buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 8, vasárnap
Mária napja





















Évfordulók:
Kr.e. 65: Quintus Horatius Flaccus születése (Venusia, ma Venusa)
1832: Bjørnstjerne Bjørnson születése (Kvikne)
1842: Csiky Gergely születése (Pankota)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Moro úr képeskönyve, avagy a svéd példától ments meg uram minket


2004.10.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nem is volnék annyira oda, hogy minek kell nekünk folyton majomszokással élnünk, hódolnunk minden idegennek – egy bánatos svéd könyv most az apropó –, ha nem látom 23-án péntek este a tévében Báthory Zoltán professzor urat, volt oktatási minisztériumi államtitkárt, a hazai pedagógiai modernizáció (/lesiklóverseny) egyik atyját, akinek ajkán csügg persze a riporter és hallgató, amint kedvesen, csibészesen a szemünkbe néz, és gondok, nehézségek, problémák ecsetelgetése után azt mondja, hogy jó volna az északi országok példáját követni végre. s úgy mosolyog, mintha valami varázsigét hozott volna szóba, mellyel egyúttal szégyenes helyzetünkre is figyelmeztet, kicsit együtt érzõen, hogy persze, hát messze vagyunk a világtól, másfelõl meg megrovóan, hogy mennyi a gáncs, pedig itt van tõlünk a paradicsom néhány órányi légi útra.
 

Nem tudom, Svédország északi ország-e, de a svéd példát most olyan nagyon nem erőltetném, amikor a miniszterelnök épp programot hirdetett az iskolai erőszak felszámolásáért, mely nagyjából két évtizede fájdalmas és egyre kezelhetetlenebbé váló következménye a nagy svéd szociális program pedagógiai fattyúhajtásaként kivitelezett svéd gyermek-felszabadítási hadműveletnek. (Vagy csak úgy jött a
levegőből.)

A Moro úr című könyv, melyről írandó volnék, különös, furcsa viszonyban van ezzel a válsággal. Ez egy szép képeskönyv. (Eredeti változatában persze alighanem szebb, mint magyarul, mert úgy talán igazi album, megfelelő méretben. A hazai kiadás normál könyvmérete felismerhetővé teszi ugyan a fotókat, de meditációra már nem ösztönöz, s ha próbálkoznánk, akkor is hiába, hisz nem lehet a könyvet nyitva felejteni. Vagy valahol felnyitni és mélázni rajta. Vagy felmutatni az osztálynak. Kicsi hozzá.) Érdekes, bizarr szövegekkel kísérve, filozófusoktól, íróktól. Az elmúlt 2500 évből.

Az volt a küldetése, hogy a Stockholm megyei, lélekben jéghidegre fagyasztott, általános iskolát végzett, 16 éves svéd diákokat – akiknek egyre kevésbé volt kedvük az egészségügyi pályára (noha a pálya megbecsültsége és az egészségügy állapota a svéd demokrácia egyik büszkesége) – jó útra térítse. Mert a szív valahogy elkallódott a nagyon szabad, nagyon a gyermeket, nagyon a társadalmat, a szuverenitást, a jövőt szolgáló, minden különbséget kiegyenlíteni igyekvő iskolai üzemben. (Túl sok jó nem fér meg egy kocsmában.) Mely szív nélkül kissé elvadult. A szorongást keltő összes hagyományos iskolai borzalmat kiiktató iskolában a svéd diák agresszív lett és a kirekesztéstől való félelem foglya. Pedig Jancsi és Juliska történetét is átigazították, hogy fel ne sértse az ifjak finom, ártatlan bőrét, egy szociális tanmese lett belőle. Méregtelenítették a tananyagot, svéd alapossággal, az utolsó iskolai sarkot is fertőtlenítették a boszorkányok, manók, királyok és más efféle borzalmak abszolút jogsértő és irracionális korszaka után. A mindentől óvott diák azonban végül még önmagával szemben is kiszolgáltatottá vált.

A szülőt, a családot, mint javíthatatlan, ódon kellékeket kiiktatták, áramvonalasították, és eljött a gyermekek országa: hóval, dérrel, hideg szelekkel. (Jaj, drága, félig visszavont hazai titoktörvény, hogy tanár ne fecsegjen a szülőkkel, csak úgy, a saját életveszélyes belátása szerint, jaj, mézédes kötelező szöveges értékelés, jaj, átkozott bukás tilalma, jaj, erőszakosan óvandó hazai fiatalság, jaj, száműzött poroszos szellem… No persze, a jajgatásom kissé színpadias, hisz a hazai „hatékonyság” egyelőre jó szélfogó.)

Nos, a Moro úr olyan jól sikerült, hogy a tanügy ahelyett, hogy kiosztotta volna a diákoknak, ahogy tervezte, látván, hogy mennyire kelendő volna, hogy mennyi valódi emberi (indulat), régi lom van ebben a könyvben, inkább a raktárban hagyta. Lett aztán belőle szamizdat, antikváriusi kincs, míg végül a szerkesztők valahogy csak összehoztak egy svéd kiadást, aztán meg jött egy norvég. Mert valahogy ott is igény lett rá. (Az se északi ország, fogadjunk.) Mi is ez a könyv? Remek műfajú valami. Jó és érdekes fotók a fotó teljes korszakából, de azért inkább a század közepéről. Spanyol vándorcigányokról, egy indiai teadélutánról, egy londoni könyvtárról bombatámadás után, egy kis balii táncospárról, egy New York-i vízbefúlt férfiról, egy párizsi pecásról, egy hirosimai áldozatról, egy kölni polgárról (1914-ből, két fiával, a férfi jólöltözött, óralánc, fényes cipő, gondosan kötött nyakkendő, mindhárman kopaszok, a férfi kopaszsága kicsit feszélyező, a gyerekeké meg kicsit szomorkás, a kissé kövérkés férfi – nem a lencsébe néz – jobb keze a nagyobbik fia nyakán pihen, a kisebbiket meg átöleli, a fiúk ránk tekintenek, de túl komolyak, túl sápadtak, túl vékonyak, túl mezítelen a lábszáruk, hogy ne fogna el bennünket némi szánalom, félelem) stb.

Jó nézegetni, lapoztatja magát. A képek mellé aztán vannak éles szövegek, szövegfoltocskák, szövegminták Lévinastól Woolfig, Cesar Vallejótól Buberig, Ionescotól Söderbergig. Mintha volna a válogatásban némi reprezentativitás, de valójában nincs. Még annyi sem, hogy mind feltétlenül a legjobbak volnának. S hogy a választott szövegrész annyira találó, jellemző volna.

(Noha van egy kis antifasiszta és antikolonialista vonal, s ha már van, sajnálatos, hogy nincs anti-neokolonialista vagy antikommunista vonal. De még nyom sincs, nemhogy vonal. A szerkesztők nem merték kockáztatni, hogy legyen egy villanásnyi Gulág, vagy egy mondat Szolzsenyicin?)

Az lehetett a válogatás metódusa, hogy sokféle emberi arc, történet, helyzet, megfontolás kerüljön be a könyvbe. Kerülve minden listaszerűséget vagy didaktikai vázat. Lett, ahogy jólesett, összecsipkedni egy kis humán (és antihumán) kaleidoszkópra valót innen-onnan. Nem koncepcionálva és nem koncipiálva. Szóval kissé hanyagul, lazán. (Bár végül is az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata a maga harminc cikkelyével elég hamar előkerül, mint valami kötelező fordulat, ruhatári tükör, egy jeges párna a felforrósodott fejre, de hát át lehet lapozni.)

Csak az hoz kissé zavarba, hogy mintha a szerkesztők (kik ők, a magyar kiadás nem tájékoztat róla, pedig ráadásul egyikük magyar?) nem is tudnák, ki az a 16 éves, mintha nem is nekik készítették volna a gyűjteményt, hanem maguknak. Mintha ezt a múlttal való feltöltést (Báthory Zoltán Mohácscsal is viccelődött, meg a Csele patak hőfokával, hogy mennyire nincs életrevalóság a mai magyar tananyagban, noha persze nincs) éppoly gorombán művelnék, mint néhány évtizede a múlt elvételét. (Az életrevalóság jegyében.)

Éppúgy érzéketlenül magával a tizenévessel szemben. Ahhoz, hogy a svéd kamaszlány visszakapja az anyját, akit az intézmények, az eszmék és a szokások gyorsan eltávolítottak tőle, vagy felfedezhesse a maga anyai kedvét vagy anyáskodó ösztöneit ne fojtsa el, talán túl messziről kezdik a szerkesztők Sartre-tal, Simone de Beauvoir-ral. Már csak azért is, mert utóbbi szövege a Második nemből épp az a nyelv és logika, melyből a lebontandó szellemi falak annak idején épültek. És bizonyára remek ugyan, hogy az emberi változatosság annyi szélsőségéről szó esik, és látható is, de furcsa, hogy az a romantikus íz, amit ennek a korosztálynak mégis csak kóstolnia kellene, sehol nincs, helyette Beckett, Kafka van.

Vagy éppen Majakovszkij. Most már csak az a kérdés, mit kezdjünk ezzel a könyvvel mi? (Mint hírlik, hamarosan megjelenik majd a hozzá való tanári segédkönyv is.) Öszszeállna itt az egészből – végtére is mindegy hogy melyik korosztálynak, hiszen nincs kikötve, ki olvashatja –, valami derengés? Hogy ez az egész nagy igyekezet a seholból a sehová, az elmúlt emberi ezer évekből a jövendő, talán emberi ezer évek felé cseppet sem mindegy miféleképp folyik, mivel telítődik. Hogy evickélünk-e benne, mint pók a lefolyóban, vagy magunk vagyunk az idő. Nem elég jó fogódzkodó ilyesmihez ez a könyv. De ha arra a hiányra ébreszt, hogy látni kellene valamit magunkból, akkor már azért elég jó mégis.

Ha be kellene a könyvet vinnem órára, talán nem ezt választanám, hiszen még nem lehetetlen bevinni egészben Dosztojevszkijt, Nietzschét, Tolsztojt, Szabó Gyulát, Kukorellyt, de a dolgozattal már kész, vagy a dolgozatra nem készült diákok kezébe csak odaadnám. Szóval Svédország majdnem tökéletes, de innen, ezen a könyvön át épp egy kivert ablakra látni. Egyébként pedig, ami a műfaji ügyeket illeti, noha érdekes ez a kis szemelvénygyűjtemény, de azért ne feledjük, abból született, hogy a svéd iskolások nem nagyon találkoznak egész könyvvel, kis szemelvényecskékből áll nekik a világ. És ez a gyűjtemény voltaképp arra szolgál, hogy kedvet ébresszen újra az olvasáshoz, kíváncsiságot ébresszen az emberi történet iránt.

Moro úr sikeres lefagyasztása
Enciklopédia Kiadó
370 oldal, 3500 Ft

 
 
 

Takács Géza

Enciklopédia Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu