buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Vallomások az emberről


2004.03.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Három kötete jelent meg magyarul J. M. Coetzee-nak, a tavaly Nobel-díjjal kitüntetett dél-afrikai származású írónak, a pécsi Art Nouveau Kiadó jóvoltából. A kötetek megjelentetése nyilván független a Nobel-díjtól, hiszen A barbárokra várva már évekkel ezelőtt is megjelent magyarul, igaz, akkor papírborítóval, a másik két könyv, a Michel K élete és kora, valamint A semmi szívében című regények megjelentetésére (előtte pedig a fordíttatásukra, jó, bár néha esetlegességeket is magukban rejtő fordíttatásukra) aligha volt elegendő a Nobel-díj híre és a könyvek megjelenése közötti pár hónap. Ha Coetzee regényeinek magyarul való megjelentetése független is a Nobel-díjtól – igaz, nem teljesen, hiszen egyetlen pillanatban elég ritkán jelenik meg egy szerzőtől három kötet –, szóval, ha a könyvek megjelenése független is a Nobel-díjtól, olvasásuk kapcsán ez már aligha mondható el, hiszen A barbárokra várva első kiadása jóformán semmiféle visszhangot nem váltott ki a jobbára inkább nevekre, mintsem szövegekre figyelő magyar irodalmi világban, a három regénynek viszont már akadtak olvasói, számomra ezt bizonyítja, hogy a vidékinek tudott, ezért aztán áldásosan nyugodt cserkeszőlői melegvizes medencében három véletlenül egymás mellé került értelmiségi hosszasan tudott róluk beszélgetni, igaz viszont az is, hogy a kötetekkel foglalkozó írással, vagy akár még híradással is eddig még nem találkoztam.

Pedig már eddig is veszítettünk azzal, hogy nem olvastuk Coetzee-t. Veszítettünk, mert eredendő olvasmányélménytől fosztottuk meg magunkat Manapság, amikor többnyire
az irodalom is már csak másolatokban létezik, s az igazi nagymesterek epigonjai pillanatok alatt megteremtődnek, ritka öröm eredeti tehetséggel találkozni. Márpedig Coetzee az – s ezt nem a Nobel-díj mondatja velem, hanem szövegeinek az ereje, az, ahogyan az éppen olvasott szöveg állandó olvasásra kényszerített, s ahogy késleltettem az olvasást, hogy minél tovább élvezhessem a szöveget. Régen éltem már át ilyen pillanatokat. .. Coetzee rendkívül tudatos és az életet rendkívül mélyen ismerő író, nyilván ennek tudható be, hogy regényei egy tömbből faragottnak mutatják magukat, olyanoknak, amelyekhez hozzátenni nem lehet semmit, de elvenni sem lehet belőlük semmit. A világhálót böngészve ma már nem nehéz felderíteni egy-egy szerző további könyveit, így könnyen megtud ható, hogy Coetzee nyelvészeti könyveket, s esszéköteteket is publikált, nem beszélve a hazai sajtóban is ismertetett Márai esszéjéről mégis azt kell mondanom, hogy a három regény teljes egészében bemutatja a szerzőt, a világról, az emberről, az irodalomról, vagy magáról a regényről alkotott képét, úgy gondolom, mást nem mondhat a többi regényében és az esszéiben sem, hiszen mindhárom magyarul megjelent könyvében ugyanazt az öntörvényű világot jeleníti meg. Vagy inkább: teljesen öntörvényű világokat teremt meg. Mást nem mondhat, mást nem is mond az általam olvasott, egymástól külön létező három regényben sem, csak máshogyan mondja, ugyanarról másképpen beszél, mint teszi ezt minden jelentős alkotó a világ kezdete óta.

Azt mondtam, azzal, hogy nem ismertük Coetzee-t, veszítettek az olvasók – de azt is mondom, hogy Coetzee munkáinak a nem ismeretével veszítettek azok az irodalmárok is, akiket még érdekel az úgymond kortárs irodalom mozgása, Coetzee ugyanis feltűnően sok irány találkozási pontjában áll. Posztmodern író, a szövegek átírása, aktualizálása, az új helyzetben való életre keltése foglalkoztatja, ez mindhárom regényében megfigyelhető. A barbárokra várva Kavafisz versének az új formában való életre keltése, a Michael K élete és kora című regény már a főszereplő nevével Kafkára utal vissza, ez annál is feltűnőbb, mert a szerző másutt szinte ódzkodik attól, hogy nevet adjon a szereplőinek, A semmi szívében című regény pedig a görög sorstragédiák világát idézi fel. (Ennek a kötetnek megvannak a magyar párhuzamai is, itt az Iszonnyal kezdődő sorra gondolok, magára az Iszonyra, Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényére, aztán Rakovszky Zsuzsa munkájára, A kígyó árnyéka című regényre. A létérzékelés sajátossága Coetzee-nél és az említett regényeknél is a női lélek révén mutatkozik meg, s Coetzee regényében ugyanúgy megjelenik a gyilkosság motívuma, s maga a gyilkosság is, mint az említett munkákban, nem beszélve arról, hogy a kövek is feltűnnek nála, akárcsak Szilágyi Istvánnál.) Azt, hogy az újabb irodalomnak fontos témája az utolsó világok ábrázolása, a mindenkori utolsó világoké, Ransmayr könyveinek olvasása, s Bombitz Attila kiváló tanulmánykötetének megjelenése óta tudjuk – nos Coetzee is utolsó világokat ábrázol, mindig utolsó világokat, térben is, s időben is, kiélezett léthelyzetben, a világtól távoli helyeken, többször háborús szituációkban. Ráadásul mintha Coetzee beleszólna a történet körül zajló hazai vitákba is, mindig történetet mesél el, szereplői a történelmen kívül akarnának élni, de csak a történelemben adatik élniük, életük feszültségei, nehézségeik ebből is adódnak. A történelem nem az ember természetes teremtménye, ahogy A barbárokra várva bírója mondja: „A Birodalom csinált történelmet az időből. A Birodalom nem az évszakok ismétlődő, természetes körforgásának idejébe helyezte létét, hanem a felemelkedés és a bukás, a kezdet és a vég, a katasztrófák széttördelt idejébe. A Birodalom arra ítéli önmagát, hogy a történelemben éljen és összeesküvéseket szőjön a történelem ellen. A Birodalom elvakult agyát csupán egy gondolat foglalkoztatja: hogyan lehet kikerülni a véget, hogyan lehet mind tovább fennmaradni.”

Coetzee a történetet rendkívül takarékos módon bonyolítja, keresi a kiélezett szituációkat, ám éppen ez a munkáit jellemző szikárság, a fordításokban is érvényesülő rövid, pontos mondatok mutatják, hogy a túlfokozottság, a kiélezett, végletesnek tűnő helyzetek ellenére a történet maga is csak eszköz számára, s valójában a történetből, mi több: a hol név nélküli, hol pedig csak a vezetéknév kezdőbetűjével jelölt emberből is az a fontos számára, ami általános, a történet a regények világát uraló konstrukció, a regények célja viszont nem egy illusztrálandó tétel igazolása, mint ahogy az az ilyen típusú szövegek esetében lenni szokott, hanem az, hogy az emberről, a huszadik századi „utolsó világba” beleszorult emberről beszéljen. Coetzee nemcsak azt mondja el, mi történt az ebbe a léthelyzetbe beszorult emberrel – nemcsak azt mondja el, mondom, de ezt is elmondja, az állati megalázottság az osztályrésze, mondja –, hanem arról is beszél, hogy azután, hogy a világ megbocsájthatatlanul megalázta, széttaposta, gyötrelmek sorának tette ki, mi maradt az emberből. Sok, még mindig sok, mondja Coetzee, és mondja Michael Kis, Coetzee hőse, mert az ember önmagában hordozza a megújulás képességét.

A Michael K élete és kora című regény főhőse, ez az állandóan a megsemmisítésnek kitett hős, akinek a regénybeli története a folytonos félreszorítottságokból, szó szerinti verésekből és a vegetatív létért folyó küzdelemből tevődik össze – magában a történetben itt sem nehéz felismerni a történelemben élő ember és a történelmen kívül élő ember küzdelmét – az elbeszélt történet végén egy csatorna mélyéből húz fel magának vizet. Amikor a kanálban meglátja a csillogó vizet, csak ennyit mond: „az ember, mondja Ő, így is meg tud élni.”

Hitelesebb, mélyebb mondatokat talán nem is olvastam – a mondat hitelessége azonban nem önmagából adódik, hanem a regény egészéből, vagy inkább – az általam olvasott munkákra utalok itt Coetzee regényeinek a világából teremtődik meg...

J. M. Coetzee művei az Art Nouveau Kiadónál jelentek meg:
A barbárokra várva. 333 oldal, 1699 Ft
Michael K élete és kora. 352 oldal, 1699 Ft
A semmi szívében. 287 oldal, 1699 Ft

 
 
 

Füzi László

Alexandra Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu