buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Stop a huszonegyedik órában
Takács-Sánta Andrással Nádor Tamás beszélget


2004.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aranykor, édeni bőség, korlátlan esélyek: illúziók az emberiség eszmélés előtti idejéből. Nosztalgiázni lehetne mindezen, akár a boldog békeidőkön, ám természeti és társadalmi katasztrófák kijózanítják a realistákat, a tények tisztelőit. Már korábban ismeretes volt, a Római Klub 1972-es jelentése óta pedig köztudomású – noha sokan máig sem hajlandók ön- és közveszélyes szemellenzőjüktől szabadulni –: a növekedés határaihoz értünk. A Föld kincsestára kiürülhet, a források elapad hatnak, az ember környezetének mértéktelen károsításával elpusztíthatja sajátmagát. Természetvédők stoptáblája erre figyelmeztet, a huszonnegyedik órában, talán még időben. A Typotex kiadó ökológiai kiadványai ezt a szándékot segítik.
 

– A Typotex Természet és gazdaság című (Pataki Györggyel együtt szerkesztett) ökológiai szöveggyűjteményének gondozása miképp következik az ön hivatásából, eddigi munkásságából?

Biológus diplomát szereztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ám amit most művelek, noha van köze szakmámhoz, nem színtiszta biológia. Ugyanis humánökológiát oktatok az ELTE-n és a Veszprémi Egyetemen. A fenti elnevezés jelzi e tudományág transzdiszciplináris jellegét. Azt, hogy társtudományokat összeköt, ezek eredményeit használja fel. Készülő doktori disszertációm is az ember természetátalakításának múltját, történetét vizsgálja. Fő tevékenységem pedig egy civil szervezethez köt: a Védegylethez, amely köztudomásúlag elsősorban környezetvédelemmel foglalkozik. Gondolom, mindennek ismeretében bízták rám a kiadó bizonyos ökológiai köteteit.

– Ismeretes: jó harminc esztendeje a Római Klub kiadta A növekedés határai című jelentését, amely szigorúan figyelmeztetett – egyebek közt – a környezet fokozott védelmének szükségességére. Vélhető: az indokolt vészharangkongatásnak nem volt foganatja ...

Aranykor, amelyben az ember azt tehette környezetével, amit csak akart, talán sohasem volt. Említett dolgozatom is éppen azt vizsgálja, hogy mikor és miképpen következtek be azok a „nagy ugrások”, amelyek következtében jelentősen megnövekedett az ember természetátalakító (s egyben azt károsító) tevékenysége. Az első ilyen esemény kétségtelenül a tűz használata, amely – mintegy félmillió éve – a korábbiakhoz képest gyökeres változást hozott ember és természet kapcsolatában. A további „nagy ugrások”: a nyelv kialakulása; a mezőgazdaság létrejötte; a civilizáció születése; az európai hódítások. S persze az ipari és tudományos forradalom (amelyhez kapcsolódott az úgynevezett fosszilis tüzelőanyagok tömeges használata). Mindezek részét képezték annak a folyamatnak, amelynek során, révén az ember beavatkozott a természetbe, átalakította s egyszersmind károsította is azt. Ami a Római Klubot illeti: a társulat Aurelio Peccei, magyar származású olasz (milliárdos) közgazdász kezdeményezésére jött létre 1968-ban. Első, A növekedés határai című (Donella Meadows és munkatársai által jegyzett) nagy tanulmányát a klub 1972-ben adta ki. Ebben a szakértők feltérképezik az emberiséget immár akut módon fenyegető politikai, gazdasági, szociális, környezeti, pszichológiai, technológiai, kulturális problémákat, veszélyeket, s mindezekhez előrejelzéseket, prevenciós, illetve orvoslási javaslatokat fűznek. Különösen a környezetvédelmet, a népszaporulat, a gazdasági növekedés korlátozását tartják égetően szükségesnek. A nemzetközi környezetvédő mozgalom létrejöttét egyébként egy évtizeddel korábbra datálják. 1962-ben jelent meg ugyanis Rachel Carsan Néma tavasz című, (magyarul is olvasható) könyve a növényvédő szerek káros hatásairól. Tehát az 1960–70-es években döbbentek rá igazán az emberiség felelősségteljes szakemberei, személyiségei a globális veszélyeztetettségre. Az 1972-es első – stockholmi – környezetvédelmi világkonferencia résztvevői fölmérték ennek mértékét, s figyelmeztettek a halaszthatatlan teendőkre. Akkortól tudatosulhatott igazán széles körben, hogy sürgősen cselekedni kell.

– Több mint harminc esztendő telt el azóta, s bár a környezetkárosítás okozta éghajlatváltozásról, katasztrófákról, a sarki jég olvadásáról, az ózonpajzs elvékonyodásáról persze sokszor és sokat hallani, úgy fest, a figyelmeztetó1< borsót hánynak a falra, a rontás-rombolás folyamata tovább áramlik – megállíthatatlanul...

Egyrészt a veszély fokozatos tudatosulása vitathatatlan, másrészt – sokak borúlátása és reális helyzetfelmérése ellenére – kedvező változások is észlelhetőek. Csak éppen ezek lassabban, körülményesebben történnek meg, mint ahogyan kívánatos, sőt szükséges lenne. Ám az ökológiai gondolkodásmód még így is egyre nagyobb teret nyer, és számos térségben, országban már nem csupán egyetértés kíséri a környezetvédőket, hanem törvények, rendeletek is szabályozzák, igyekeznek gátolni a károsítást, pusztítást. Más kérdés, hogy az elvi helyeslés, illetve a gyakorlati megvalósítás közé még akadályok ágaskodnak, s a megvalósítás igencsak időigényes. Ám a természetkárosítás évszázadainak pusztítását nyilvánvalóan nem lehet hipp-hopp semmissé tenni.

– Az egyetemes borúlátás, illetve bizakodás síkjáról lépjünk egy kissé lejjebb, mindennapjainkba. Köztudomású: hazánk nem éppen éltanuló a környezetvédelemben. Gondolom, ez is közrejátszik abban, hogy – túl az ön védegyleti és oktatói tevékenységén – ökológiai köteteket is szerkeszt a Typotex kiadónak ...

A Typotex egyébként is műhelye a társtudományok, mi több, a reáliák és humaniórák együttélésének. Már szerkesztői fel kérésem előtt kiadták diszciplínáim vonzáskörében például Carl N. McOaniel-John M. Gowdy Az édenkert kiárusítása, illetve Vida Gábor Helyünk a bioszférában című kötetét. Mindkettő markáns, jelentős darabja a szakirodalomnak. Az Ökológiai gondolat című sorozat köteteként (Pataki György közgazdásszal- a gödöllői Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, illetve a Budapesti Közgazdasági Egyetem oktatójával –, a könyv társszerkesztőjével együtt) jelentettük meg a Természet és gazdaság című szöveggyűjteményt az ökológiai közgazdaságtan témaköréből. Ez a kötet voltaképp azt szorgalmazza: miként lehetne úgy gazdálkodni, hogy Földünk továbbra is lakható maradjon, hogy a fejlődés ökológiai értelemben is fenntartható legyen. Karunk súlyosbodó ökológiai válságáért (nem túlzás) – a globális éghajlatváltozásért, növény- és állatfajok tömeges pusztulásáért, az édesvízkészletek drasztikus megfogyatkozásáért – a könyvben publikált tudós szerzők, a nemzetközi szakirodalom kiválóságai szerint jelentős mértékben a ma uralkodó közgazdaságtani szemlélet, illetve a gazdasági gyakorlat okolható. E vélekedés ugyanis evidenciának tekinti: a természet a gazdaságtói független rendszer. Így tehát erőforrásaival szükségleteink szerint gazdálkodhatunk, garázdálkodhatunk, s a keletkezett hulladékot visszajuttathatjuk a természetbe. Ez a gyakorlat nyilvánvalóan környezeti, gazdasági, társadalmi összeomláshoz vezet. A visszafordíthatatlan krízis megelőzésére fejtik ki a kutatók – sok egyéb közt – az ökológiai közgazdaságtan azon tételét, miszerint a gazdaság a természet alrendszere. Vagyis minden gazdaság működését meghatározóan befolyásolják a természeti folyamatok. Nem szabad felelőtlenül, önpusztító módon felélni a természet adta tőkét, a nyersanyagokat... A sorozat következő kötete – Thomas HomerOixon: Környezet, szűkösség, erőszak – a fent említetteken túl azt is taglalja, hogy a népességszaporulat (előrejelzések szerint 2025-re megközelítőleg 8 milliárd ember él majd a Földön) okozta szűkösség megsokszorozhatja a gondokat, feszültségeket: társadalmi konfliktusok, háborús erőszakcselekmények kiváltójává válhat. S nemcsak az úgynevezett harmadik világban, hanem a még fejlett térségekben is, például az ivóvízkészletek kimerülése révén. Homer-Oixon könyve is meggyőző vészjelzés, figyelmeztetés: nincs immár türelmi idő, haladéktalanul cselekedni kell.

– A Typotex Kiadó (Korsós Zoltán zoológus, a Természettudományi Múzeum Igazgatójának gondozásában) Jelenteti meg Norman Myers-Jullen L. Simon Mi a helyes válasz, ha a Föld jövője a tét? című „vitairatát” . Myers harcosan reménykedik, Simon szkeptikusan kételkedik. Miközben a legértőbbek is ilyen „kettős látással” küszködnek, mit tesz-tehet térségünk, Európa, s Immár az unió tagjaként Magyarország az elháríthatatlannak látszó katasztrófák ellenében?

Az Európai Unió roppant ellentmondásosan ítéli meg az ökológiai fenntarthatóság kérdéskörét. Szavakban, írásos szabályozásban minden rendben valónak látszik: gyönyörű, progresszív környezetbarát elvek szerepelnek a rendelkezésekben. Szigorú szabályozások érvényesek például a levegőszennyezésre, a víztisztításra, ám a fogyasztói társadalom gondolkodásmódja, szemlélete az Európai Unió társadalmaiban is érvényesül. Még ma is a folytonos növekedés szükségességének vonzásában, bűvöletében, őrületében. Holott kontinensünk nyilvánosságának legkülönfélébb fórumain szakemberek és szónokok közhelyként, fennen hangoztatják: „kék” bolygónk lehetőségei végesek, ha természeti kincseinket feléljük, ha tovább szennyezzük planétánkat – visszafordíthatatlan károkat okozunk. Ami bennünket illet: nálunk a környezetvédő civil szervezetek még nem olyan erősek, mint számos nyugat-európai országban, ahol ezek jelentős eredményeket is elértek. Ám annyit azért már most megtehetünk, hogy figyelemkeltéssel, tiltakozással (mint legutóbb például a Zengőre tervezett lokátorállomás telepítése ellenében) tudatosítjuk a közvéleményben: most már valóban a bőrünkre megy a „játék”. Történeti példák mutatják, hogy korábban békés társadalmak – például a polinéz szigetvilágban – túlnépesedve, természeti tartalékaikat felélve, agresszívvá váltak. Európa, vigyázz! – idézhetnénk Thomas Mann óvó szavait. Ezek ma is érvényesek nemcsak a politikában, társadalomban, hanem természet és gazdaság viszonyában, s tárgyunkban, a humánökológiában is. Magyarország kicsiny része csupán környezetének, sok külső körülménytől is függ persze. Ám azért a mi felelősségünk, kötelességünk vigyázni érzékeny-sérülékeny egyensúlyára.

 
 
 

Nádor Tamás

Typotex Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu