buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Leletmentés


2004.05.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Szellemi nagyjaink közül, Erdély tudós férfiainak impozáns sorából nem Herepei János az egyetlen (Kolozsvár, 1891. okt. 11. – 1970. okt. 30., Szeged), akiknek életműve – vagy annak tekintélyes része – haláluk után is évtizedekig kéziratban lappangott. És ez még a szerencsésebb eset, amennyiben a kortársak (Kelemen Lajos, Szabó T. Attila, Balassa Iván) vagy a kései kutatók (mint például a „Kolozsvár-rajongó” budapesti művelődéstörténész, Sas Péter, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa) tudnak a kéziratos hagyaték meglétéről/hollétéről, illetve a benne rejlő művelődés- és hely1örténeti, régészeti, néprajzi művekről. Ám Sas Péter leleményessége, szakértelme, fáradhatatlan munkabírása sem lett volna önmagában elegendő, ha Kolozsváron nem működik – úgyszólván „muszáj-Herkulesi” módon – egy közművelődési folyóirat, a Szabó Zsolt szerkesztette Művelődés, amelyik felvállalta, hogy rendre közkinccsé teszi Herepei ismeretlen műveit. (A Művelődés dicséretes vállalkozásáról szólva nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy 1989 után – akárcsak 1918 után! – Erdélyben a folyóiratok szellemi műhelyében indult újra a magyar könyvkiadás: a Látó hívta életre a ma már rangosnak tartott Mentor Kiadót, a Karunk a Komp-Presst, de van kiadója a csíkszeredai Székelyföldnek, a marosvásárhelyi Népújságnak, a sepsiszentgyörgyi Háramszéknek, a kolozsvári Szabadságnak... )

Amikor már bizonyossá vált a második világháború kimenetele, a budapesti hatóságok elrendelték az északerdélyi közgyűjtemények legértékesebb anyagainak menekítését, biztonságba helyezését. Vagonokba rakják hát a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum legféltettebb kincseit is, amelyek aztán a zalaegerszegi pályaudvaron egy bombatámadás következtében 1945. március 29-én porrá égnek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a múzeum 1938 és 1944 közötti igazgató-őre, Herepei János nem menekíti a saját dolgait (kéziratait, kutatási feljegyzéseit, céduláit, könyveit, bútorait). Mindezeket (már amit) utólag küldték utána, hiszen a háború után nem térhetett vissza Romániába. Több ezer kötetes könyvtárából alig kétszáz kötet jutott el hozzá.

Kézirataiból, anyaggyűjtéseiből főleg a kolozsvári vonatkozásúak maradtak meg. Hogy miképpen? Jellemző epizódja a kései történéseknek, hogy a Herepei-hagyaték iránt Sepsiszentgyörgyön érdeklődő Sas Péter a tudós halála utáni évtizedben is talál egy papírzsákot a Kós Károly tervei alapján 1911-ben épült múzeum melletti „csíki ház” padlásterében – tele Herepei anyaggyűjtéseivel –, ami a szellemőrök figyelmét szerencsére elkerülte. Herepei János a 17–18. századi Erdély hely- és művelődéstörténetének egyik legjobb ismerője, kutatója, monográfusa. Ami nem csoda, ha arra gondolunk, hogy családi és szellemi felmenői között olyan hírességeket találunk, mint Bod Péter vagy a reformkorban jelentős szerepet betöltő Erdélyi Híradó szerkesztője, Méhes Sámuel, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Olyan kiváló tudósokat vall hatott mesterének, mint Pósta Béla, Buday Árpád (a világhírű grafikusművész édesapja) vagy Roska Márton. Kolozsvári működése idején alkalma nyílt alaposan megismerni az – erdélyi tudományos akadémiának tartott Erdélyi Múzeum Egyesület levéltárát, kéziratos anyagát. A Mátyás király szülőházában működött Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumának volt őre, majd igazgatója. Nevéhez fűződik a Farkas utcai református kollégium éremgyűjteményének, a református egyházközség gyűjtőlevéltárának rendezése.

Több évtizedes munkásságának elismeréséül került a Székely Nemzeti Múzeum élére. A háború után eldugott kis dunántúli falvakban írta jó ideig tanulmányait, nagyobb lélegzetű szintéziseit, amelyekről időnként beszámolt Kelemen Lajosnak, Szabó T. Attilának, Jakó Zsigmondnak, Bágyuj Lajosnak. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2. kötetében a róla megjelent címszót ezzel a mondattal fejezhette be Köllő Károly: „Kéziratos hagyatéka és kiterjedt tudományos levelezése leánya, özv. Baróti Józsefné Herepei Judit birtokában maradt Szegeden.” (A most közreadott terjedelmes kézirat kapcsán írta barátjának 1958. július 10én kelt levelében Kelemen Lajos: „Örömmel látom, hogy Te a távolban is a régi maradtál, célkitűzéseidben s munkáidban is. A közöltek azt mutatják, hogy Te ott a távolban is erdélyi, kolozsvári szívvel és oly sokat dolgoztál a mi kedves városunkért, amennyit az itt maradottak idősebb nemzedéke – Szabó T. Attilát kivéve – együtt se dolgozott.”)

A Herepei-hagyaték első leletmentője az egykori sepsiszentgyörgyi munkatárs, a néprajztudós Balassa Iván volt. (A Házsongárdi temető régi sírkövei. Adatok Kolozsvár művelődéstörténetéhez. Bp., 1988.) Az általa elindított munkát teljesíti ki az ezredforduló óta Sas Péter, aki fél évszázados Csipkerózsika-álom után kelti életre rendre az utókor érdeklődésére számot tartó műveket. A kalotaszegi templomok, cintermek és temetők régi sírkövei (Kolozsvár, 2001.) és A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből. Az 1638–1647. évi építkezés, berendezés és felszerelés adattára (Kolozsvár, 2002.) óta ez immár a harmadik kötet, amit a Művelődés szerkesztőségének közreműködésével közkinccsé tesz. A soron következő kiadványa Farkas utcai templomban nyugvók krónikája (emlékiratok, levéltári források alapján). Olyan teljesítmény ez, amely önmagában is kiváltja tiszteletünket és megbecsülésünket a Kolozsvár-kutató budapesti művelődéstörténész teljesítménye iránt. De nem feledkezhetünk meg Kós Károly levelezésének impozáns kötetéről (Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Bp., 2003.), a 19. századi Kolozsvárt Veress Ferenc korabeli fényképfelvételei alapján bemutató albumáról, A Szamos-parti Athénról (Művelődés. Kolozsvár, 2003.) és a városfejlődés legdinamikusabb korszakát, az 1867 és 1919 közötti időszakot élményközelbe hozó Mesélő képeslapokról (Noran Könyvkiadó, Bp., 2003.) sem.

Csak egyetérthetünk az újabb leletmentésekre az eddiginél is nagyobb lendülettel vállalkozó és példás szakszerűséggel végző, számunkra újabb meglepetéseket tartogató Sas Péter felismerésével: „Ma, az európai értékek felerősítésének vágyában, igenlésében örvendetes módon ismét lehet(ne) helye és szerepe Herepei János, valamint mindazon kortársai eszmevilágának, akik azt vallották és közvetítették, hogy az erdélyiség világfigyelő tető, nem szemhatárszűkítő provincializmus.”

Herepei János: Kolozsvár történeti helyrajza
Művelődés, Kolozsvár
718 oldal

 
 
 

Cseke Péter

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu