buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az írás mint cselekvési lehetőség


2004.03.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Van Prométheusznak egy fivére, az esetlenebb, az örök balek, aki sohasem képes a valódi titán, a hős árnyékából a fényre lépni, ezért az emberi emlékezet hajlamos a nevét is elfeledni: Epimétheusz. Ő az, aki minden feladatot fonákul végez el: a jó képességeket figyelmetlenségből nem az emberek, hanem az állatok között osztja ki; ostoba módon, bátyja tiltása ellenére elfogadja Zeusztól az első nőt, Pandórát, meghozván általa az emberiségnek minden bajt, betegséget, gonoszságot, szemérmetlenséget. Szegény (h)ősünk, Prométheusz mindent elkövetett a tévedések kiigazításáért. Mint tapasztaljuk, kevés sikerrel.

Prométheusz az értékteremtés modellje, a jövő ígérete és mártírja, mert előrelátó, „előre tudó”, vele szemben, de mindig mellette és vele együtt Epimétheusz a meggondolatlanság szimbóluma, az „utólag okuló”, mert mindig késve ismeri fel a végzetes hibát.

Carl Schorske a 20. század elején Közép-Kelet-Európában felismerhető szemléletváltás következményeit egyetlen általános fogalomban sűríti: epimétheuszi kultúrának nevezi. Az epimétheuszi kultúrának nincs – sem negatív, sem pozitív – jövőképzete, kiiktatja szótárából a remény fogalmát, tartózkodik a politikai-társadalmi cselekvéstől. Ám amikor a saját bőrén érzi, Nietzschétől és a mi Adynktól tanulva, hogy „minden egész eltörött”: hirtelen szétpattan körülötte a l'art pour l'art meg az esztétizmus védőburka, és az ezoterikus költő meg a mámor prózaírója a valóság talaján ébred fel, zúzódásokkal. Kételyek támadnak túlérzékeny lelkében, és a szépség helyett az igazságot kezdi kutatni.

Ha ez a képlet valóban érvényes a századelő Bécs-Budapest-Prága centrumú kultúrájára, akkor megkockáztathatjuk az állítást, hogy a régió peremén alakuló, Trianon utáni erdélyi művelődési élet, a maga kényszerű sajátosságaival, illeszkedik ehhez a közép-európaisághoz, kitagadhatatlan része az új „diszkurzusnak”. Még akkor is, ha a központ ezt kevéssé érzékeli, mert önmagával van elfoglalva. S nem is véletlenszerűen vagy a történelem, a múlt, a hagyományok centripetális, tehetetlenségi erejénél fogva, hanem teljes tudatossággal akar egyszerre honi gyökerű, korszerű és közép-európai lenni. Tudniillik az „analógia nélküli kisebbségi sorba, jutott” erdélyi ifjúság, már a húszas években, példátlan kitartással és megfontoltsággal tervezi meg a társadalmi cselekvés és a művelődési irodalmi szereplés stratégiáját. „De mert még nem voltak felkészülve rá, külföldi tanulmányutakra, tapasztalatszerzésre indultak ... A »tizenegyek« az antológia megjelenése után mind elmentek Erdélyből ... És egy kivételével mind visszajöttek.” Állapítja meg a korszakról Cseke Péter, egyszerre tényfeltáró objektivitással és a példázat célzatával. Tudósi precizitásnak és a témával való meghitt, érzelmi azonosulásnak a kettős hangja ez, mely mindvégig jelen van kötetében, s ami veszélyeket is rejt: könnyű megcsuklani a tudományos és az esszéstílus közötti keskeny ösvényen lavírozva, belefulladni a sorjázó adatok szikárságába, vagy elérzékenyülni a tények mögött kétségtelenül komorló nemzettragédián. Szükséges téma, módszer és stílus kiegyensúlyozott összhangját méltatni, mert évtizedeken keresztül szinte kötelező volt az erdélyi kultúráról, a transzilvanizmusról a pátosz könnyező szóvirágaival beszélni. Az Időrobbanás tanulmányainak, kisebb dolgozatainak szerzője elsősorban forráskutatást végez, módszertanilag azzal a (jelzett stílusmegoldásaival is összefüggő) következménnyel, hogy miközben elméleti igénnyel nem szándékozik tág horizontú összefüggésekbe helyezni a feltárt tényeket, azok jelentésüknél fogva teremtenek viszonyítási alapot az európai értékrend felé. És szinte törvényszerűen késztetik arra a recenzenst, hogy az így megmutatkozó transzilvanizmusnak epimétheuszi, tehát a korszellemhez igazadó vonásait ismerje fel. Hogy miért nem volt korábban is perspektivikus rálátásunk a két világháború közötti erdélyi irodalmunk gazdagságára? „ ...nem ismerjük kellőképpen annak a korszaknak a kisebbségi léthelyzetre adott válaszait. Nem ismerhetjük, mert a kommunista diktatúra alatti évtizedek egyszerűen meggátolták a ...kisebbségi létértelmezések, társadalomépítési alternatívák, oktatás- és művelődésstratégiai célkitűzések, kisebbségi nemzetpedagógiai elképzelések áthagyományozódását.”

Cseke Péter forráskutató munkája metodológiai alapvetésének is tekinthető a fenti megállapítás. És úgy irányítja az olvasót, hogy az írások összessége alapján kialakuló képet tapintatos, de igényes tabutörésként is értelmezze, és továbbgondolja. A transzilvanizmussal kapcsolatos megnyilatkozások ugyanis gyakorta két szélső pólusról hangzanak el. Egyik az említett kritikátlan pátosz, lelkes elfogultság, a másik – ennek ellenhatásaként – a transzilván ideológiában felsejlő szenvedéskultusz elutasítása. Mindkét érvelésmódnak identitásmegvalló gesztusértéke van: népi-nemzeti elv, közösségeszmény kontra szabadságelv, személyi függetlenség. Mindkét gesztus alapvetően ideológiai fogantatású, képviselői ugyanazokat a (Cseke által alaposan, körültekintően és ideológiai elszántság nélkül feltárt és elemzett) tényeket játsszák ki egymás ellen.

A „szenvedéskultusz” elutasítói tekintélyérvként leggyakrabban Makkai Sándor – Erdélyből való távozását hitelesítő – szabadságelvére, illetve Babits 1935-ös, elhíresült kijelentésére hivatkoznak: „Megmaradt az erdélyi írókban a védekező kollektivitás szelleme... „ Csakhogy ezt, az eredetiséget és az értékteremtést joggal féltő észrevételt árnyalt elemzés követi, s összegzése így hangzik: az erdélyi alkotók jelesei „titánok... , de Sziszüphosz is titán volt, s Prométheusz is ... Mindegy, hogy a szikla kaukázusi-e, erdélyi vagy tibeti. A sziklán is a fény szomjasai: „Erdélyben születni, s Európát kívánni …«„.

Cseke Péter tárgyilagos megközelítésében az erdélyi kultúra egyszerre epimétheuszi és prométheuszi tulajdonságait is feltárja. Azokat az erővonalakat kutatja, amelyeknek mentén egyéni színezetű és európai érdekeltségű, jelentős kisebbségi kultúrává rendeződhetett volna a két világháború közötti Erdély szellemi élete, és azokat a személyiségeket, akik ennek megteremtését, képviseletét vállalták. Nagyobb nyomaték a Tizenegyek, az Erdélyi Fiatalok csoportosulásaira, az Erdélyi Helikon és a Korunk – egymást kiegészítő – szellemiségére esik, a (lexikonoldalakat kitevő) névválasztékból Tamási, Balázs Ferenc, Jancsó Béla kap kiemelkedő szerepet. Ami nem azt jelenti, hogy a szerző az ő munkásságukat kizárólagosan meghatározó jelentőségűnek tartja. De minthogy a kötet sok rövidebb írása eleddig ismeretlen vagy a figyelmet elkerülő dokumentumokat tár fel (magánlevelezést, személyes emlékezéseket, elpangó könyveket és folyóiratoldalakat), ezúttal főként az említett szerzők tevékenysége gazdagszik új vonásokkal. A portrék, alkotói műhelyek és csoportosulások így, egymás mellé állítva, egy erdélyi eszmetörténeti munka vázát formázzák, egy lehetséges nagy, összefoglaló mű részműveleteinek és előzményének tekinthetők. És mint eszmetörténeti alapozás, a népiség felé mutat – anélkül, hogy elkötelezné magát a publicisztikában elsilányított népi-urbánus vitában. Nem megkerüli a kérdést, hanem elvi-elméleti szinten tárgyalja. (A téma legértőbb elemzőihez, a többször idézett Németh Lászlóhoz, Illyéshez, Görömbeihez, Márkus Bélához hasonló felkészültséggel, a kisebbségi helyzet nézőpontjából adódó gazdagító többlettel) „ ...a népiség korántsem örökérvényű esztétikai, hanem válsághelyzetek által életre hívott történeti kategória” – írja a kötet egyik legjelentősebb, nagy ívű tanulmányában. Lévén a nagy korszak elmélyült kutatója, természetszerűen elhatárolódik a népiség politikai ürüggyé tett tárgyalásától: „ ...a rendszerváltozáskor megjelent népi-urbánus ellentét nem a harmincas évek vitájának folytatása, hanem a totalitarista rendszer évtizedeiben lefojtott indulatok kirobbanása.” Egyéni – „kisebbségi” – nézőpontjának köszönhetően válik a kötet alaphangját adó tanulmánnyá A népi irodalomszemlélet kérdései az ezredvégen.

Cseke Péter egész munkásságának, akárcsak e kötetnek, kimagasló és legizgalmasabb teljesítményei a forráskutatások, a szociográfiai leírások, a szellemi portrék, illetve mindezek mögött az izzó írástudói attitűd, a kérdezés: a folyton változó kisebbségi konfliktushelyzetekben milyen cselekvési lehetőségek maradnak az értelmiség számára. Úgy tűnik, Balázs Ferenc és az otthonirodalom szolgáltat – a szerző számára személyesen is – egyfajta modellt: a teljes szorongatottság állapotában, amikor a többségi társadalom minden mozdulást korlátoz, „az írás marad számára az egyetlen cselekvési lehetőség”. Igaz, az írás ezáltal túllép a modernitás korában számára kijelölt határvonalon, az esztétikai értékteremtés szféráján, és olyan korábbi, morális és közösségi funkciókat vállal át, amelyektől egykor Babits óvta az erdélyi irodalmat. Cseke azonban tudatában van ennek a – tisztességes vitát s nem elutasítást érdemlő – funkciózavarnak. És minthogy a két világháború közötti szereplehetőségek kutatását nem öncélnak tekinti, hanem a kultúra napjainkig ágazó teljesítményeinek és válságainak előzményeként is értelmezi: szociológiai, eszmetörténeti keretek között tudja minősíteni: „A kisebbségi írástudók jó része ... a hallgatás helyett a metaforikus beszédet választotta. Meglehet, ez is egyik oka volt annak, hogy a kilencvenes évek irodalmi kanonizációjának értékrendjében korszerűtlennek ítéltettek.”

Talán ennek a szociológiai alapvetésű módszertannak a következménye, hogy a szerző, bár prózaírói, költői életműveket is értelmez (Tamási, Horváth István, Kós Károly, Nagy Gáspár stb.), a poétikai érvrendszerű elemzést elkerüli. (Cseke munkássága van annyira gazdag és jelentős, hogy elviseli a recenzens kifogásait is, például azt még, hogy a különböző lapokban megjelent írások szerkesztetlen kötetbe illesztése miatt néha zavaróak a szöveg szintű és tematikai átfedések, ismétlődések.) Műértelmezőként az általa otthonirodalomnak nevezett műfaj szakértőjének bizonyul. Balázs Ferenc, Bözödi György, Tamási ide sorolható alkotásainak elemzése nemcsak hiánypótló, de kimagasló teljesítmény.

Mégsem pusztán az egyes írások jelentőségére figyelünk föl, hanem a kötet egészének sugalmazásaira. Cseke Péter évtizedek óta olyan, senki más által nem helyettesíthető feltáró munkát végez, amely nélkülözhetetlen az erdélyi és az összmagyarság kulturális identitástudatának önkorrekcióihoz. A felismerések óhatatlanul az irodalom – olykor cselekvéspótló – megnyilatkozásai felé mutatnak. Gyakran fárasztó, fájdalmas, aprómunka ez, a szocializmus korszakának hiánypótlása. Nem Cseke Péter az egyetlen: monográfiák, tanulmánykötetek sora áll rendelkezésre. (Amiként ő maga is felhívja a figyelmet.) A kutatások eredményei nehezen törnek be az értelmiség napi eseményekkel rongált érdeklődési körébe, hiszen a kötetben idézett (és az ott nem említett) szerzők, csoportosulások, folyóiratok jó része még az egyetemi tanrendekben sem jelenik meg.

Megkockáztatom: az elkészült részmunkák eredményeként rendelkezésre áll az az ismeretanyag, amely alapját képezhetné egy mai szemléletű, teljes erdélyi magyar irodalomtörténetnek. Az anyaország számára sem volna tanulság nélküli, hiszen ez a kultúra egyszerre epimétheuszi és prométheuszi, regionális és európai, nem a balek kistestvér: mindig sok szálon kötődött az anyaországhoz, és képes volt – például– a Németh Lászlót és Babitsot elválasztó határvonalon szellemi egyensúlyt teremteni. Az anyaországi intézmények támogatása nélkül természetesen sohasem fog megvalósulni a nagy szintézis.

Cseke Péter: Időrobbanás
Széphalom Könyvműhely
263 oldal, 2600 Ft

 
 
 

Szász László

Széphalom Könyvműhely

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu