buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Jelentés a Csallóközi Kiskönyvtárról


2004.03.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

1985 szeptemberétől pályát kellett változtatnom, lehetetlenné vált, hogy szépirodalmunk körül forgolódjam, s a csallóközi Diósförgepatony kriptohistorikusa lettem. Egy település történetét sem vizsgálhatjuk elszigetelten. Ez a község is öt történelmi falu fokozatos összeolvadásával nyerte el mai kiterjedését, s ez mind Patony volt, de határában a 13. század folyamán született meg Kispatony is, a mai (Duna)kisfalud, az a község, amelyet a korona 1440. évi ellopásáért Kottanner Ilona nyert ajándékba úrnőjétől, V. László anyjától, Erzsébet királynétói, és szomszédos vele Sólymoskarcsa, amely a 14. századig a Sólymospatony nevet viselte. A Patonyok templomos faluja volt Szentmihályfa, eredetileg nagy valószínűséggel maga is Patony, sőt az összes Pata nyak magja, méhe, ősanyja, amelyből szeresedéssel a tizenegy történelmi Patony létrejött. (Közelükben ugyanígy a tizenkét Karcsa, a két Lég, a két Szász, a két Gelle, a két Abony, a két Bár, s még sorolhatnánk csallóközi ikerfalvainkat.) Szentmihályfától északnyugatra további négy Patony utótagú, már részben szintén összeolvadt kis település sorakozik egy hajdani, kiterjedt árterület szélén. A patonyi katolikusok Szentmihályfához és Nagyléghez, a reformátusok Hodoshoz, az evangélikusok és zsidók Dunaszerdahelyhez kötődtek. Kisfalud és Előpatony nemesi település volt, a Patonyok jórészt a pozsonyi vár, majd a Pálffy grófok jobbágyfalvai lettek, Szentmihályfát az IIlésházyak, az1án a Batthyányak, végül a Pongráczok uralták. Miután mindezek a településközi kapcsolatok számos további kötődéssel együtt kirajzolódtak előttem, világossá vált, s aki gyors eredményt várt, annak meg is magyaráztam, hogy egy komoly, optimális falutörténetet egyfelől a források, másfelől a kapcsolati háló fölfejtésével szabad csak megírni.

Az impérium- rendszerváltozások, a világ háborúk, a velük és a lakosságcserével járó migráció, a művelt középbirtokos, értelmiségi és polgár családok elűzése, a magyar köz- és magánkönyvtárak-levéltárak pusztulása és a régió múltja iránt érdeklődő kellő számú szakember hiánya okozta, egyéb körülményekkel együtt, hogy a Csallóköz és a Mátyusföld története homályban maradt. Nem ritkán évekig kellett nyomoznom, mire egy-egy fontos, a régiót érintő könyv legalább egy fénymásolás óráira a kezemhez jutott. Ezekről a Sherlock Holmes-i nyomozásokról izgalmas történeteket írhatnék, de megértve, mert egy alapos kutatáshoz s a további, főleg levéltári föltáró munka eredményeinek bemutatásához az egyszer már megírt és kinyomtatott munkák ismerete nélkülözhetetlen alapot jelent.

Az 1989-es fordulat előtti években még az1 sem mertük bevallani, hogy mi is az én, egyébként nagy feltűnést keltett patonyi lehorgonyzásom értelme és célja; a gyermek fedőnevet kapott, szerződésem szerint az ottani mgtsz független előadója lettem, de egy-egy helytörténeti mű szabályos, legitim kiadása az akkori körülmények között szóba sem jöhetett volna. A diósförgepatonyi madrigálkórus történetét tárgyaló kis munkám a járási múzeum igazgatójának fejbólintásával, nyomdász barátaim feketemunkája révén jöhetett ki, egy hajdani tanítónő, Dr. Félegyházy Elemérné emlékiratait pedig a Győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola magyarság kutatói jelentették meg a főiskola égisze alatt, s a győri ETO labdarúgóinak kellékes autóbusza csempészte át Szlovákiába. A szerző élni és tanítani akart, hát 1947-ben áttelepült Budapestre.

Gyűltek azonban a megismert, nehezen hozzáférhető könyvek, gyűltek a levéltári források mindenfelől, s tudtam, hogy az ismereteket meg kell mutatnom az olvasóknak és a majdani kutatóknak. Ehhez egyetlen megoldás kínálkozott: regionális könyvsorozatot kellett indítanunk. Igen, de hol, hogyan, mikor, melyik kiadónál?

A megoldást a Kalligram kínálta. Amikor egy este egy harminc kötetes csallóközi könyvsorozat terve a fejemben összeugrott, és papírra került, a kiadó éppen diadalmas felívelő ágában mozgott, úgy tűnt föl, hogy anyagi háttere is lesz küldetéséhez, és koncepciójába ezt a zsánert is be tudja majd építeni. (Alapítói közé a diósförgepatonyi tsz, az én kenyéradóm is betársult.) Másnap az Úr egy pozsonyi utcán összeterelt Szigeti Lászlóval, a kiadó szellemi atyjával és vezetőjével, s állva előadott elgondolásomat kitörő örömmel fogadta. Ez történt 1992 koraőszén, s a következő évben már be is indult a sorozat. Elgondolásunk szerint évi négy kötete jelent volna meg, de az óramű, legfőképpen az enyémé, a sorozatszerkesztőé s a művek majdnem-mindeneséé el-elakadt. Tíz év után negyven kötet helyett csak harmincegyet számolhatok meg polcomon. Számuk az idén, ha minden szerzőnk időben leadja kéziratát, s a kiadó bírja anyagiakkal, elérheti a harmincötöt. Elmúlt két esztendőm végképp nem kedvezett a Kiskönyvtárnak, s ez az én legmaróbb fájdalmam.

Miről szól hát a Csallóközi Kiskönyvtár?

Egyik nagy területünk a népzene-népköltészet, néptánc, általában a néphagyomány, a néprajz, a kulturális antropológia. Az ide illő könyvek sorát Szomjas-Schiffert György 1972-ben a Magvetőnél megjelent Hajnal vagyon, szép piros c. csallóközi éjjeli órakiáltás-gyűjteményének új kiadásával indítottuk. Kiváló budapesti gyűjtőnk és kutatónk azonban 1957–67-ben mintegy tízezer csallóközi népdalt szedett össze, s ez különös tekintettel arra, hogy nagytájunkat rég polgárosult és folklórszegény magyar vidéknek mondták, rendkívül felvillanyozó adat. Találnunk kell valakit, aki ezt az óriási terjedelmű és nagybecsű dalkincset Kiskönyvtárunk részére, mert itt a népzenei anyag helye, sajtó alá rendezi. Ág Tibor csallóközi gyűjtésének java Az Aranykert muzsikája c. testes kötetben jött ki, most pedig egy második köteten, Bartók és mások csallóközi anyagának nyomdai előkészítésén dolgozik. (Bartók 1911-ben pár nap alatt 111 alsó-csallóközi dalt és dudanótát rögzített.) Nagy Iván, aki az ifjabb korosztály képviselője, éppen a közelmúltban, 70–80 éve még nagyon gazdag csallóközi dudanótakincs maradványait építette sorozatunknak A csallóközi dudáshagyomány c. kötetébe, s az anyag élére lebilincselő történelmi tanulmányt írt. Szomjas-Schiffert, Ág Tibor, Nagy Iván munkái mellé Takács András Csallóközi néptáncok c. könyve sorakozott föl. A szerző munkatársaival, s itt elsősorban Martin György nevét kell említenünk, leginkább a verbunkosokat gyűjtötte, s ez azért is érdekes, mert a toborzótánc a 18-19. századi levéltári források, elsősorban a nemesi törvényszék bűnügyi aktáinak tanúsága szerint a falusi mulatságok kedvelt tánca volt, illetve azért, mert Amade László, a híres toborzóvers költője csallóközi báró, Bihari pedig, akinek muzsikálása nélkül nem azzá lett volna Brahms, Liszt, Beethoven, Erkel és Kodály műzenéje, amivé lett, szintén egy közép-csallóközi faluban, történetesen a Diósförgepatonnyal szomszédos Nagy-, vagy Nemesabonyban született, és Szentmihályfán, a patonyi katolikusok templomos falujában tartották őt keresztvíz alá. Nehéz volna kétségbe vonnunk, hogy Bihari az eleven csallóközi tánczenei anyagot vitte magával Pozsony, Pest-Buda, Bécs hangversenyéletének perifériáira, ahonnan tanult kortársai műzenéjükbe olvasztották, és iskolát teremtettek belőle. (Liszt hosszú életű folklórelméletet is épített rá.) Vannak még elérhető anyagaink és terveink, de ezek közül most csak Liszka József közeljövőre tervezett könyvét említem meg; a mű a kiváló néprajztudósnak a sziget folklórjával kapcsolatos tanulmányait fogja tartalmazni.

Másik szakterületünk a vallás- és felekezettörténet. A munkának itt az elején tartunk,
jóllehet felfigyeltető eredményeink is születtek. Kiadtuk A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyvét az Izraelben élő Engel Alfrédtól. A mű először Tel Avivban jelent meg ivrit és magyar nyelven, s mi a magyar szövegváltozatot vettük át. Ezt követték a református egyháztörténeti munkák: Valesius Antal Jánosnak, a történelmi Komáromi Református Egyházmegye cseh-morva származású esperesének kimenő leveleit 1725–1740-ből az Amerikába került kézirat fotokópiája alapján, valamint Kúr Géza csicsói lelkész-egyháztörténész két könyve, az egyik egy, a 18. sz. derekán fölszámolt alsó-csallóközi gyülekezet (pannonhalmi birtok) ránk maradt, anyakönyvnek, pénztári naplónak, jegyzőkönyvnek is szolgált Könyvetskéjével, amelyet a szomszédos nemesócsai gyülekezet ládája őrzött meg nekünk. (Valesius leveleskönyvéhez a rétei ref. egyház 10711717. évi Protocollumát csatoltuk.) Thury Etele nagyszabású történeti munkáját, A Dunántúli Ref. Egyházkerület történetét, mindkét kötetével. Az első eredetileg 1918ban jelent meg Pápán, második kötete kéziratban maradt. Kiadását mi vállaltuk. Ennek anyaga szinte teljesen a gályarabság történetéről szól, s Thury saját külföldi levéltári kutatásaira épül. A téma közelről érint bennünket, mert a gályarabságra ítélt prédikátorok-rektorok nagy hányada a Felvidék protestáns gyülekezeteiben szolgáit. Sorozatunkon kívül, de a Kalligramnál jelent meg a pozsonyi vértörvényszék jegyzőkönyve 1674-ből, Vitetnek ítélőszékre cím alatt. Ez a könyv is egy hosszan tartó nyomozás gyümölcse lett. A jegyzőkönyv egyik másolatát Erdélyi Géza rozsnyói, ma rimaszombati lelki pásztor, a Szlovákiai Ref. Keresztyén Egyház jelenlegi püspöke találta meg az Andrássyak betléri kastélyában, s a kézirat jó húsz év múlva került S. Varga Katalin kezéhez, aki hosszú kutatás árán az esztergomi érseki levéltár egyik rejtett fondjában az eredetit is megtalálta, lefordította, s kétnyelvű könyvben jelentette meg a Kalligramnál. Egy harmadik anyaggal, a Wesselényi-féle összeesküvésről írt kortársi latin kézirattal együtt kerekedik tovább a 17. századvég politikai arculata. Ennek tolmácsolásához még szakembert kell találnunk.

Több kötetre való református egyházlátogatási és egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvet őrzök a Dunántúli Ref. Egyházkerület levéltárából fénymásolatban; ha kiadjuk őket, általuk sorozatunk további hat-nyolc kötettel fog bővülni.
Természetes, hogy a római katolikus egyház sem maradhat kívül a sorozaton, s a belátható jövőben hat közép-csallóközi egyházközség Canonica Visitatióit szeretném a Kiskönyvtárba sorolni: Szentmihályfa, Egyházgelle, Dunaszerdahely, Egyházkarcsa, Nagyabony és Nagylég plébániáinak mintegy tíz-tíz egyházlátogatási jegyzőkönyvét bocsátanám ki bilingvis (latin-magyar) kiadásban. A vizitációk történettudományi forrásértéke fölbecsülhetetlen.

A csallóközi földrajzi nevek gyűjtése több műhely (egyetem, nyitrai főiskola, Győr) szervezésében régen, az ötvenes évek folyamán megindult, most már csak az anyagok egyesítése és kiadása volna hátra. Kiskönyvtárunk egy csallóközi kistáj, a hajdan Győr megyei Csilizköz földrajzi neveinek kiadásával kezdte alsorozatát, s további két könyvet szentelne a Pozsony és a Komárom megyei települések topográfiai anyagának. A munka szerzőinkre, a nyitrai egyetem magyar tanszékének nyelvészeire vár.

Egy-egy kötetünk két település, Csallóközcsütörtök és Nagyfödémes történetét mutatja be, az előbbit Sill Aba Ferenc szombathelyi ferences főpap, az utóbbit két plébános, a 19. sz. eleji Szabó János és a 20. sz. derekától itt szolgált Borsos Mihály tollából. Szabó latin Historia Domusát az azóta megboldogult Varga Erzsébet fordította magyarra, Borsos pedig kétszer vendégeskedett a csehszlovák kommunizmus börtöneiben. Sorozatunkban számos településmonográfiát el tudnánk képzelni.

A Csallóköz népének egyik ezeréves nagy gondja a dunai ár- és fakadó vizek elleni védekezés, valamint a vadvizek lecsapolása volt. Az évezredes küzdelem történetét a 19. sz. végén Földes Gyula, Rudnay Béla és Gyulai Rudolf írta meg. Mindhárom munkát a Kiskönyvtárba olvasztottuk. Alapy Gyula valamivel később a csallóközi halászat történetét foglalta össze alapos levéltári kutatásai szerint, s könyvét újra kiadtuk. A csallóközi aranymosás históriáját Baranyai József tárta föl, művét hét nagyobb munkájával együtt 2002-ben jelentettük meg. Ipolyi Arnold két könyve foglalkozik szűkebb régiónkkal; a Csallóközi útiképek először nálunk jelent meg könyvként, de a Csallóköz műemlékei sem szerepelt a 19–20. század tömegolvasmányainak listáján; mi megpróbáltuk azzá avatni őket. Bél Mátyás Komárom vármegyéje és Fényes Elek Komárom vármegye leírása (1851) c. monográfiája nagyjából egy évszázad ritmusában követte egymást. Ha a két kiváló szerző érdekes munkájához a Borovszky-féle vármegye-monográfia településportréit is hozzávesszük, akkor kiváló szinkron és diakron képet nyerünk a történelmi vármegye csallóközi településeiről. Az utóbbi szövegeit az általam jegyzett A Csallóköz városai és falvai c. alsorozatban közlöm, két kötete a piacon van, a harmadiknak az idén kell az olvasóhoz kerülnie. Bél Notitiájának Pozsony és Győr megyével foglalkozó darabjai még kiadásra várnak.

Házi Jenő évtizedekig gyűjtötte mintegy mellékesen a levéltárak Pozsony vármegyei okleveleit, s gondosan regesztázta őket. Hatalmas kézirata Sopronból hozzánk került, s kiadtuk. Hasonló jellegű munka Kocsis Arankának a vajkai érseki nemesi szék hagyatéki leltárait teljes terjedelmükben köz-
lő könyve, alapos bevezető tanulmányaival. Magam a Patonyok főleg újabb kori levéltári forrásaiból adtam közre egy kötetre valót, Machnyik Andor a Trianon utáni csehszlovák földreform, a cseh-morva-szlovák gyarmatosítás, valamint a világgazdasági válság lesújtó következményeit mutatta be 1931-ben kiad ott és általunk újra megjelentetett munkájában. Kumlik Emil az 1848/49-es magyar mozgalmak pozsonyi mártírjainak portréját rajzolta meg, Piry Cirjék János érsekújvári ferences algimnáziumi tanár viszont az időszak helyi eseményeit rögzítette naplójában; kéziratát a pozsonyi regionális levéltár ferences fondjában találtuk meg. Erdélyi Pál (János fia, Zsuzsanna és Ilona édesapja) remek könyvet írt Jókai pályakezdéséről, Földes György pedig üde lektűrt a 19. sz. második felének Felső-Csallóközéről. Mindkettőt újra kiadtuk.

Azt hiszem, látható a szándékunk: a Csallóköz, a felvidéki magyar nagytáj homályban maradt, majd homályban tartott múltját minden szeletében részletesen be akarjuk mutatni lakóinak, olvasóinknak és szakembereinknek. Harminc kötetre gondoltunk, de a tervezésben ma már a 120. kötet táján tartok. Remélem, hogy ha nem leszek, valaki tovább viszi a lobogót, és más régiók szakemberei is követni fogják példánkat. Ennél többet nem is kívánhat egy ember nemzetének és a világnak.

 
 
 

Koncsol László

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu