buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„jöjjenek, igen”


2004.10.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Felsőmagyarország Kiadó a Vízjel sorozatban megjelent kötetekkel folytatja a magyar irodalom és kultúra szolgálatát, az egyetemi tankönyveket idéző külsővel is utalva a művek méltó helyére. E sorozatban látott napvilágot N. Pál József új kötete is, ismét Nagy Lászlótól kölcsönzött címmel, kapcsolódva az előző kötethez. Aki fel tudja idézni a „Tisztának a tisztát őrizzük meg” nem hangoskodó, hanem vállaltan kritikus, történelmi-irodalmi felejtéssel szembeszegülő, személyes hangvételű, de filológiai pontatlanságot nem tűrő írásait, az Utószó helyett szereplő Czine Mihály halálára írott torokszorító vallomást, biztosan izgalommal veszi kézbe az új kötetet is, akár a benne szereplő írások ismeretében is. De meghatározó olvasmánya lehet a kötet az előző írásokat nem ismerők számára is, mert bár lehetséges, hogy a „Tisztának a tisztát őrizzük meg” utolsó írását olvasva Czine Mihállyal elsirattunk valamit a magyar irodalomból, történelemből, a jövő lehetőségeiből, ez a kötet már címében sem fatalista, a benne szereplő írások pedig a prognózison túl stratégiá(ka)t is nyújtanak. Mivel manapság bővelkedünk a hangos véleménynyilvánításokban, az öncélú, rövidtávú „megoldásokban”, s szűkölködünk a csendes szavú, értő, érző kritikában, a nemzet érdekeit is szem előtt tartó stratégiákban, különösen fontosak „A megtartók jöjjenek...” írásai.

A kötet szerkezetében is idézi az előzőt, Előszó helyett és Utószó helyett is Személyes sorokat, vallomást találunk, nem mintha a többi írás nem volna az arról, mit tart N. Pál József értéknek, miben és hogyan látja a megtartás okát és lehetőségeit, hogyan ítéli meg korunk, s a múlt – főként az utóbbi öt évtized – irodalmi, kulturális, politikai, történelmi eseményeit, folyamatait. A fejezetek tematikus rendje mellett az írások szépen ívelnek a Személyes sorok – ha úgy tetszik –, célkitűzésétől a rendületlen elkötelezettség deklarálásáig. Közben a megtartó sorok között a megtartókról, műveikről, irodalomtörténeti, kulturális, történeti szerepükről, recepcióikról, továbbélési lehetőségeikről, önismeretünk és nemzeti önismeretünk részeként való megőrzésükről vagy újraintegrálásuk nehézségeiről olvashatunk. Mindezt igényesen szórakoztató stílussal, hatalmas, de nem is ez a lényeg, egy megélt, írásban is magával ragadó tudásanyaggal, a precizitás, filológiai pontosság mellett értékközpontú szemlélettel, elfogulatlan kritikai alapállással szembesülve, mindemellett nem direkten oktató, ironikus, önironikus hangvételével inkább szeretetre, gondolkodásra ösztönző szándékot tapasztalva.

N. Pál József arról beszél, „hogyan élte át ez a nép a huszadik századot, miért vagyunk – emberként, magyarként – olyanok, amilyenek”. Ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, mely szerint a magyar történelem nem érthető meg igazán a magyar irodalom nélkül, s a kényszeredett iróniával „korszerűtlennek” nevezett névsor, az értelmezések, alkotók és alkotások ürügyén folytatott eszmefuttatások meg is győzik erről az olvasót. A „korszerűtlen” névsor a huszadik század magyar irodalmának, kulturális életének egyik legnagyobb alakjával, Németh Lászlóval indul. Nemcsak az nonszensz, szégyen, hogy Németh Lászlót ma korszerűtlennek ítélik, de az is, hogy folyamatosan mentegetni kell az őt ért vádak, alaptalan, pontatlanságokon, tudásbeli hiányosságokon alapuló feltételezések, félremagyarázások alól. N. Pál József egész fejezetet szentel Németh Lászlónak, mint írja, az eredetileg külön kötetbe szánt írások a körülmények, s a tematika vonzásának eredményeként kerültek ide.

Németh László értő megközelítése mellett a szerző a recepció éles kritikáját is nyújtja, a polémiákban felfedve a Kádár-rendszer, s folyamatosan továbbélő módozatának ellentmondásait, emberés nemzetcsonkító hatásait. Amellett, hogy foglalkozik a recepció folyamatosságának kérdésével, azaz azzal, lesz-e még értő olvasója Németh Lászlónak, finom iróniával önkritikát is gyakorol, azt kutatva, hogyan szólhatnának ki egy viszonylag zárt körből azok, akik jelenleg az életmű kutatásával foglalkoznak. Miközben pontos filológiai adatokkal alátámasztva tisztázza Németh Lászlót a különféle politikai, irodalompolitikai vádak alól, érzékletes korkritikát is nyújt, mely majd a VII. fejezetben szereplő A „gulyáskommunizmus” múltja és jelene – s ami mögötte van című írásában csúcsosodik ki. Nehéz meghatározni, hogy a lehengerlő tények vagy az életművek szeretetteljes, értő megközelítése (nyilván mindkettő) eredményezi-e, de a „két Lászlóról”, azaz Németh Lászlóról és Vekerdi Lászlóról szóló írások elemi erővel hatnak. Mint több helyütt jelzi, nem arra van szükség, hogy idézetekből jelmondatokat alkotva harsogjuk a magunk igazát, hanem arra a dinamikus, építő kapcsolatra, mely nem féltékenyen öncélú tanításon-tanuláson alapul, hanem egymástól elválaszthatatlanul törekszik megértésre és megértetésre.

Ez jellemezte a „két László” kapcsolatát, a Németh László-i életművet, s ez jellemzi ezt a kötetet is. Ahhoz, hogy „Magyarország végre ne csak ország, hanem haza is legyen”, valóban fontosak a megtartók. A megtartás különféle módozatait tárja elénk, mintegy stratégiákként is a III. fejezet írásaiban. A Megtartó szellemek – Szabó Zoltán, Czine Mihály, Vekerdi László, Püski Sándor és Zoltán Ilona – emberi és alkotói életműve nemcsak példaként áll előttünk, de sok tanulsággal is szolgál. Miként az is, hogy szomorú fordulatként kiegészítésre szorult a Mészöly Miklósról szóló fejezet. A Czine tanulmányban persze most is találhatunk olyan mondatokat, melyek „kulcsot” adhatnak magához a szerzőhöz is. A Püski család már-már emberfelettien csodálatra méltó küzdelmének, munkájának felidézése kapcsán a tisztelet és megbecsülés mellett, mely a magyar kultúra ápolásáért, megtartásáért vitathatatlanul „kijár” a családnak, a tények szemernyi kétséget sem hagynak afelől, hogy az őket illető szuperlatívuszok teljesen indokoltak. Mert így is alakítható a magyar könyves sors.

A IV. fejezet szépirodalomról szóló írásai az említettek mellett az olvasók megtartó erejének szükségességét hangsúlyozzák, felhívva figyelmünket arra, nem biztos, hogy a tárgyalt szerzők és műveik alól forgott ki az idő, lehet, hogy mi váltunk süketekké. Szabó István, Sánta Ferenc, Balázs József, Gion Nándor, Grendel Lajos, Szilágyi Domokos, Nagy Zoltán Mihály, Léka Géza és Szikra János műveit vizsgálva szól az alkotás lehetőségeiről, az autentikus emberi és nemzeti létről, létezhetőségről, történelmi emlékezetről, anyaországi és határon túli identitás kérdésekről, az azonosságról, önazonosságról, a megértés, megértetés, megtartás szempontjából feltétlen szem előtt tartandó kérdésekről. A megtartás módozatait vizsgálja filmen, színpadon Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre példáin keresztül is, érzékletesen felidézve a két színészóriás alakját, hangsúlyozva a magyar kultúrában betöltött szerepüket.

A kötet talán legtorokszorítóbb fejezete N. Pál József állandó témája, 1956 köré épül. Kő András– Nagy J. Lambert Kossuth tér 1956 című könyve kapcsán a lényeges információk mellett kiemeli a kötet emberarcúságát, az elmaradt kiengesztelés szakmai-morális hangsúlyozását. Az eredeti írást fájdalmas fintorként kiegészítés követi, melynek utolsó sora szintén megtartókról és megtartókhoz szól: „Hiába: nagyon sok dolog van, amiről nem tudunk – nem szabad tudnunk? – még ma sem talán.” Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor „Mától kezdve lövünk” című munkája kapcsán a figyelemfelhívás, az emberi és szakmai felelősségtudat fontosságát hangsúlyozza. A Piros a vér a Pesti utcán; Az 1956-os forradalom versei és gúnyiratai fájdalmasan tanulságos darabjait vizsgálva a rá igencsak jellemző keserű iróniával szól a Kádár-rendszer iránti nosztalgia ellentmondásairól, torzító hatásáról. Mintegy szemléleti összegzésként a kádári „tudat”- ról, annak továbbéléséről elmélkedik kritikusan a szerző a Félmúltunkról – három nézetben fejezetcím alatt összegyűjtött írásokban. A Salamon Konrád munkájához fűzött jegyzetek, valamint Görömbei András és Csoóri Sándor megtartó munkájának értelmezése, méltatása mellett e fejezetben található a kötet egyik legfontosabb írása A „gulyáskommunizmus” múltja és jelene – s ami mögötte van. A kádári tudat és a polgárosodás – meg az irodalom címmel. Ebben az írásban öszszegződik a kötet valamennyi embert és nemzetet érintő problematikája – a kádári és jelenkor kritikája, 1956, az irodalmi és kulturális élet lehetőségei, a történelmi emlékezet kérdései, az alkotók, alkotás, megtartók, megtartás esélyei, módozatai – valamint az a szándék, mely talán a legfontosabb cselekedetre hívja fel az olvasót: a gondolkodás cselekedetére. Ezt teszi, s addig is - mint írja zárszavában Kiss Sándor kapcsán – míg jobb kor jön, reméljük, ír még néhány könyvet, s útjára bocsát még egy-két tanítványt.

„A megtartók jöjjenek, igen”, a Szilágyi Domokos temetésén elhangzott szavak most minket szólítanak. N. Pál József könyvében jönnek sorra még ismerten, s már ismeretlenül. Rajtunk, olvasókon is múlik, a megtartók beteljesíthetik-e küldetésüket továbbra is, megőrizzük-e önazonosságunkat, hogy ahhoz viszonyítva valóban megismerhessünk másokat, eldönthessük, tanulunk-e tőlük vagy távolról tiszteletben tartjuk őket; ezzel a magatartással is ösztönözve másokat magunk és kultúránk megismerésére, tiszteletben tartására. Mert a fák halálra ítéltetnek vagy alaposan átformálva, talán hasznos formában, de mégiscsak eszközként élnek tovább gyökér nélkül, miként egy nemzet is. Szintén Nagy Lászlóval szólva „Vicsorog ránk a vízszintes végzet. De a halálraítéltek fenségével ébren és álmomban is fölkiáltok: Éljenek a fák!”

N. Pál József: „A megtartók jöjjenek...
„Tanulmányok, kritikák a huszadik századi magyar irodalom történetéből
Felsőmagyarország Kiadó
368 oldal, 2000 Ft

 
 
 

Ekler Andrea

Felsőmagyarország Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu