buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Rabság vagy szabadság?


2004.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Meggyőződésem szerint a még fennálló kiadóházaknak arra kell törekedniük, hogy bevételeik minél nagyobb részéhez készpénzben jussanak hozzá; még a legmegbízhatóbb cégeket is arra kell kötelezni, hogy három hónapon belül fizessenek f ... ./ A túlélésnek ez az egyetlen módja.” Nem egy kortárs magyar könyves sirámait idéztem, a fenti sorokat egy párizsi könyvkereskedő vetette papírra az 1830-as évek elején. Hiába, nincs új a nap alatt! De ezúttal nem arról van szó, hogy jócskán el vagyunk maradva a Nyugattói, a probléma máig sok nyugat-európai országban is megoldatlan maradt.

Frédéric Barbier és Catherine Bertho Lavier tényekkel, jellemző történetekkel, rengeteg statisztikai adattal megspékelt – olvasmányos! – tudományos könyvet írt a média történetéről, fejlődéséről, működéséről, funkciózavarairól. Az opus első harmadában nagyrészt a könyv fontos médiummá válásának állomásaival foglalkoznak – főleg a francia könyvkiadás, terjesztés technikai, tematikai változásaival, az olvasói szokások átalukálásával, az írói szerep felértékelődésével, miközben röviden kitekintenek a nyugat-európai példákra, modellekre, a sajtó növekvő szerepére is.

Gutenberg 1450 körül találta fel a könyvnyomtatást, de még századoknak kellett eltelni, amíg a nyomtatott könyvek számának megsokszorozódása, a katalógusok, bibliográfiák, majd a könyv1árak megszületése elvezetett a tudás régi modelljének megkérdőjelezéséhez, ismeretelméleti újrarendeződéséhez; s a 18. század második felében létrejött egy új tudományos és technikai univerzum, amely a kommunikáció új rendszereit és gyakorlatát is magával hozta. A változás szimbólumának a szerzők az 1751-ben kiadott Enciklopédiát tekintik.

Az 1789-es forradalom, s a széles körű politikai részvétel hozta létre Franciaországban a tájékoztatás és így a nyomtatás – piacát, amelynek országos szintű kiterjedése teremtette meg az ágazat ipari forradalmának lehetőségét. Franciaország határain kívül azonban a nemzeti integráció és a nemzeti piacok létrejöttének legfőbb eleme a nemzet új, közös és nemzetinek tekintett – kultúrára, nyelvre és irodalomra alapozott meghatározása.

A forradalom előtti időszakban egyébként Franciaországban lazult a cenzúra, s hallgatólagosan engedélyezték korábban tiltott kiadványok megjelentetését. (Valami hasonló játszódott le egy szintén világtörténelmi változás előestéjén, az 1980-as évek végén, Magyarországon is.) A nyomtatvány kultúrájának hangsúlyosan beleértve a falragaszokat – a forradalom éveiben aratott győzelme egy új rendszer eljövetelét is jelenti, azt, hogy átléptünk a kommunikáció új formáinak világába. Az iparméretű könyvkereskedelem és a tömegmédiába való átmenet szükségszerűen megváltoztatta a populáris kultúra legalapvetőbb jellemzőit is.

A „könyvipar” feltalálását a szerzők Gervais Charpentiernek (1805–1871) tulajdonítják, aki arra építette stratégiáját, hogy a többiekénél jóval magasabb példányszámban dobta piacra portékáit – azok árát így jelentősen le tudta szorítani –, s szabványosította a sorozatok kiadását is. A könyvkiadók már a 19. század elején rájöttek, egy jó kis botrány vagy egy per a legjobb példányszámnövelő. Ugyancsak korai felismerés, hogy a sok szabadidővel rendelkező női olvasótábor milyen komoly vásárlóerőt jelent. A nyomtatott médiumok fejlődésének motorja a 18. század utolsó éveitől kezdve a 19. század végégig az időszaki sajtó, amelynek tulajdonosai, főszerkesztői, jeles újságírói komoly társadalmi, politikai befolyásra tesznek szert.

A 19. század utolsó év1izedei egyszerre jelentik egy több mint évszázados folyamat betetőzését és meghaladását. A hírek reprodukciója és továbbítása a postai, telegráfiai (1837) és telefonhálózat (1876) létrejöttének, majd az 1900-at követően megszülető rádiózásnak köszönhetően olyan mértékű technológiai változásokon megy keresztül, hogy joggal beszélhetünk az információ első forradalmáról. A közvélemény fogalmának megszületése után a politikai élet központi kérdésévé – a kormányformáktól függetlenül – a közvélemény ellenőrzése és manipulációja válik. Számos 19. századi példával bizonyítható, a manipuláció nem a 20. század végén született meg, hanem abban a történelmi pillanatban, amikor egy információs hálózat először fonódott össze a piaccal, a tőzsdével, vagy a véleményformálás eszközeivel.

A szerzők tágan értelmezik a média fogai mát, s nagyon helyesen beleértik a filmet is. (A Korona Kiadónál 2002-ben megjelent Film- és médiafogalmak kisszótára például már címében is jelzi a különválasztást.) Barbier és Lavenir alaposan elemzik a mozifilmet, az új technika nyelvét, tartalmait, műfajait, a hollywoodi stúdiórendszert, s az attól eltérő módon fejlődő fontos európai filmgyártásokat, foglalkoznak a mozielőadás anatómiájával, az elkötelezett kép ellentmondásaival, s a filmhíradóval, dokumentumfilmmel.

A filmtörténeti példák és fejtegetések közül eggyel mindenképpen vitatkoznék: a szerzők Leni Riefenstahl Az akarat diadala és A berlini olimpia című filmjei kapcsán megjegyzik, hogy „ezekből a rendelésre készült, nyíltan ideologikus, dokumentarista alkotásokból nem sokat forgattak, hiszen propagandaszempontból valószínűleg kevésbé voltak hatékonyak, mint az UFA stúdió hagyományos alkotásai.” Valójában mindkét film korszakos jelentőségű, Az akarat diadalának pedig – túlzás nélkül állíthatjuk – nem kis szerepe volt Hitler és a náci párt imázsának kedvező formálásában.

Fontos szerepet kap a könyvben a televíziózás amerikai és európai modelljeinek ismertetése és összehasonlítása. Az európai televízióknál fennállásuk első húsz évében – az eltérő politikai, kulturális tradíciókból következő en – az amerikaihoz hasonló technikai alapokra eltérő szervezeti keretek és műsortartalmak épültek. A nyolcvanas évek elején – a kereskedelmi televíziók megjelenésével – nagy átalakulás következett be: az aprólékosan megszervezett és kézben tartott modellt (szórakoztatás, tájékoztatás, ismeretterjesztés) egy rendszertelenebb, esetenként már kaotikus modell, a műsorsáv fogalmát pedig a műsorfolyam váltotta fel. Elkezdődött a tájékoztatás és szórakoztatás összemosódása (lásd: például a kereskedelmi televíziók hírműsorai.) A média azonban már nemcsak manipulálja a valóságot, de át is alakítja, át is rendezi azt. Jó példa erre, hogy az USA bizonyos hadműveleteit – például az Öböl-háborút – a média igényeit szem előtt tartva tervezte meg. 1994-ben Szomáliában, a kedvező fényviszonyok kedvéért a hadiflotta például megvárta a hajnalt, majd először az operatőröket tették ki, hogy azok jó szögből vehessék a partraszállást.

A 20. század végének talán legfontosabb jellemzője, hogy a nemzeti határok leomlásával szabadon áramlanak a technikai újítások, a vállalkozások pedig akadálytalanul ölthetnek nemzetközi jelleget: a média globalizációja azonban csak része a gazdaság általános globalizációjának. A hatalmas sajtóbirodalmak létrejöttének körülményeiről, a gazdasági és politikai érdekcsoportokkal való összefonódásukról olvasva a könyvbeli példák és saját tapasztalatunk alapján is osztjuk a szerzők megállapítását: a sajtó szabadsága manapság csupán a sajtóvállalkozások szabadságát jelenti.

Könyvük végén – mintegy összefoglalásként – a szerzők fontos kérdéseket feszegetnek: elképzelhető-e, hogy a hálózatok térhódítása, az informatika fejődése következtében az ember a jövőben másképp gondolkodik majd, mint ma? Szükségszerű-e, hogy a média – amely egyszerre tükre és átalakítója az őt létrehozó társadalomnak – a szórakoztatóipar eszköze legyen, vagy elképzelhető, hogy az új médiumok a szellemi szabadság kiteljesedésének és az ismeretek terjesztésének eszközei legyenek? Tökéletes hatékonyságú elnyomó rendszerrel állunk szemben, vagy az egyének előtt nyitva áll a lehetőség, hogy a rendszer mechanizmusát kijátszva új tartalommal töltsék meg a kereteket? Barbier és Lavenir kissé leegyszerűsítve – s korábbi gondolatmenetüknek is némileg ellentmondva – úgy vélik, ha a társadalom sokszínű, a médiumai is azok. Én azért nem lennék ennyire optimista.

 
 
 

Gervai András

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu