hellyel-közzel megtörténik, különösen a főművön túl. Örvendetes, hogy Garfftól a magyarul hozzáférhetetlen, sőt ismeretlen könyvekről és cikkekről is értesülhetünk, és bőséges idézeteket is olvashatunk belőlük. Kierkegaard filozófiaművészetét azonban nem magyarázza a szerző, csak áttekinti. írói teljesítményének különlegességét és nagyságát inkább érzékelteti, de hermeneutikát nem művel. így is kirajzolódik a bámulatos pálya, mégpedig sosem volt részletességgel és alapossággal, az értése meg az értelmezése azonban az olvasóra marad – nagy és konkrét segítséget nyújt hozzá Garff munkája.

Hiányzik a könyv végéről Kierkegaard magyarul olvasható, különböző kiadóknál megjelent könyveinek és a folyóiratokban szétszórt írásainak a bibliográfiája. A kitűnő fordítópáros, Bogdán Ágnes és Soós Anita csak elvétve idéz mások fordításaiból. Pedig Rácz Péter fordításai véleményem szerintem remekbe szabott és inspirált munkák. Ugyancsak jó lenne összeszedni a szekundér irodalmat, melynek zöme folyóiratokban kallódik. Kapásból megemlíteném a Gond 1993/4 és a Magyar Filozófiai Szemle 2003/1-2 számát, és felhívnám a figyelmet Rugási Gyula A pillanat foglya című Kierkegaard-esszéjére, mely az azonos című kötetében olvasható (Gond-Cura-Palatinus, 2002), és az életmű legrejtettebb és legizgalmasabb dimenziójáról, a szívéről beszél, arról, ami a Garff-könyvből lényegében kimaradt: az Istenviszonyáról, a hitéről.

A Jelenkor Kiadó óriási jelentőségű vállalkozása, hogy az egész életmű dán kritikai kiadását lefordíttatja, gondozni és közölni kívánja. A sorozat első kötete Kierkegaard első művét, Andersen-bírálatát, és a filozófiai doktori disszertációját tartalmazza. Az előbbi, ne ijedjünk meg, nem a kedves meseíróra, hanem a számunkra ismeretlen regényíróra mér megsemmisítő kritikusi csapást. Az ifjú értelmiségi teljes fegyverzetét meg csillogtat ja az entrée során – és van is mit. Az utóbbi a híres mű, Az irónia fogalmáról – ilyen doktori disszertációt sem előtte, sem utána nem látott a világ, a fiatal doktorandusz nem igazodik az akadémikus szokásokhoz, azt írja, amit gondol, és ami egész további életművében meghatározónak fog bizonyulni. Meg is feddték a szabadszájúságáért a professzorok (bár „átment”), és megjegyezték a stílust, mely azóta is az olvasók üdülésére szolgál.

A bőségesen kommentált életmű-kötetek nemcsak a kutatók, hanem a Kierkegaard-rajongók alapkönyvei lesznek. Mert Soren Kierkegaard azok közé az írók és filozófusok közé tartozik, akiknek nem egyszerűen olvasói, hanem rajongói vannak. A szenvedélyt, amivel írt, páratlan stiliszta lévén, átviszi az olvasóira. Az irónia és a krisztushit közt csapódó, ezerszeresen reflektált, de el nem langyosodó szenvedélye, mely az esztétika, az etika és a vallás legnagyobb kérdéseit hányja-veti, nemcsak magával ragadó, hanem biztatóan és a csalárdságaival együtt is megbízhatóan vezeti, megszólít ja, becsapja és ismét kézen fogja a radikalizmustói meg nem riadó, egzisztenciálisan gondolkodó embereket. Nagy kaland olvasni őt.

Kierkegaard unokaöccse, aki zavarodott elméjű volt szegény, egy tiszta pillanatában jól megmondta: a nagybátyám vagy-vagy volt, az apám is-is, én meg sem-sem vagyok. Gondolom, ez utóbbi a posztmodern korban nyitott sors/ehetőség. Egyébként Kierkegaard az élete végi „bekeményítés” során, amikor lemondott a dialektikáról és leszámolt a fennálló kereszténységgel (nem kevésbé vadul és bőszen, mint Nietzsche), nagyon is kihegyezte a maga vagy–vagy-át. Nem mondott le Istenről, hanem így fogalmazott a lehetséges újjászületései kapcsolatban: „Az is biztos, hogy csak akkor érjük el azt a magasságot, ahonnan látható, hogy a kereszténnyé válás valóban megkezdődött, amikor minden egyes lépés fáradságos és nyaktörő, szüntelenül 'vörös vagy fekete': vagy Isten, vagy Sátán”. Az ilyen és hasonló kiszólásai persze ma is ugyanolyan botrányosak, mint a maga korában voltak, amikor helyének nézték, kiközösítették és kicsúfolták, amiért végül nem maradt adós, de azért belehalt.

Joakim Garff: SAK

 
 
 

Radics Viktória

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu