buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Dobai Péter királypálmái


2004.03.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ha van valaki ma a magyar irodalomban, aki nyugodtan mondhatná magáról: „Sem utóda, sem boldog őse, se rokona, se ismerőse, nem vagyok senkinek” – ez a valaki Dobai Péter. Talán egyedül az köti kortársai hoz, hogy magyarul író Magyar nyelven teremtette meg tökéletesen öntörvényű költészetét, kinek-kinek gyönyörűségére, esetleg vállvonogatására. Egyet nem lehet: tudomást nem venni róla. Ha írnak róla, ha nem, jelenléte a mai magyar lírában ritka csoda és kimagasló teljesítmény. Amikor tapasztalom és tudom, hogy a költészet nagyon értékes szeletei is élvezhetetlenek a „szakmán” kívüliek tömegeinek, őt lehet szeretni költészeti előképzettség nélkül is.

Nem azt mondom, hogy minden részletében, filozófiai mélységeinek és metafizikus rétegeinek azonnali megértésével és birtokbavételével, nem. Költészetének sokszínűsége, gazdagsága és titkai remélhetően még nagyon sokáig tartogatnak megfejteni valót a reménybeli olvasóknak, de az a dallam, vagy csak monoton zúgás, ami soraiból árad, s ami legtöbbször a tenger mormolását juttatja el hozzánk verseit olvasva, olyan könnyedén rezonál a minden emberben jelenlévő lélekre, hogy első olvasásra szíven üt a költészet összetéveszthetetlen jelenléte.

Valami szorítás a torokban, valami megmagyarázhatatlan fájdalom, vagy csupán a szépség távoli emléke. Mint ahogy a népdalok, vagy a jazztrombitás egeknek felkínált improvizációi is azonnal a szívünket marcangolják. Filozófiai alap képzettség nem szükséges hozzá.

Sem a költészet huszadik századi irányzatainak mélyreható ismerete.
Hozzáteszem, egyik, ha ugyan nem a legműveltebb, legfilozófusabb költőnkről beszélek.

Első versgyűjteménye, a Kilovaglás egy őszi erődből nemzedékem kultuszkönyve volt. Ami még a legnagyobbaknak is ritkán sikerül, rögtön lett „valaki”. A Dobai. Jelenség lett, filmeket forgatott, filmekben szerepeit, arca lett, sőt legendája. A legenda sokszor megöli az írót, az ő esetében nem így történt. Jöttek sorra a kötetnyi remeklések. Az Egy arc módosulásai, a Hanyatt, utóbbiak hatása talán még a Kilovaglásnál is nagyobb volt. írt novellákat, regényeket, s Oscar díjas (Mephisto), vagy Oscar közeli (Redl ezredes), filmforgatókönyveket, munkatársa a legnagyobb magyar filmeseknek: Bódy Gábornak, Huszárik Zoltánnak.

Így képzeltük valahogy a költőt.

Az első kötet vagy nagyon nagy dobás, ami azután örök mérce, vagy szárnypróbálgatás, amit, ha majd megérkezik a Kossuth-díj, illik a legalsó polcra tenni. Dobai, mint Tandori is, olyan első kötet et tett le, hogy azóta is viszonyítási alap mindkettő. Nekem legalábbis. Tandori megírta az Hommage-t. Dobai az Édent, s rögtön mindkét vers klasszikussá vált. Magam inkább az Édent mondogattam, bár kívülről tudom most is mindkettőt, természetesen kerültek a Pilinszky, József Attila sorok mellé: „Édent akartam, nemcsak békét. / Lángoló fákat, nemcsak tavaszt: / maguktól-kigyulladtakat. / Most mint egy sűrűre font kosár / fejem köré szűkül lombjaival a nyár. / Most szolgaként cipelem nem-tudásom, / lakható nyom nem marad utánam, / nem-helyem és nem-lakásom / minden eddigi hely és lakás. /…/ Az évszakok a fészket összehordták, / de én édent akartam, nem ezt a tisztaságot, / amit mint cellát naponta üresre járok, / nem ezt a tenyérgyáva fészket, / ahol már minden harcot, minden békét értek.” Nem azért idézek ilyen hosszan, mert jólesik ilyeneket még másolni is, hanem a húsz, harmincévesek kedvéért. Hogy ismerjék meg Dobai Pétert, tudjanak róla. Vagy lapozzunk találomra (?) az Egy arc módosulásaiba. A Kiválás c. költeményből: „Se szellem, se jóslat, se rejtély, / csak színjáték, csak szerep, csak szentély, / az életeddel egy másik életet kerestél, / mindenhatóként áldozni akartad magad, / de látnod kellett, hogy kezdettől fogva áldozat vagy, / látnod kellett, hogy nincsen anyjuk a fiúknak. „

Vitorlák emléke, Versek egy elnémult klavírra, Az éden vermei, a kötetcímek is telítve romantikával, elmúlással, édes-bús lírával. Aztán az Önmúltszázad, a keményebb, a katonás Dobait idézi.

A legújabb szépséges, halványzöld kötet címe: Ma könnyebb, Holnap messzebb, ismét dobais melankóliát, filozofikus lüktetést ígér.

Amikor leírtam: szépséges, már tudtam, ez a Dobai versek hatása. Ez az ő szava. A szépséges, a nagyságos királypálmák vagy ligetek, a szépséges ifjúság, bátor horizontok, bátor sorsok, áldásos, és végzetes életek, mólók, máglyák, végtelenek és végek, Katalinok, Ancsák, Máriák, szőke hajfonatok, és kisasszonyok és augusztusok. Csak találomra a szavak által meghatározott hangulat.

Mintha tüntetne költészetével a múltak szépségéért, az egész elmúlásért. „Szeretlek, őrjöngő ősz! Szeretlek, ámokfutó levelek! / Szeretlek, haldokló lombkoronák! Kivégzett fasorok ... / Fegyvertelen, védtelen fogadjátok el a tél ultimátumát.”

Sorai tüntetnek az elmúlásba könnyedén, gépiesen, lélektelenül bele nyugvó világban. Aminek szava sincs az elmúlásra, az elmúlás egyszeri örök csodájára és fájdalmára, csak az újra van lelke, és pénze, és szava és teste.

Dobaiban van gőg, elkülönülése törvényszerű, a szerep, szerepek következménye. A valakinek lenni igénye és terhe a kezdetektől foglalkoztatja a költőt. Aki egész lényévei, egész életével áll le írt sorai mögött, az nem játszhat lényeges dolgokban. Aki bőrét viszi a vásárra, annak veszélyes élete van. Fiatalságának parancsa: Veszélyesen élni, maszkot, álarcot kényszerít az arcra.

E költészet egyik fő kérdése, a maszk, az álarc mögötti valódiság. Van-e ott valaki még, aki annyi álarcot visel. Mi van az álarc mögött? Aztán a szeretet. Egy feledhetetlen, kegyetlen mondat. „Akik engem szeretni merészeltek?”

Örök társai a szerelmeken kívül, a sorsról sokat tudók, akiknek ugyanúgy fáj: Juhász Gyula, Vajda János, Van Gogh, Pasolini, hogy csak néhányat említsek. De sorolhatnám az eltávozott sorstársakat, barátokat, tanárokat, volt tengerészeket, elmúlt szerelmeket, akik mind meg kapják a nagyságos Dobai-verseket.

Ami elmúlik, s ami soha el nem múlhat, a költő hazája ez a megfoghatatlan terület térben és időben. Nem tud, nem akar elbúcsúzni az ifjúságtól. Miközben búcsúzik egész költészetében. De azt is mondja, hogy botrány. Botrány, hogy elmúlhat az ifjúság.
Botrány, hogy élünk.

Melankolikus, szívfájdító mondatokat váltanak szinte katonás kinyilatkoztatások, kegyetlen ítéletek. De mindig önmagával a legkegyetlenebb.

Dobai utánozhatatlan, nincsenek is epigonjai. Ahhoz egy egész élet kellene. Abból meg mindenkinek csak egy van. Igaz, vannak epigon-életek is. Sajnos, egyre több.

El ne felejtsem: Dobai Péter ifjúságának, s életének meghatározó szakasza az az idő amit az MIS Hazám nevű hajón töltött kormányosként. Talán ezért, hogy a tengerzúgás most ilyen könnyedén árad soraiból. Hogy éppen a Hazám volt ez a hajó, az sem lehet véletlen. De nem sokszor kérkedik ezzel. A hazámat viszonylag ritkán írja le. Annál inkább a királypálmát, a platánt, a búcsúzó ligeteket, oleanderbokrokat, tengerparti dűnéket.

Talán, hogy nekünk ajándékozza a szépséget. Nekünk, akiknek nincs tengerünk.

Dobai Peter: Ma könnyebb. holnap messzebb
Nagyvilág Kiadó
116 oldal, 1400 Ft

 
 
 

Tóth Erzsébet

Nagyvilág Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu