buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Beszövegezés


2004.03.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tények rögzítése. Vass Tibornak az Esőnap című konceptuális kötetében kiteljesedő poétikájában ez a vers építkezésének alapja és a költemény feladata. Aligha olyan költői program, gondoljuk, nem olyan poétika, amiből a líra kibontakozhatna. Aligha követhető célkitűzés egy költő számára. Inkább illenék egy leltárt készítőhöz, lexikon íróhoz vagy statisztikushoz. Miként sikerült akkor mégis lírai alkotásokat létrehoznia a szerzőnek a tények rögzítése nyomán? Ennek magyarázataként külön szótalálmányt használ a szerző: a beirodalmazást. Versírási programjában ugyanis valóban a tények rögzítését tűzi ki elsődleges feladatául, ám ennek a programnak a megvalósítása során nem csupán a valóság tényeiből, nem csupán látványokból épül a verse, legalábbis nem az építkezés hagyományos módszere szerint, vagyis előbb vázat emelve, később a váz hézagait kitöltve. Vass Tibor ehelyett szabadjára engedi a verset, hogy folyjon, duzzadjon, s áradása során magába szippantsa a világ rögzítésre érdemesnek ítélt elemeit, hogy a tények önmaguktól irodalmazódjanak be, és ezáltal a halhatatlanság attribútumát öltsék magukra, hiszen Vass Tibor szerint a vers maga a halhatatlanság, a beirodalmazódás a halhatatlanság elnyerése.

A szabadjára engedett vers éppen a beirodalmazott tények – például egy hajvágás, a dohányzás elhagyása, légpuskával lelövöldözött verebek, egy nyak íve, óvodai álarcosbálban viselt maszk, kutya, macska, nagymama, a hetedik emeletről nyíló kilátás, s mindenek előtt a verssel való bíbelődés – által kialakított ritmikus építkezést mutató vázra való kapaszkodása által kerüli el a parttalan áradást, noha a szerzőtől nem idegen a szövegduzzasztás iránti hajlam. A ritmus az, ami egyébként ezeket a szélsőségesen személyes verseket sajátossá és felismerhetővé teszi. A gondolat- és mondatritmus fő tényezője Vass verseinek esetében az ismétlődés, ami refrénszerű jelleget mutat, de átértékeli és átminősíti a refrén formai szerepét, a verssorok és szakaszok szó szerinti vagy variált ismétlődése itt már konstrukciós feladatot teljesít a lírai vers áradása megfegyelmezésének során. A versírás végtére Vass Tibor számára nem ihlet kérdése, és nem is igazán a látványból töltekező gesztus, hanem elmélyült alkotói felkészülés nyomán végzett tevékenység, amely tudatosan foglalkozik a versírás folyamatával, mindig szem előtt tartja a szöveg születésének módszertanát, s ez a módszertan szippantja magába a költő személyes élményeit, környezetének jelenségeit, tényeit.

Vass Tibor versének van öntudata. Tud saját létezéséről, ismert előtte saját születésének folyamata és sejti leendő sorsát is. Leginkább ez, a versnek az öntudattal való felruházása teszi sajátosan egyedivé Vass Tibor költészetét, aminek végső, kanonizáló beirodalmazására talán akkor kerül majd sor, ha egy vállalkozó szellemű esztéta vagy irodalomtörténész megírja a Vass Tibor által beirodalmazott tények szótárát. Persze ő már enélkül is egyenesben van a dűlőre jutás útján, miként ezt a Sajátra hasonlító versben jelzi, s ha iskolát talán még nem teremtett, jó úton van felé, hiszen az Esőnap című kötetben konceptuálisan fogalmazza meg a sajátra hasonlító versek sorában ezt a költői fogalom- és eszköztárat, szemlélteti poétikáját, ami költői tehetséggel párosulva a versírás egyik lehetséges gyakorlatát mutatja fel.

Vass Tibor költészete az élmény és a kifejezés szinkronidejűsége és a tapasztalás személyessége folytán egyfajta napló-jelleget sugározhatnak, ám mégsem lírai napló lapjait olvashatjuk a versoldalakon – noha például a szerző Előzuhany kötelező című kötete még koncepciójában is ezt a naplószerűséget sugallja –, erről a végtére mégsem napló-szerüségről jelen kötetében éppen a Fejfájós naplós vers győzhet meg bennünket, amely folyamatos monológban irodalmazza be a naplószerű lejegyzésre számot tartó tényeket, ugyanakkor föltételes módban beszél a születő vers sorairól, noha előre megadja a költemény majdani záró sorát, tudatosítván, hogy a látszat ellenére nem tudatfolyam leírásáról van szó, hanem koncipiált műalkotásról. A versben konstrukciós szerepű ismétléseknek azonban van egy külön szerepük is: lassítják, megakasztják a versolvasást, és ezzel, a befogadás, vagy más szóval a versélvezet lassításával idomítják a figyelmet a versírás idejéhez, vagyis valami módon szinkronizálják a két történést, az írást és az olvasást. Ezen túlmenően, az ismétlések egy újfajta oralitásra is utalnak, a tények grammatikai pontosítása mellett az elhangzottak rögzítését, emlékezetbe vésését is szolgálják. A vers fel is szólít a hangos beszédre, és ha megcsap bennünket ennek az oralitásnak a szele, már mélyen benne vagyunk a játékban, a szerző interaktív kísérletében, ahol elszabadulnak a dolgok: nem elég, hogy utcai óbégatásra szólítja fel olvasóját, de egyik verséről azt kívánja elhitetni, hogy rossz vers, hiszen aligha lehet olyan verseskötetet elképzelni, amelyben nincs rossz vers, majd fölöslegesnek nyilvánítja a másik versét, majd kiderül, hogy van a kötetben annál is feleslegesebb, sőt olyan, amelynek ára nincs beszámítva a kötet árába, de az olvasó reklamálhat is az áruvá minősített verssel, ugyanakkor külön is fizethet érte, s a játék addig folytatódik, amíg az olvasólámpája alatt a költő szellemességén derűsen kuncogó olvasót a vers rá nem ébreszti, hogy ő maga is, mint olvasó, fölösleges.

Az Esőnapot bevezető Mellékdal című ciklus szigorúan szerkesztett egység, a versekben és a ciklusban tapasztalt fegyelmezettség pedig rávetül a kötet egészére: a versek számon tartják magukat és egymást, párbeszédben állnak egymással, mondhatjuk így, szépen, metonimikusan, pedig a szerző az, aki párbeszédbe állítja a verseit, a szövegfolyamot tematikai egységek nyomán osztja versekre, azzal, hogy címet ad a szövegegységeknek. Persze komolytalankodik és szellemeskedik is a tudatos versszerkesztés nyomán, „Vass vagyok, a teremtés korrodált ja”, írja, de mostani versei már nem hemzsegnek a szójátékoktól, noha nincsenek híján az olvasóval való cinkos összekacsintásnak, sőt az olvasó provokálásának sem, mégis az irónia kerekedik bennük felül a nyelvi lelemények hajszolásán. Ez az alkotói módszer meghaladja a beirodalmazás körét, és egy új módszer, a beszövegezés – „az élhetés gráfiája” – lehetőségeit tárja föl és nyitja meg.

Ha szabad, kötelező olvasmánynak ajánlom az új magyar líra iránt érdeklődők számára.

Vass Tibor: Esőnap

 
 
 

Fekete J. József

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu