buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hogyan semmizik a semmit


2004.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Why is there something rather than nothing?” Ezt a címet adta Bede Rundle nemrégiben az Oxford University Press-nél megjelent könyvének, amelyben a filozófia legalapvetőbb kérdését feszegeti. Feszegetésnél azután persze nem is igen jut tovább, hiszen ez a kérdés emberi ésszel, emberi fogalmakkal aligha válaszolható meg értelmesen. Miért izgatja mégis az embert? Miféle lény az ember, aki folyton-folyvást megválaszolhatatlan kérdéseket tesz föl magának és azután ezeken rágódik évezredeken keresztül? Boldogtalan lény – mondhatnánk kapásból. Ámde sokan, igen sokan – kivált a filozofálásra hajlamos egyedek – kifejezett élvezetet találnak az effajta kérdések boncolgatásában. Miféle élvezetet? Játékosat. Elménk teljesítőképességét tesztelik, mondatokat hoznak létre, amelyek újabb mondatokat szülnek, szóbeli várkastélyok jönnek így létre, rengeteg kicsipkézett toronnyal, titkos szobákkal, átjárókkal, vizes árkokkal, kísértetekkel, megelevenedő festményekkel, tágas parkokkal, ahol a megoldottnak hitt kérdések rózsakertje virít.

A filozófus azután élethosszat bolyong saját építményében, pókhálós szobákat takarít ki, labirintusba keveredik, eltéved, majd ismét pislákoló fényt pillant meg az egyik szegletben, szellemek incselkednek vele, és néha más 'filozófusvárak lovagjai lovagi tornára hívják ki, sőt, az is gyakran előfordul, hogy általános támadást intéznek oly nagy gonddal csinosított kastélya ellen, homokvárként kezelik, lerombolják.

Játék tehát, de a legkomolyabbak közül való, szabályai folyvást változnak, de mint minden emberhez méltó játékot, ezt is csak komolyan érdemes játszani. Játsszunk tehát egy verset. Próbáljuk meg lefordítani a címet. Nem könnyű vállalkozás. A magyar nyelv ugyanis, szemben a legtöbb nyugati nyelvvel, kettősen szeret tagadni. Ha ezt a szabályt követjük, a filozófia alapkérdése így hangozhat magyarul: Miért van valami, miért nem inkább a semmi nincs? A baj ezzel a megoldással az, hogy olyasmit állít a semmiről, ami az eredeti változatból hiányzik, nevezetesen, hogy a semmi nincs. De lehet-e olyasmiről értelmes állításokat tenni, ami nincs? Ráadásul, ontológiai állítást, vagyis a létre vonatkozót, ráadásul abszolútat?

Próbálkozzunk egy másik verzióval. Engedjünk a nyugati konvenciónak és mondjuk azt: Miért van valami, miért nem a semmi van? Megoldásunk meghökkentő és nyugtalanító. Hogyan van a semmi? Köszöni, jól.
Ámde a magyar, szerencsére azt is megengedi, hogy homályban hagyjuk a létkérdést, nem ragaszkodik foggal-körömmel a létigéhez. Mondhatjuk tehát azt is: Miért valami, miért nem inkább a semmi? Talán ez a legtermékenyebb változat, mivel legalább a kérdés nem lök be bennünket azonnal valamilyen gondolkodási irányba, amiből azután hatszáz oldalon sem tudunk többé ki mászni. Viszont üdvösen érintetlenül hagyja az ontológiát. Pedig mi mégis ontológiai kérdéseket szeretnénk föltenni.

Heidegger ebből a csapdából úgy igyekezett kikecmeregni, hoga semmi létmódját olyasfajta igékkel írta körül, mint például: a semmi semmizik. Ezt az állítást bámulva jön azután igazán izgalomba a filozófus. Mondatok generálására ragadtatja magát és már épül is a Semmi vára, semmisen, sehol sem, semmilyenen. Hátborzongató hely lehet. De jelent-e valamit?

Erre mondta Sidney Morgenbesser, hogy „ha semmi sem lenne, az ember akkor is panaszkodna”, vagy „ha a semmi lenne, az ember akkor is panaszkodna”. Hát ez igen valószínű. Az embernek semmi sem jó. Még a semmi sem.

Rundle azt mondja, hogy a kérdés rosszul van föltéve. Mert az nem lehet, hogy semmi sincs (a semmi van). Könyvében szellemesen kimutatja, hogy a kérdés, illetve a megválaszolására tett kísérletek túlhajtják a nyelvet a jelentésen, elválasztják a szavakat még értelmezhető jelentésüktől és a végén ott állunk megfürödve a jelentésnélküli semmiben. És elhallgatunk Wittgenstein után szabadon.

Szerinte háromféle jogosulatlan nyelvi határsértést szoktak a semmi birodalmába átlépő gondolkodók elkövetni: az Isten fogalmával, az okozatiság fogalmával illetve a lét fogalmával kapcsolatban. Például: noha a tudomány képes – bizonyos határokon belül – magyarázatokat adni a világegyetem működésére, a benne lejátszódó folyamatok törvényszerűségeire, a világegyetem egésze azonban nyilvánvalóan nem értelmezhető ugyanilyen módszerekkel, itt valamiféle téren és időn kívülálló, magán a világegyetemen kívül álló magyarázatra lenne szükség. És ha itt esetleg eljutnánk is valamiféle végső okhoz, ennek az oknak olyasfajtának kellene lennie, amelynek léte maga nem kíván további magyarázatot, ilyen lét azonban nem létezhet. Nos, az ember ezt a szerepet szánja Istennek. Olyan lét, amelyik nem létezhet.

Amikor Rundle a világegyetemről beszél, persze folyvást hangsúlyozza, hogy a miénk csupán csak az egyike a számos más lehetséges világegyetemeknek, így aztán nyugodtan elfogad hatjuk, hogy speciel a miénk a Nagy Bummal kezdődött, ez azonban könnyen előállhatott egy másik, korábbi világegyetem összehúzódásából egyetlen hatalmas energiájú pontba, avagy keletkezhetett egy másik világegyetem fekete lyukából is. így aztán ezekkel a tudományos magyarázatokkal nem jutunk messzire, már ami a filozófia alap kérdését illeti.

Rundle ezek után hatékonyan megcáfolja a másik logikailag lehetségesnek tűnő magyarázatkísérletet is, nevezetesen, hogy Isten teremtette a világegyetemet egy valamilyen távoli időpontban a múltban. Ebben az állításban ugyanis egy olyan cselekvőről beszélünk, aki létrehoz valamit, miközben megtagadjuk tőle a cselekvő létezés két elengedhetetlen attribútumát: az időt és a fizikai okozatiságot. Azt jól el tudjuk képzelni, hogy Isten agyagból megformálja Ádámot, de azt, hogy egy időn és téren kívül létező Isten képes arra, hogy létrehozza a teret és az időt egy bizonyos időpontban, egyszerűen kisiklatja a cselekvő lényről alkotott fogalmunkat. Egy nem térbeli és nem időbeli létező – ha lehetséges ilyen – semmire sem képes (a semmire képes csupán).

Rundle problémája a teológiai érvekkel nem az, hogy igazolhatatlanok, hanem az, hogy értelmezhetetlenek emberi fogalmakban. Viszont még így is átfogalmazhatjuk alapkérdésünket oly módon, hogy választ akarhassunk rá. „A világegyetemnek meglehet, nincs és nem is lehet okozati magyarázatát adni” – írja – „ám ettől még megmarad a miért kérdés. Nem abban az értelemben, hogy mi okból, hanem hogy mi végre létezik? Nem kellene léteznie. Mi célból létezik tehát mégis?” Továbbá, még ha Isten nem a semmiből is teremtette a világegyetemet egy adott időpontban, ettől még most, hogy a világegyetem már létezik, fönntarthatja azt, megóvhatja attól, hogy visszazuhanjon a semmibe.

Rundle ennek az abszolút semminek a lehetetlenségét igyekszik kimutatni könyvében. Amikor a hétköznapi nyelvben arról beszélünk, hogy semmi sincs a szekrényben, vagy nincs semmi, ami kerek lenne, vagy szögletes, akkor olyan létező világról beszélünk, amelyben pillanatnyilag semmi nem felel meg leírásunknak. Ha azt mondjuk semmi nem X, akkor azt is mondjuk: minden nem-X. Azt esetleg el tudjuk képzelni, hogy minden eltűnik a világból, hogy semmi nem marad benne, de ekkor sem az abszolút semmit képzeljük el, hanem egy üres, kitöltetlen teret. Szó szerint értve azt a hipotézist, hogy abszolút semmi nincs (az abszolút semmi van) önellentmondáshoz jutunk, hiszen képtelenség föltételeznünk, hogy az legyen a helyzet, hogy nincs helyzet.

De még ha képtelenség is elgondolnunk az abszolút semmit, ebből nem következik, hogy bárminek is szükségképpen lennie kellene. Rundle mégis kitüntet egy létezőt, amelynek szerinte feltétlenül léteznie kell, ez azonban nem Isten, hanem az anyag. Rundle nem materialista, hiszen nem gondolja, hogy minden igazságnak szükségképpen anyagi, fizikai igazságnak kellene lennie. Azt azonban állítja, hogy elmebéli és matematikai fogalmaink létezése a fizikai világra való alkalmazhatóságuktól függ. „Az az állítás, hogy semmi nem létezhet az anyagi világegyetem létezése nélkül, nem vonja magával azt a képtelen nézetet, hogy minden anyagi, azt viszont állíthatjuk, hogy ha egyáltalán létezik valami, akkor az anyag létezik, azon az alapon, hogy csak az anyagban találjuk meg a független létezés alapjait.” Ebből pedig az is következi, hogy „ha nincs hely a nem-anyagi cselekvő lény számára, akkor Istennek sincs helye”.

Wittgenstein ezen a ponton persze azt mondaná, hogy a vallásos nyelvhasználatban nincsenek tényállítások, ez a nyelvjáték egy meghatározott viszonyt fejez ki a világhoz. És egy hívő számára semmi új nincs abban, hogy a vallásos szövegben szereplő szavak puszta analógiák, amelyek alkalmatlanok arra, hogy emberi ésszel megragadjuk az isteni természetet, ezek csupán a transzcendenciának tett elismerő gesztusok. Rundle számára mindez nem több illúziónál.

Rundle kritikusai számára az igazán fogas kérdés – amint azt Thomas Nagel is rendkívül intelligensen megfogalmazza a TLS május 6-i számában – éppen az, hogy van-e értelme az olyasfajta nyelvhasználatnak, amely túlmutat a szavak hétköznapi értelmén. Meglehet, beleszédül a halandó az abszolút semmi elgondolásába, a tér és idő hiányának az elképzelésébe, mégsem háríthatja el magától teljesen azt a lehetőséget, hogy lehet az a helyzet, hogy semmi sem a helyzet (hogy a semmi a helyzet). Ekkor nem arra gondolunk, hogy miként másképp lehettek volna a dolgok. Nem is az üres világegyetemre. Hanem hogy ez mégiscsak alternatívája lehet mindannak az összes elképzelhető pozitív esetnek, ahogyan a világ létezhet,.ahogyan az összes elképzelhető világegyetem létezhet.

Nagel érdekes analógiával világítja meg, mire gondol. Saját nem-létünket mindannyian el tudjuk képzelni. És az a helyzet, hogy az ember egyáltalán, sohasem születik meg, értelmesen elgondolható alternatívája az ember összes elképzelhető valóságos életlehetőségének. Objektíve, ez persze pusztán képzeletbeli lehetőség, de nem olyan lehetőség, amelyben valami mást tapasztalnánk: szubjektíve ez nem valami más lenne, hanem maga a semmi. Az a lehetőség, hogy az ember nem létezik, annak szubjektív analógiája, hogy a világ nem létezik. És az ilyen analógiás nyelvhasználat bűvköréből az ember éppúgy nem tudja kivonni magát, mint a szerelem csábítása alól. Akkor sem, ha a dolog tökéletesen értelmetlennek vagy értelmezhetetlennek tűnik. Viszont jó.

 
 
 

Orosz István

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu