buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
az igazit csak az igazit a teljes igazit csak az


2004.10.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nagy „iga” az itt jelzett követelmény. Nem szoríthatjuk odáig, attól tartok, ameddig a híres üdvözlő versben (agyon ne idézzük már mostanság) József Attila. Hogy az igazat, szemben a „csak valódi”-val. Arany János is utalt rá, a költő hazudhat, csak rajt’ ne fogják. A szent hazugság, az íróé: a túlzás, az igazolhatatlan előre-látás, az idealizmus, az illúzió, a képzelgés, a... a.... a. Három művészünk (szerzőnk) közül Georges Simenon az, aki mindenképpen az igazit mondja.

(Hagyom a „költő, író, drámaíró, esszéista” osztályozást, Alan Kaprow-val tartok, aki szerint nincs festő, szobrász, etc., csak művész van, és minden művészet konceptuális, a legrosszabb esetben az egy koncepció – s ma a kiadókat pláne foglalkoztatja –, hogy olvasni fogják, fogják- e. Az írót.) Nem ismerem a „nem-detektíves” Simenon életművet, de terjedelmesebb a Maigretouevre-nél is, ráadásul van sok útirajz, cikk, napló stb.

A már múltkor megujjongott Park Kiadó nincs könynyű helyzetben Maigretvállalkozásával. Most is erről írok itt, három kis tételem közül ez legyen az első. A Jelenkor hasábjain megjelenik majd jövőre valami terjedelmesebb Maigret-dolgozatom, ahol a Park múltkori 6, mostani 4 Maigret-kötetén kívül a birtokomban lévő további 29 ily Simenonregényt is feldolgoztam, értékeltem, kérdéseit elderíteni és felhárítani próbáltam. (Értsd: megoldás, feltárás és kivédés soha nincs. Déry megmondta.) A Park azért van nehéz helyzetben, mert ha jól nézem, a detektíves Simenon-életmű „alig” 80 kötet, ebből azonban sok-sok elbeszélésgyűjtemény is van, és ahogy Chandler, hát Simenon sem nagyon érdekes, ha elbeszéléseket kell olvasnunk tőle. Legjobb ő 1 mérföldön (1600 méter, értsd 160 oldal kb.) – bár a Park egy jó pletykakötetet is megkockáztathatna Simenon-újságcikkekkel, nyilatkozatokkal etc., forgattam ilyet, mókás. Ahogy egy német kulturális ismertetésben, egyéb tárgykörről hallhattam: „és van a könyvben sok-sok dráma, emberi történés... értsd pletyó”.

Itt tartunk. Ez a mai „igazi”. A régi Simenon-fordítások, leszámítva jó pár „kisebb magyarító név” munkáját, bocsánat, halványak, nem az igaziak. De nem olyan rosszak se, hogy... Nem könnyű az ügy. A mostani kvartett (Maigret és a miniszter; Maigret és a vizsgálóbíró; Maigret és a magányos férfi; Maigret az iskolában) példás válogatás, jó mulatság. Magam a közel 40 regény átolvasásától gyomorrontást kaptam, a 4 könyvet három hónapra elosztva akárki pompásan szórakozhat. A Jelenkor-cikkben könnyebben elszaladhat majd a szám: melyik könyv miért olyan érdekes itt a négy közül.... például hogy a „miniszter”-dolog annyira ismerősen politikai ízű... az Amerikát bemutató vizsgálóbírós a kacajig mutatja Maigret csetlő-botló figurájának valódi hiányérzeteit: lakóhelye, felesége, felügyelői... ah, Janvier, Lucas, a kis Lapointe, a kövér Torrence nélkülözhetetlen csapatot, kulisszát tesz máskor; s az „iskola” tengerparti Maigretje is e meghitt alakok hiánya miatt nem 1. sz. kedvenc... Ellenben remekmű a miniszteres mellett a (nagyon) magányos férfi története, megborzongatóan szép. A Simenon–Maigret-féle „igazi” akkor igazán az, amit várunk (mint ahogy ma már minden bűnügyi mű), ha emberi pluszt is ad, bocsánat a bakelitlemezes ósdi kifejezésért. Két jó könyv, két kiemelkedő, nem rossz mérleg a Parktól ezúttal.

Ha már bűnügyek, Franz Kafka (akinek „válogatott kisprózája” az Európa Kiadó diákkönyvtárában jelent meg, már kiadványnak is „a Kafka hiperklasszikus” a sok más Kafka-könyv közt itt nálunk), a prágai német nyelvű látnok nem kerülte meg az emberlét és az évszázad (a 20. és a 21., s régebben és tovább) bűneit. Dosztojevszkij terjedelmességétől az istenek meg akarták óvni a sietősebb embert (magam is igyekszem már 100–160 oldalra fogni regényes közlendőimet, de hát bocsánat e föltolakvásért), s adták nekünk például Kafkát. Való igaz, el kéne olvasni az Ördögök 600–700 lapját... ha jól mondom... de... Hát Kafka a teljes igazi elbeszélője. (Mert Simenon azért nem az.) A rövid eszmefuttatásokban esetleg csak annyi van, hogy valaki nyilván lent járt a városban, kocsmakertben is ült, kétes utcákon tért haza, kinyitja vagy sem az ablakot, fákra lát le, falakra, mindegy, boldog lehetne. Az emlékeivel. Azzal, hogy a kocsmakertben, a kétes utcákon is annyira, de oly teljes felelősségtudat jegyében azonosult a világgal. Csak ez az érzet hirtelen nincs sehol, a nagy semmi veszi körül szobája meghitt magányán; s miért? Vagy miért kell hirtelen felpattanni az oly békés vacsoraasztaltól, elszáguldania... Mi van, mi baj? Ezeket a kérdéseket kutatja Kafka, néha életképszerűen, épp csak fölfestve egy helyzetet, alig-helyzetet.... semmivel nem rontja el, ami hozzáfűzhető volna, de az igazinak ezt a meglévő, nála előtűnő teljességét csorbítaná. Most az olyan paradigma-szerű, példabeszédes novellákról nem is beszélek, mint Az átváltozás, Az ítélet stb. Perszem, hogy ugyanannak a monarchiának és utódvilágának fia Kafka is, mint Musil, mások... és ráismerésünk az örök-ál-rend kellékein és kulisszáin túl az általános emberire.... ettől teljes az igaziság. Az örök kreatúrai szenvedés megmutatkozik nála ember és állat minden történetében. A cirkuszi bánat, a megváltásigény reménytelenje, a marionettszerű játék, melyet már-már magunkkal űzünk, nem is törvényszolgák műve csupán, hivatalnokoké, iktatóké.

Lehet-e élni egy ilyen világban? Igazi-e ez, minden teljességében is? Hanem efféle kérdések mint a vérbuborék, úgy pattannak szét egy olyan Kafka-írás nyomán, melyet életemben először mertem elolvasni most (és most is rosszul lettem, a gyomrom forgott). A fegyencgyarmaton a (szerencsés?) címe. Ez egy pre-koncentrációs tábor, jó, egy Pillangó-barátunktól bestselleresen ismert francia büntetőkolónia egy rém-agyszülemény az emberiség lehetőségeiből. A telep, ahol a bonyolult, mégis egyértelmű gyilkológép szurkálja boronaszerű mozgásával, tűivel az emberi bőrbe a büntetés, a vétség szövegét-nevét, és kétszer tizenkét óra alatt az elítélt borzadályosan meghal. Az elején még fel sem fogja a kis(??) fájdalmak jelentőségét, aztán egyre romlik a helyzet, jönnek az ébrenlét-bódultság különféle fokozatai, jön tizenkét óra után a hála a pépért, melybe belelefetyelhet a leszíjazott, jön, hogy már kiáltani sem akar, nem is bír... és így tovább. Elmúlik. Betelik rajta minden... ahogy, sajnos ezt éreztem, ha sokkal humánusabbnak nevezhető módokon is, rajtunk szintén betelik. – Szerencsém volt az áldott, enyhe ősz odakint. Na, nem. A teljes igaziból se mindig kérek. (Szép kis reklám!) Tény, hogy Kafka egy dologban naiv volt: ahogy valami sors-kegyelme folytán a gép feltalálóját és működtetőjét, a tisztet (jelkép) elmozdítják, a masina is összeomlik (pl. azonnal öl, így öli meg mívesét). Jaj, Kafka, Kafka. Ma már tudjuk, ez nem így van. Sietve térek rá egy másik Európa-kiadványra, ez egyben Virginia Woolfsorozatom utolsó része itt (bővebben a Holmi lapjain írtam a szerzőről, ld. ott, 2005 elején tán), A hullámok a könyv. Az írónő jellemzője a csakis az igazi. Szépséges, mégis aszkétikus mű van a kezünkben. Költői is, meg nem is, semmiképp sem lila gőz próza, de nem ám. Istenkísértés. Hogy 6 emberi sorsot ilyen hullámzásba, áradásba oldottan ismertessen valaki, ugyanakkor viszont mégse hat külön sorsot, hanem az emberi lényeget, annak egy korhoz kötött, de eléggé örök változatát.

Igen, három nő és három férfi a könyv „főszereplője”, érzékletesen megismerszik gyerekkoruk, kapcsolatrendszerük (elébb egymással, majd vonzalmaik szerint a világgal, mely utóbbi azonban homályban marad... homályban, mégis kísérteties élességgel, villámfényekkel rajzolódik elő), foglalkozásuk által meghatározott „életmilyenségük”, gondolkodásuk, sodródásuk, ezen keresztül mind valami Nagyobb Erő személytelen akarása. Összejönnek gyakorta, van egy közös „istenük”, egy halott – a könyvnek ezt a részét nem tudtam megkedvelni, a többiért végig rajongtam! –, tömérdek gondolatot hömpölygetnek, mint sugaras uszadékot, nagy önismerettel, önfeledtséggel, ismétlem a kafkait, éberséggel és bódulatban... és a 6 alak valami csodavilágot hoz létre. Azaz megírójuk, Virginia Woolf. Talán épp a kötelező „és akkor az történt”, „sajnos, kudarcot vallott”, „megölte”, „boldogtalan lett” és hasonló fordulatok igen erős kivédettsége, nem mondom, hiánya, mert nekem aztán a megmagyarázott akció sosem hiányzik, csak a megmagyarázhatatlan – épp ez a körülmény teszi oly plasztikussá, foghatóvá, csodálhatóvá a könyv világát. A válogatás nélkül egymásra sorjázó színhelyek: egy esti park, egy vendéglőhelyiség, egy vidéki ház udvara, egy londoni utca forgataga... és ebben egy ábrándot költő, egy családanya, egy művésznő, egy reménytelen filozófus, egy nagyvilági kis-nő (vagy kisvilági nagy-nő) butácska erotikája, egy nem üres fej, mégis fél-gépecske, csinoska üzletember... mindez együtt izgalmasabb, mint hat Manhattan-regény, kilenc szafári-történet és tizenkét kémhistória.

Itt minden el van derítve (értsd: tisztázva van, meg nincs is), fel van hárítva (értsd: jutunk is valamire, meg nem is), itt minden olyan, mintha – épp mert a „csakis az igazi”-ról van szó, sosem hallott módon! – létezhetne a testnek és a léleknek még ma is valami Civilizációs Paradicsomkertje. Ez a könyv az, mely visszakézből kontrát mond Disney-világoknak, agyalmány történetesdiknek, tévésorozatoknak, de előderít és feltár, aranymosóként, abból a mi nagy és kibeszélhetetlen „lelkünkből” valami neve-nincs-fontosat, mellyel A hullámok olvastán borzongva találkozhatunk, és ha van még türelmünk ilyesmihez, könyv által boldog és meghatottak lehetünk, és magunknak is egy kicsit megirgalmazhatunk.

Georges Simenon: Maigret és a miniszter; : Maigret és a vizsgálóbíró; Maigret és a magányos férfi; Maigret az iskolában.
Park Kiadó, kötetenként 1500 Ft

Franz Kafka: Az átváltozás. Válogatott elbeszélések
Európa Könyvkiadó, 356 oldal, 800 Ft

Virginia Woolf: A hullámok.
Európa Könyvkiadó, 268 oldal, 2200 Ft

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu