buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az Ördögök – lengyel szemmel


2004.10.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Pálfalvi Lajos Az Antikrisztus halála című fordításkötetében Dosztojevszkijről szóló, 20. századi lengyel esszéket gyűjtött egy csokorba, olyan ismert szerzőktől, mint a nemrég elhunyt, Nobel-díjas Czeszlaw Milosz vagy Ryszard Przybylski, a kortárs irodalomtudós és esszéista. A hét esszét Pálfalvi igényesen megírt tanulmánya vezeti be, amely megvilágítja a lengyel–orosz kapcsolatok történetileg ellentmondásos jellegét, valamint a lengyel és orosz messianizmus közötti kibékíthetetlen ellentétet, amely a kétféle (ortodox és katolikus) küldetéstudatból fakadt.

A lengyelek – ahogy Pálfalvi írja – az orosz szellemi értékek különleges interpretátoraivá váltak. Miután az orosz, majd később a szovjet birodalom expanziója nemzeti létükben fenyegette őket, a saját bőrükön érzékelték az „orosz közösségi elv” és „az orosz küldetés” gyakorlati következményeit. Ugyanakkor szlávok voltak, s a nagy szláv testvériségből, melynek megvalósításáról az orosz gondolkodók oly gyakran álmodoztak, nem lehetett őket kizárni. Dosztojevszkij munkássága a lengyelek számára különösen alkalmasnak bizonyult arra, hogy mind az orosz fejlődéssel, mind az orosz messianizmussal kapcsolatos dilemmáikat megfogalmazzák. Dosztojevszkij esetében – ez az én álláspontom, nem biztos, hogy a lengyel értelmezők nézeteivel mindig egybeesik – szükséges elválasztani egymástól az író publicisztikai és szépirodalmi tevékenységét.

Regényei világirodalmi jelentőségűek, alapvető hatást gyakoroltak világszerte nem csak a későbbi irodalomra, de a modern európai bölcseletre is. Publicistaként viszont Dosztojevszkij neoszlavofil („talajos”) nézeteket vallott, Oroszországot szembe állította Európával, mélyen kapitalizmus-ellenes volt, s az európai forradalmi mozgalmakat a katolicizmus melléktermékének tartotta. Fő utópiája Európa és Oroszország „egyesítése” volt a szeretet-elv jegyében, amely megtestesítőjének az orosz népet tartotta. Míg regényeiben az eszmék „antinómiája”, „dialógusa” valósul meg, addig publicisztikája didaktikus és „monologikus”.

A kiemelkedő lengyel írók és gondolkodók természetesen Dosztojevszkij szépirodalmi munkásságát, főként „egyetemes” eszméit interpretálták. A kötetben szereplő esszék többsége a híres-hírhedt regény, az Ördögök problematikáját és szellemi utóéletét érinti. Az itt közölt lengyel írók jól tudnak oroszul, és jól ismerik és becsülik a Dosztojevszkijt zászlójára tűző, 20. századelő orosz vallásbölcseletét, Bergyajev, Sesztov és mások könyveit, melyek Nyugat-Európában is igen népszerűek voltak (Például Albert Camus Dosztojevszkij-interpretációja bevallottan Lev Sesztov filozófiája prizmáján keresztül fogalmazódott meg).

Cseszlaw Milosz esszéi is részben e forrásokból táplálkoznak. Nem véletlenül idézi Bergyajevet, mint elmélkedéseinek kiinduló pontját, aki szerint Dosztojevszkij „… nagy mestere volt annak, miként lehet leleplezni az embert végképp hatalmukba kerítő hamis eszmék ontológiai következményeit.” Miloszt is elsősorban ez a kérdés érdekli a nagy orosz író műveiben; a Dosztojevszkij és Sartre című esszéjében emiatt tekint úgy a francia filozófusra, mint valamiféle „Dosztojevszkijhősre”. Nyugat-Európában – írja Milosz – a 20. században sajátos szellemi vákuum keletkezett mindazon értelmiségiek körül, akik a közönséges kenyérpusztítók bármiféle kontrollja nélkül szövögették elméleteiket, mint ahogy „Dosztojevszkij Raszkolnyikovja vagy Ivan Karamazovja is magában filozofál”. Milosz szerint Jean-Paul Sartre-ot „nemcsak hevessége rokonítja ezekkel a regényalakokkal, de gondolkodásának elvontsága is.”

Dosztojevszkij és Sartre nézetei a kulturális és nemzeti különbségek ellenére, szintén több ponton egybeestek. Végül Milosz arra a következtetésre jut, hogy „azoknak az átkozott problémáknak az újjászületése, amelyekkel az elmaradott Oroszországban élt író hősei küzdenek, megcsúfolja mindazt, amit a történelem szükségszerűségéről tudunk”. A lengyel író véleménye szerint korunkban a fogyasztás általános növekedése és a megengedő társadalom Nyugaton valamiféle lágy szubsztanciát hozott létre, ami ellen az értelmiség tolla és a terroristák bombái irányulnak. Milosz ezt tartja a leginkább tartósnak, olyan helyzetnek, ahonnan nincs viszszalépés.

S emiatt egyre inkább értelmét veszti mind az orosz író keresztény-messianisztikus hevülete, mind a francia filozófus negatív lét- és társadalomelméleti diagnózisa. A könyv központi írásainak Ryszard Przybylski elemzései tekinthetők az Ördögökről. A lengyel irodalomtudóst kiváltképpen a regény két alakja, az öngyilkosság által istenülni szándékozó Kirillov és a főhős, Sztavrogin foglalkoztatja. Mindkét szereplő funkcióját a regényben, apokaliptikus kulcsban értelmezi. Kirillov a modern Antikrisztus, aki túl van „jón és rosszon”, s ebben az értelemben Nietzsche nézeteinek előfutára. Sztavrogin alakjában viszont a teljes személytelenség ölt testet: „Sztavrogin lelkét porrá őrölte a modern világnézetek malma. Sztavrogin lerombolta lelke házát. Magára maradt ürességével.”

Przybylski szerint ezért tartotta őt Dosztojevszkij tragikus hősnek. Mivel a szerző interpretációjában a regény legfőbb témája a deperszonalizáció, vagyis annak a folyamatnak az ábrázolása, hogyan változik az ember féreggé, Sztavrogin „az utolsó pondró, aki beleesett a pohárba, éppen ezért alakja „egyáltalán nem titokzatos. Szimpla, kissé életunt, serdülő kontesztátor, aki ugyancsak alkalmas arra, hogy példájával szemléltesse az orosz szellemi élet tipikus helyzeteit”. Maria Janion Sztavroginról írott esszéjében éppen Przybylski e tézisével száll vitába. A regény kontextusából kiindulva ez a képlet, Janion szerint sokkal bonyolultabb. Hiszen a regényben Sztavrogin tragikuma mögött ott áll Pjotr Verhovenszkij komikus figurája, s ő az, aki be akarja vonni a bűnös dandyt nemcsak a földalatti mozgalomba, de az orosz szubkulturális mitológiába, az orosz gnosztikus szekták hitvilágába is. Ezen kívül Sztavrogin szép arca „álarchoz hasonlított”, sőt anyja is úgy látta, mintha viaszbábura emlékeztetne, ezért keresztet vetett rá.

Tehát a hőst megszállták a démonok. Mindezt számba véve, Janion úgy véli, hogy „az eszmedémonok Sztavroginban találnak szálláshelyet maguknak, ezt a tragikus hős stigmájának tekinthetjük, természetesen e fogalom modern értelmére gondolunk”. Sztavrogin ebben az összefüggésben nem üres, hanem a modern ember előképe, akiben egyre nő a feszültség individualizmusa és a benne lakozó eszmedémonok „instrumentalizmusa” között. Pálfalvi Lajos válogatásának egyik érdeme – miként erre jó példa a fenti vita közlése –, hogy igyekszik bemutatni az eleven gondolatot, annak szétágazását, dialogizáltságát. A Dosztojevszkijről szóló lengyel eszmék ismerete a magyar olvasó számára nemcsak a Dosztojevszkijképet teszi árnyaltabbá, de segít eligazodni a számunkra is fontos, összeurópai eszmetörténeti dilemmákban. Mindehhez hozzájárulnak a míves magyar fordítások, melyek többségükben szintén Pálfalvi Lajos munkái.

Az Antikrisztus halála. Lengyel esszék Dosztojevszkijről
Ford.: Pálfalvi Lajos és Körner Gábor
Napkút Kiadó
143 oldal, 1490 Ft

 
 
 

Szőke Katalin

Napkút Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu